Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-12 / 7. szám

leereszkedő mosolylyal való fogadásánál közelebb egymáshoz jutni nem engedi. Hiszen nészünk meg egy összejövetelt, melyben nők is részt vesznek, bizonyára azt fogjuk tapasztalni, ha abban 20 nő van jelen, azok legalább is 12 egymástól elkülönített helyen helyezkednek el. Ezen állapotok csakis társas összejöveteleinknek a fentebb vázolt alapon leendő rendezése és ezen összejöveteleken részint felvilágosító és ostorozó felolvasások tarthatók volnának. Amidőn társadalmi és közállapotainknak megjavulásához az eszközöket tapasztalataink alapján vázoltuk, hirlapirói de társadalmi kötelességeinknek eleget tettünk ; és most már városunknak minden jó, szép és nemes iránt fogékony vezérlő egyéniségéhez fordulunk, hogy a felvetett eszmének testet adjanak és ha az eredmény nem nem is fog oly gyorsan bekövetkezni, mint tán ők és mi szeretnők, de a végeredmény biztos. Addig is tömörüljön néhánya a legjobbaknak, alakítsanak epy kört, melyből eszméiket a társadalomba beviszik, képezzen addig is, mig eszméik átmennek a társas életbe, egy szilárd phalanxot és lépjenek fel egyesült erővel a társadalmi és közéleibe és akkor övék lesz ama dicsőség : hogy társadalmi- és közéletünket egészséges alapokra fektették és hogy az eddigi laza, felületes és minden magasabb eszmét nélkülöző társadalmi élet helyébe öntudatosság és egyesült erővel való szellemi munkálkodás lépett. Millenium és a vidék. A honalapítás ezredéves fordulójához rohamosan közeledünk. Immár alig fogok kibocsátani, hogy fölujjong a íélvilág s megreszket Róma. 3. Teljesen át vagyok hatva a magyarhoni liberalismusról, amiért is politikai és vallási meggyőződésem Bécs ós Berlin felé gravitál. 4. Mint a liberalismus hivo szívesen elfogadom a kötelező polgári házasságot. Leendő ministerségem első hetében a szükséges törvényjavaslatot benyújtom nemcsak, hanem jelenlegi házasságomat, mely csak egyházilag köttetett, azonnal föloldom — vén feleségemet ugy sem vihetném Budapestre, mert nem salonkópes — 8 rögtön polgárikig összekelek valamelyik színművésznővel, a szertartás elvégzésére Kegyelmességedet előre is fölkérvén. Mindezen indokaimnál fogva kineveztetésemet bizton várva maradtam Exelleutiádnak kész szolgála Babos Barnabás kiérdemült néptanító. Igon tisztelt Uram ! ő exellentiája nagyon sajnálja, hogy szives ajánlkozása későn érkezeti. De külöraben sem vehette volna ezen alkalommal igénybe, mert a volt kultusminister ur ismét fölajánlotta önzetlen szolgálatát. Vigasztalja magát avval a tudattal, hogy nem ön volt az egyedüli ajánlkozó s avval a reménnyel, hogy a mi késik, nem múlik. De nehogy addig is Belizár sorsára jusson, ki fog ön neveztetni egészség ti gji felügyelőnek a pápai kerületbe mert a kolera— hiába húzatta meg rá Kammermayer a nagy harangot — nem halt meg, csak alszik, még néhány év választ el tőle. Sietni kell, nehogy készületlenül találja ez ünnepi időpont a nemzetet, ós nehogy nyomtalanul elsuhanjon ez az emlókzetes ünnep. Nagy ünnepnek kell ez időfordulónak lennie s épen nem szabad a chablonszerüleg rendezett tizenketted jellegű és rangú ünnepségek soraba lesülyednie. A nagy magyar nemzet kegyeletének kell ez alkalomból örökké impozáns kifejezésre jutnia. Az erő megvan h o z z á az idő azonhanegyre kevesbedik! Sehol nem kötelező annyira sürgető szó, mint e téren, hol lehetetlen elhallgatni, hogy alig történt valami az ezredéves ünnep megörökítése céljából s hogy a mi törtónt, is, csak részben válik be. Lehetetlon nem aggódnunk a miatt, hogy ünnepünk nem leeod oléggó méltóságos az eszméhez : a honalapítás emlékéhez. Ket főcsoportra szakad az emlékünnepély tervezete. Az egyik csoport ólén Lukács miniszter áll, uki ójt-napot egy beolvasztva fáradozik a kiállítás létrejöttén, minisztertársai és a társminisztériumok fárauhatlan támogatása mellett. Hacsak emberileg legyőzhetlen akadályok nem gátolják meg tervei megvalósulását, a nagy magyar nemzet múltbeli nagyságát s jelenkori életerőinek hatalmas góczpontját fogják feltüntetni Lukács tervei. A másik csoport látképe kevésbé impozáns tömérdek, </e méltóságos vonás nélküli tervhalmaz e csoportnak az anyaga. Pantheontól az Árpád-szobrokig s a pusztaszeri ünnepély tervektől a ponyvairodalmi termékekig, melyek sokféle alakban lennéűek hivatva a hazát alapító és fentartó ősök emlékét népszerű siteni, egyetlen egy oly ten

