Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-19 / 8. szám

Csakis felszólalásunknak tulajdonítható, hogy az intézet közgyűlésének napján a „Pápai Lapokéban mintegy gyomorerősitőül egy czikk jelent meg, a mely :— a mint mondja — b i r á 1, habár a gondos vezetés következtében „bírálatra nincsen szükség. * Elmondatik továbbá eme czikkben, miszerint szép haladás mutatkozik, ha összehasonlittatik az idei mérleg a n é g y-ö t év előtti mérlegekkel. Furcsa : Nem lett-e volna ajánlatosabb e tekintetben a bábeltornya idejére visszamenni ? — Ha már összehasonlítás tárgyává tétetik egy mérleg, ugy feltétlenül szükséges, hogy az utolsó eredmény az előző évivel hasonlittassók össze, tehát ez esetben az 1891-ik évi eredménynyel. Gyanúra nyújt alkalmat e mulasztás. Arra a gondolatra ad anyagot, hogy az előző év tán nem is mondható kedvezőnek. S nincs is emelkedés. Hiszen a váltótárc/a állománya csökkent, a jelzálogos kölcsönök állaga pedig nem egészen 6000 forinttal emelkedett. Ezlenne a „szép haladás az üzlet, minden ágában ?• Szép haladás ez a takarékbetéteknek mesés növekedésének korszakában ? S nem e szatíra, ha a csekély betét szaporulat annak a kijelentésére ragadja czikkirót, hogy „ennél szebb elismerést sem a p o nt o s vezérigazgató, sem az igazgatóság többi tagjai nem nyerhettek volna/? ! ! T: jqíjízz

