Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-12 / 7. szám

Harmadik éif. Pápa, t§08 február f*. f. szám. Közérdekű f üggetlen hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Kgyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok viasza nem adatnak. és nylltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Társadalmi életünk. Társadalmi életünknek viszás és egészségtelen állapota igen gyakran képezte e lapok hasábjainak thémáját, gyakran ragadtatta meg a tollat azokkal is, kik társadalmi életünk szanálását tűzték ki czélul; de sajnos eddig minden felszólalás, minden szép szó, bár annak lényegévei mindenki egyetértett — a pusztában elhangzott. Elhangzott, nem azért, mert mi a jelenlegi állapotok mellett is elég jól érezzük magunkat, nem is azért, mert hiányzik az akarat egészségesebb állapotokat teremteni, hanem egyszerűen azért, mert mi megszoktuk a kezdeményezést felülről várni és szeretünk keleti kényelemmel mások által már simára taposott utakon járni ; eddig elé azonban nem akadt Benki, ki elég bátorsággal birt volna állapotok megváltoztatására irányozott mo2galom élére állani és így maradt társadalmi életünk olyan a milyen volt : viszás és egészségtelen. Alkalomadtán egyikünk is, másikunk is elszomorodva nyilatkozik társadalmi és közállapotaink felett, elkeseredve panaszolja egyik is, másik is annak, kihez baráti viszony fűzi, hogy ezen állapotok tartiiatlauok, hogy az igazi érdem nem mól* tattutik, az Őszinteséget száműzi a kétszi nüség, a felebaráti szeretet helyét elfoglalja a gyűlölség, a szabadblvüséget kigúnyolja a vak előítélet. Ezen bajok orvoslását — mint fentebb már mondtuk — tűzték ki czélul azok, kik társadalmi állapotaink javítása tárgyában e lapok hasábjain is évről-évre, de mindenkor hiába szólaltak fel. És, hogy hiúba voltak a felszólalások, ez nézetünk szerint, onnan származik, mert a baj orvoslására ajánlott eszközök legalább még ma nem felelnek meg viszonyainknak, amennyiben a társas összejövetelek, felolvasások rendezésére első sorban közönséget kell teremteni, ezen közönség pedig nálunk ez idő szerint teljesen hiányzik, mert nálunk a társas érintkezést eddig a bizalmatlanság és zárkózottság jellemzi, ezt kell tehát első sorban megtörnünk, és ha ez szerencsésen megtörténik, a második lépés az erők egyesítése. Az első lépés, mely társadalmi és közállapotaink: szanálására vezethetne, az : hogy a rokon gondolkozásuak egymást felismerjék, ezek szö vetkezzenek azután a bizalom, őszinteség és szeretet alapján, ezen szövetség biztos phalanxot fog képezni, melynek bástyáján a társadalmi állapotok felbomlasztását czélozó kísérletek meg fognak törni. Van ugyan helyben több társaskörünk, ahol a rokongondolkozásuaknak találkozni alkalmuk nyilik, ós alkalom van arra hogy egymást felismerjék : ámde a társaskör mai szervetében ezen czélnak szolgálni nem kápes, mert ott hiába keresünk közérdekű vagy csak szórakoztató társalgást, hiába kutatunk ott egy kis csoport után is, mely csak a napi események felett is beszélgetést folytatna. A ki a kártya vagy a biliárdasztal mellett nem keres szórakozást, azt csakhamar elűzi az unalom ama helyiségből, melynek tulajdonképeni rendeltetése, czélja az lenne, hogy góczpontjává váljék a köz- és társadalmi életnek ; hogy itt tétessék diskussió tárgyává, innen induljon ki mindaz, a mi a helyi köz- és társadalmi életet helyes irányba terelni és vezetni hivatva lenne. És miért van ez igy ? Mert hiányzik a bizalom, őszinteség és szeretet, hiányzik az akarat az erők egyesítésére is, hiányzik a szellemi vezetés, hiányzanak a szellemi eszmék oly annyira, hogy megtörténik azon helyiségben, hogy ha ott két-három egymással bizalmasabb viszonyban álló férfi beszélgetést folytat valamely közérdekű tárgy felett, egy