rr

> sem tartalmaz e csoport, mely a kegyelet mesgyéit ne pedig nyitott szemmel. Egész teendője- abbuu fog állani, hogy felügyelni fog a^ úgynevezett körön kivüli körorvosokra, hogy a rendeletek pontosan megtartassanak. Az igazságügyminister ur is tett előterjesztést. Miután a belügyministerium már gondoskodott, hogy az egészségügy czimén az orvosoknak lehető nagy része fix fizetést húzva, nem volna igazságos dolog, hogy csak az ügyvédek maradjanak a hazának mostoha gyermekei. A köí.ségek rendezése révén körügyvédek is fognak kineveztetni. Ha akarja, lehet tehát kerületi jogfelügyelő is, Válasszon hajlama szerint. Igy is, ugyi3 önzetlenül szolgálhatja a hazát. Szives jóakaratába ajánlom magamat. Miniszteri titkár. Az a tisztelt olvasó ki,netalán azt hinné, hogy Babos Barnabás már mint egészségügyi vagy jogfelügyelő működik kerületében, nagy csalódásban óine. A község megijedt, hogy most már nemcsak a tényleges mestert kell fizetnie — hanem mig Babos Barnabásnak, az országos tanítás nyugdíjba nem lévén fölvéve, nyugdijat is tartozik adni, visszahívta őt kegyelmébe. Babos Barnabásban pedig volt annyi önérzet hogy igy szólt, haniár minister nem lehettem, semmiféle felügyelő nem leszek. Maradok inkább önző néptanító. Ha a fű kizöldül s növendékeim a tollas és tollatlan állatok legeltetésével lesznek engazsinorva, lehetek én a templomban minister is. Árgus. tiporná, vagy a komikum csiráit magában ne hordaná. Ephemeréletü, naiv, grotesk tervezetek jutnak naponként fölszinre a sajtóban, önálló röpiratokban és az e célból tartott értekezleteken. A fenkölt ideáknak, avagy végleges megállapodások vezércsillagaiuak feltünesét azonban hasztalan várjuk ! Egyre késnek ? Társadalom és irodalom egyaránt érzi, hogy az állam által rendezett kiállításhoz hasonlólag s azt kiegészitőleg kellene valamely impozáns és maradandó alkotás által emlékezetessé tenni a nagy nemzeti ünnepet : de nem tud az alkotás eszméjének föltalálásához jutni sem a társadalom, sem az irói világ ! Kéeő ugyau, de még mindig elég korán volna helyrehozni a mulasztást egy rövidlejáratú országos pályázattal, mely pályázat hivatva lenne azt juta'mazni, aki az adott idő keretein béiúi kivihető legjobb eszmét nyújtja a magyar nemzet milléniumának emlékezetessé tételére ! És ebben meg volna téve a legelső lépés a millénium eddigi keretéből, kifeledett nagy tényező, a vidéki sajtó és vidéki szellemi iníelligeucia érdeklődésének felébresztésére. Ez elem nélkül nem méltóságos ós nem nemzeti a millénium ünnepe. És ez elemnek nem vendógképen kell megjelennie a m»r elkészített ünnepségnél, hanem részt kell annak vennie, részt kell neki juttatni az ünnep létrehozásában is. A millénium terveinek érdekkörétől ma még teljesen elszigetelve áll a vidéki sajtó ós a vidéki intelligencia. Ez nem jói van igy ! A tervezett ünnep melegének s dicsfényének át kell hatnia nagy Magyarország idgenajku lakósainak szivét is, ki kell vívnia a külföld móltatását, s ki kell fejeznie múltbeli nagyjainak iránti kegyeletünket ós érdemes voltunkat a jövőre. Nagyon nagy feladat ez ! Ezt nem a főváros, nem egy társadalmi osztály : ezt maga a nemzet lehet csak hivatva ós képesítve megoldani ! ! Midőn a vidéki intelligenciának és a vidéki sajtónak a millénium érdekkörébe való bevonásának ezen eszméjét a „Pester Correspodenz" ezennel közrebocsátja ; azon reménynyel teszi ezt, hogy az e tárgyban megkezdett agitációja a legszebb eredményre fog vezetni s a nem magyarajku vidéki hazafias sajtó részéről is helyeslő visszhangra talál. Három fanács. Hazánkban vannak vidékek, ahol a fiiloxerát csak híréből ösmerik ; vannak helyek, hol az amerikai szőlővesszőknek csak a nevét hallotlák. Ezek a szerencsés vidékek lakói, ha a helyzetet értelmesen felfogják s nem a malom alatti bölcsességre, „azt mondták, — azt mondják*-ra állapítják megállapodásaikat ! a helyzetet pompásan kihasználják. Értsék meg ezen vidékek lakosai, hogy szőlőjüket a filloxera előbb vagy utóbb, de biztosan tönkre teszi, azért tehát nincs azon most már mit kímélni, s ugy keli elbánni vele, hogy még hátra levő éveiben adjon annyi termést, adjou