—

1 dalági bácsid, ki ugyan még csak 35 éves, de akinek vastag nyaka a legszebb reményekre jogosít. Talán nem ártott volna, ba a rokonságod hébe-korba megérinted parthie-képes táncosaid előtt, azt sem bántam volna, ha nyakamon mindjárt ott a helyszínén méreteket eszközölnek . . . Hanem te a te akaratos fejeddel határozottan elriasztottad a kérőket. Gondolj arra a birtokosra. Derék diktinguált uri ember. S mit feleltél neki, mikor megkérdezett : hozzá tuduál-e menni egy élemedett gentlemanhoz ? Azt montfcd : miért ne ? ha nagyon öreg és nagyon ostoba . . . Máig sem értem, mít akartál ezzel mondani ? Mikor aztán a tarár kifejtette előtted ideális nézeteit a nőkről, —fölkaptad a pezsgős poharat, reám köszöntötted és fenékig kiittad. A tanár persze becsomagolta ideális nézeteit ó« nem igen fog még egyszer az ideális nézeteiről veled társalogni. Elriasztottál két remek parthiet. Lelkiismeretem tiszta: többet tettem, mint amire egy bácsi kiskorú húgával szemben kötelezve van. Most már nincs egyébb hátra, mint hamut hintsek íönnyelmü fejedre, te pedig sírj könyeket sorsod fölött. A farsangnak vége, reményeidnek is vége-vége. Micsoda ? Azt mondod, ne beszéljek zöldeket, hanem hisz a böjtben is lesznek mulatságok, oda is kisérjetek el ? Tehát a bűnös világ még egyre mulat ? Jól van elkísérlek, de előre megmondom ; ha a böjtbe aem sikerül férjet fognod, magam veszlek el, hogy vége legyen ennek az örökös hajszának. Azt mondod : hegy akkor nem mész el a böjti mulatságokra ? Azért is elmegyünk, — legyen meg az az egy vigaszunk : nem rajtunk mult, hogy végzetünk teljesedésbe ment. Most pedig Isten veled Karneval herceg ! Majd csak kiböjtölünk egy férjet magunknak. — k, — s. II iában való dolog rámutatni, hogy „minden egyes pénztári napra átlag 20 váltó leszámoltatása — köztük a prolongáltak is — esik." A közönség erre éppen oly kevésbbé kíváncsi, mint arra, hogy a gondosp o ?i t o s vezérigazgató ur mit méltóztatott mindenegyes nembőjti napon enni. Nem ilyen fajta adatokra kíváncsi a közönség. De érdeklődik—tekintve azt, hogy a takarékpénztári ügy man-ipság nemcsak az a néhányrészvényes ügye, hanem a pénzét alacsony kamat mellett betevő közönség ügye is — az iránt, hogy minő kamatláb mellett gyümölcsöztetik a pénze ? Hogy minő nagy a ktilömbpég az adott és szedett kamat közt ? Min vesztett és min nyert stb. ? Elvárjuk tehát jövőre, hogy ezen takarékpénztár a helybeli társintézet példáját követi, s oly forgalmi kimutatást csatol a mérlegéhez, a melyből a nagy közönség minden utólagos magyaráztatáa nélkül tájékozhatja magát. Elvárjuk, miszerint jövőre nem arra fekteti a fősúlyt, hogy hány váltó számoltatott le egy-egy napon, — hogy minő nyereséget bir kimutatni a n y o 1 c z a s kamat alkalmazása mellett, hanem, hogy a mérlegből mLden bővebb magyarázgatás nélkül ki fog tűnni a nagy közönségnek az intézet irányában táplált bizalma és ragaszkodása, a mi azonban csak az által érhető el, ha a vezetőségben még fennlétező anomáliát megszünteti és kisebb kamatokat szed a hitelt igénylőktől. Elvárjuk ezt ugy az intézet, mint a pénzpiaezunk és a nagyközönség érdekében. A hivatalos órák. Evek óta egvre halíjuk hangoztatni, hogy a hivatalos oran oeosztásában á 1talában némi újításokat ós módosításokat szándékoznak eszközölni. Kellemesen érintett b énünkét ez a bir, mert túlságosan soknak találjuk azt, a mit a mai müveit világban a hivatalnoki kartól követelnek. Nem kevesebb mint 8 órát kellene minden szorgalmas és buzgó hivatalnoknak naponta dolgozni. Reggel 8 órától 12 ig, délután 2—6-ig. Ez a 8 órai munka idő nem tűnik fel sokak előtt és különösen azok előtt, kik a hivatalok puha, kényelmes támlányaiban ülhetnek, soknak. De ha meggondolnák, hogy ez a munka idő niígfosztja a rendes hivatalnokot a családi élet gondos felügyeletének, kötelességének gyakorlásában, a koronkénti isteni tiszteletek részesülésében és végül egészségének óvatos gondozásában és fenntartásában — az túlságosnak fogja találni — ezt az időt. Hiszen a rendes hivatalnok a családjának alig élhet ilyen körülmények között. Egész nap megvan fosztva, attól, hogy családja körében annak egy—két órát szenteltessen éa esetleg saját gondjaira is pazarolhasson egy kevés időt. — Mert a mai beosztás mellett csupán a vasárnap délutánt fordíthatja arra, ho°7 együtt örüljön az életnek családja körében — családjával. Szomorú öröm biz az. Ha a hivatal fojtott, zárt levegőjéből, az örökös zsivajból ós vásári zajból esténként hazatér, kimerülve elcsigázva a gépies munkáktól, odahaza a családi ügyek,,az anyagi terhek és gondok fogadják, örül, hogy mi előbb kipihenhesse a munka fáradaimait. Aztán meg az élet fen tartás egészségének gondozása is megköveteli, hogy koronként egy kis test mozgást, sétát tegyen a szabadban, a szellemi élet fentartására elgondolni sem lehet. Leghelyesebb volna tehát, ha az iutéző körök a közönség érdekének figyelembe vételével azt a 8okat hangoztatott újítást valahara megfoganatositanák. A hivatalos órákat lehetne beosztani ugy, hogy a délután nagyobb részét a hivatalnokok saját javukra fordíthatnák. Ez esetben a délutáni munka némileg elenyésznék. Reggel 8 órától, délután 2 óráig kellenék a hivatalos órákat behozni, illetve megállapikni. A közönség ennél a módosilásnál, semmi rövidséget nem szenvedne, ha alkalmazkodnék ahhoz. Vagyha egyes hivatalok, működése ezzel hátrányt szenvedhetne, lehet ugy beosztani a munkaidőt, hogy 8—12-ig és 2—4-ig legyenek a hivatalnokok kötelezve a munkára. A délután nagyobb rész mégis maguknak marad ós bő alkalmuk nyílik mind azon üdvös dolgok keresztül vitelére, mit a mai körülmények között nem tehet. Ezzel bizony nem csak ők nyernének, hanem a hivatalok is, mert nagyobb a valószínűség hogy a munkatói kifáradt tisztviselők, nem vennének igénybe minden évben annyi szabadság időt. Akiknek módjukban van elmélkedni arról, hogy a legigyekezőbb, szorgalmas ós buzgó hivatalnokok is miért veszik igénybe rendesen a szabadságoltatást, azok már rég nyitjára jöhettek voma a titoknak. Debreczenben például, mint egy ottam lapban olvassuk, a városi tisztviselők mái benyújtottak a tanácshoz egy ilyércelmü kérvényt, sőt a városi tanács hajlandónak mutatkozik is nómi kedvezményeket ós módosításokat behozni a hivatalos órák megrendszabályozása érdekében. De nem csak Debrecztnben, de hazánk minden nagyobb városában nagyobb inérvü a mozgalom, mely ennek az újításnak mielőbbi behozatalát czólozza. Lehetetlen az, hogy a becsvágyó, értelmes és munkabíró hivatalnok el ne végezhetné 6 órai szorgalmas munka mellett azt — amit ma 8 óra atatt kell végeznie. Elvégre is minden hivatalnoknak a saját érdekében áll, hogy minél jobban boldogulhasson, fellelhesse az igazi, hamisítatlan családi életet és boldogságot. Nagyon üdvös dolog volna, ha ezzel az újítással az irányadó körök behatóbban foglalkoznának. ^