negyediknek belépése, ki a bizalmas körhöz nem tartozik, a beszélgetés félbeszakítását eredményezi. Társadalmi életünk viszásságui, fogyatkozásai azonban teljesen meg nem szűnnek mindaddig, míg a mozgalomba a nőket bele nem vonjuk. A társas életnek alapja a család, a családban pedig a legfontosabb szerepe van a nőnek. De mit tapasztalunk a nőknél ? Ezeknél még rosszabb a helyzet mint a férfiaknál. Osztály, rang, vagyon, felekezet, minden igaz érdem nélküli elkényeztetés, mind megannyi válaszfal, mely nőinket a köszöntésnek TAECZA, Egy kritikus nap. Két farsangon tettem már a Szépet a szép Mariskának, S legboldogabb lénye voltam Tegnapig a nagy világn tk . . . ASzép volt maga de nála még Szebb volt ám a hozománya, Ez volt az én réméit juvóm Egének szép szivárványa, S talán ma is boldog volnék, Ha náluk nem vagyok tegnap ; De ugy hozta a bal — végzec Ott érjen e kritikus nap , . . Nem mondom hogy hűtlen lett Mert szivemet meg nem csalta: — Oh de jött a végrehajtó, S mindmöket lefoglalta. Szol a lélekharang. — A „Pápai Közlöny" eredeti tárcaája. — „Húzzák, soká húzzák Végtére megállnak Béke, nyugalom a Kiszeuyedt porinak !" November első hetének végén a Bakonyság egyik falujában két szomszédasszony jóízű tereferójót hosszas lélekharangszó zavarta meg. — Ugyan kire húzhatják szomszédasszony. — Biz én el nem tudom gondolni, hogy ki voina oly halálra vált beteg a faluban. Szerencséjükre jött a kisbíró s ez hamarosan fölvilágosította okét hirdetésével. — Tudtára adatik miodeneknek, hogy a bölcs tanács a mesteren kiadott s meg is húzatta rája a lélekharangot. Ugyanezen időben Magyarország fő- és székvárosában a városház tornyában s a magyar királyi várpalotában, hol magyar fölírást, magyar embert lámpással nem találsz, épen olyan szomorúan kong a harang. Ugyan fciie ? A városházán Kammermayer polgármester jelentette ki hivatalosan hogy a kolera megszűnt ! A budai várban pedig szintén hivatalosan jelentették, hogy a magyar királyi ininisterium megbukott 1 Falusi mester, kolera, miniszterbukás, hogy illik ez össze ? A falusi mester, kiakolbólitásának szomorú hírét vévén el kezdett tűnődni mint az evp.ngeliomi sáfár. „Kincseket nem szereztem, ásni kapálni nem tudok, koldulni szőgyenlek, miből élek meg háti* Használjuk föl a körülményeket. Ha Rémi Róbert, ha a suszterek is lehetnek politikusok, lehetek ón is. Előre föl! írok az uj miniszterelnöknek. Irt pedig a következendoképea; Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr I Belizár a nagy hadverő mikor kegyveszett lett — akkor még nem volt pensionsfond a generálisok részére — leányától vezettetve koldult s igy könyörgött: .Adjatok alamizsnát Belizárnak, akit a szeiencae magasra emolt föl, de az irigység mélyen lesújtott." Engemet Kegyelmes Uram ! nem emelt magasra a szerencse, mert megátkoztak az istenek és néptanító letteua. Mégis megirigyelték helyzetemet, 150 frt évi fizetésemet. Megirigyelték, hogy nyáron át az urasági legelőn egy riska tehenet, meg egy borjut legelgetnek a gyermekeim ós elcsaptak. Azt mondtak, hogy önző vagyok. Kegyelmességed szavaiból megértettem, hogy a miniszterek önzetlenül szolgálják a hazát. Én is igy óhajtanám szolgálni, azért bátor vagyok legalázatosabban esedezni, hogy méltóztassék engemet a jelenleg üresedésben levő kultusministeri állásra kineveztettni a következő indokoknál íogva : 1. Kellő miveltséggel birok. Tizenhét esztendeig német nyelven tanítottam, tehát beszélem a kulturnyelvet. Semmiféle diplomám ugyan nincsen, de hiszen a szegedi rakpart is diploma nélkül épült fól

f mégis be-" dőlt — örökké nem tarthatván — s építőjének grófságos és mmisteri széket szerzett. 2. ígérem és fogadom, hogy a volt kultusmiüister ur példáját követve a nagy Taktikus tanácsa nyomán olyan rendeleteket