Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-05 / 6. szám

Harmadik évi. Pápa, f §93 február 5. 6. szám. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok vljsza nem adatnak. és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. A Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztár. Nem kell nagy prófétai szellem ahhoz, hogy már ma mondhassuk el fenti pénzintézetnek a mult évi üzletéről szóló jelentését, a mely az e hó 12-én megtartandó közgyűlésen íog elnöki székről elmondatni, íme a jelentés ; Tisztelt közgyűlés I Szívből üdvözöljük a megjelent hiveinket s kívánjuk, hogy takarékosságban örvendhessenek jó egészségnek a folyó évben is. Tudja, hogy sokaknak egy „mérleg * — hat ökör, azon ujitást hoztuk be — s ezzel m i kezdtük meg takarékpénztári intézményünk reformjának annyi fejtörést okozó kérdésének a megoldását, — hogy az 1892-ik évi mérlegünk majd minden tétele mellé kapocs között a magyarázatot iktattuk. Ezen ujitás felment bennünket attól, hogy drága időnket hozzánk intézett kérdésekkel s általunk adandó felvilágosításokkal pazaroljuk el, s a mint következtetni méltóztatnak : e tekintetben is hódolhatunk a takarékosság szent elvének. Fölöslegesnek találtuk továbbá kimutatásban hü képet nyújtani üzleti forgalmunkról. Hiszen nem hoz ez semmit a konyhára, — s a íő : az osztalék. Az osztalék pedig nálunk is csak ugy, mint minden hazai takarékpénztárnál, a mely külön tartalékala—> /v ^ /v Udvaroltam« Udvaroltam a többek közt Egy szép, csinos barnct lánynak, Meg is tettem a kedvéért Mindent, a mit csak kívánhat! Dicsértem. hogy mi\'m hdjo«, Szeme, mint a csillag, ragyog . . Karcsúságát termetének Irigylik az angyalok . . . Elmondtam, hogy kebelemben A küzdelmek milyen nagyok . . Nála nélkül mily nyomorult, Szerencsétlen jiczkó vagyok . . . Térdre hulltam lábainál, Olyan sokszor kérve kértem : Legyen hivem és szeressen, Enyhitse nagy szenvedésem . . . Öltözködtem divatosan . . . Jártam vele a bálokat . . . S eredménye ime ez lett : Megdicsérte — kabátomat ! pot nem javadalmaz, évről évre emelkedik s pedig az által, hogy a kamatszedés tekintetében elmegyünk az uzsoratöi'vény megengedte végső határig — 8%-igA jövőbe is teljes megnyugvással nézhetünk, miután ugy a hitelkereső, mint a tőke elhelyező közönségünk teljes bizslommal van intézetünk iránt. Tanú bizonyság erre, hogy takarékbetéti állományunk — már le számítván azon tőkésített kamatokat, a melyekkel a betéti állomány rendszerint növekedik — a mult évhen is 12 ezer forinttal eme" S fényes tanú bizonyság az is, hogy daczára annak, hogy mi a betevőknek nagyobb százalékot adunk, mint a mi kedves kollegánk : a régi takarékpénztár, — a városunk közgyűlésein még ez idrig senki sem ajánlotta, hogy az árvapénzek akár egészben, akár csak részben intézetünknél helyeztessenek el. Tisztelt közgyűlés ! A midőn végül jelentjük, hogy tevékeny és kiváló szakismeretekben bővelkedő vezérigaz• gatónknak az előző évben i s sikerült intézetünket az 183

()-ik évben elkövetett merénylet káros következményeitől megmenteni, — tisztelettel kérjük : működésűnkről a felmentvényt megadni, — a nyeremény egy részének jótékony és kulturális czélokra való fordítása iránt határozni, s végre az őskorbeli romai harezosok : „Ave Caesar ! Morituri te salutant" szavaival bucsut vevő igazgatósági és felügyelői tagok üresedésbe jövő helyei A pletyka. Mióta a világot megteremtette az Isten' vagy ha a mai kor minden tagadásán átesve a genesis történetét nem hiszszük, akkor mondjuk: a mióta a mindcnfélá kŐvas- és aranykorszak magától mepalkotódott, azóta a p l e t y ka folyton virágzik ! Ez olyan czikk, a mely soha sem megy ki a divatból. A távirdahuzal, de ro^g Edison telefonja sem röpíti az emberi gondolatot oly gyorsan tova, mint ez — a valami, a mit túlsó csepfíteícgrammnak szokás nevezni. Mint a iaboda, olyan éppen, mentői jobban htjuk, annál inkább tenyészik s boldog az, aki már elérte azt a stádiumot, hogy csupin nevet fölette-. A szalonok sima fénymázas padlóján' a csillár fényes palotákban éppen ugy otthon van, mint a viskók földes szobáiban és a legutolsó lebujban. Kétféle pletyka van : ártatlan és ártalmas Ártatlan az, a melyiket 8trats"-nak szokás nevezni. Az Arábiából importált fekete ló ott párolog a csészében, az asztalon kalács és sütemény van felhalmozva s egy csomó aszszony ül korüleíte. Születésük, vagyoni állásuk megengedi nekik, hogv minden munka és gond nélkül éljenek, idejüket pedig mégis csak kell valamivel tölteniök s miután kezeválasztás utján leendő betöltése iránt intézkedni. Mély csöndben hallgattatott a jelentés s némi mozgás csak az osztalék említésénél támadt. A midőn azonban a vezérigazgató tevékenységéről stb. tétetvén említés, elementáris erővel tört ki a visszautasított s a tartalékalaphoz csatoltatni szándékolt lelkesülés s az „éljen a vezérigazgató" „éljen a könyvelő-kisasszony" felkiáltások, illetve a lelkes ováció csak akkor szűnt meg, a midőn indítvány tétetett ; hogy jegyzőkönyvben örökítessék meg a közgyűlésnek a vezérigazgató iránti határtalan bizalma, s továbbá : hogy a könyvelő-kisasszony, buzgósága és szakértelme elismeréseül jutalomképpen 200 ujdonat-uj arany koronával tiszteltessék meg s az átadás a jelenlevők Rubenjére bizassék. Az indítványok egyhangúlag elfogadtatván — a közgyűlés a jövő évi viszontlátásig feloszlott. * * * Legyünk most mar komolyak. Hiszen a mi bennünket ma érdekei, nem az, hogy minő lefolyása leend a jövő heti közgyűlésnek, hanem az : hogy mélyen megszomoritó jelenség az intézeti mérleg. Elszomorító pedig azért, mert abból következtetni lehet csekély értelmi nívónkra. Majd minden egyes tételnél — magyarázat. S ha a magyarázat még teljes lenne. Ilyen formájú mérleget adhat a Loiknek uiucd szüksége a dologra, dolgot adnak — a nyelveiknek. A kalács igen finom, de mégis jobban esik abba a barna lébe a szép Piroskát belemártani, a lii olyan nagyon kaczórkodik esténkint azzal a kifent bajuszu honvéd hadnagygyal a korzón, meg azt & kiállhatatlan Bazsalik Pistát, a ki minden j fáradozásaik daczára sem akar beléharapni a ' házasság édes almájába, mert jobban tetszik neki az özvegy számtanácsosné, a kinek hálójából egyáltalában nincs kedve valami falusi ártatlanságért kibontakozni. Bizony szerecsenformán keiül ki mindenki abból a hideg léből, de hát az olyan ártatlan mulatság, hogy a jó asszonyságoknak rossz néven sem lehet venni, aztán meg némi alapja van is a dolognak, mert Piroska nagysám csakugyan kaczér egy hölgyecske és Bazsalik Pista úrfi uem tagadja, hogy édesebb a számtanácsosné puszija, mint az a bizonyos oltár előtt szankezionált paradicsomi gyümölcs. Hanem aztán a pletyka másik fajtája, az már veszedelmesebb és ezt rágalomnak szokás nnvezni. Vannak kiváltságos egyének, a kik a pletyka azt a nemét egészen hivatalosan űzik. Legfőbb passziójuk abban telik : jó barátokat, házasfeleket összeveszíteni, undok koholmányokat gyártani s ha tehetségűkben állana, nem átallanák megfertőztetni a szentséget s a posványba gázolni a legtisztább oltárképet is.