Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-02-05 / 6. szám

vászpatonai takarékpénztár, de nem eg>7 pápai intézet. Az évi mérleg nem oktatási célból lesz össze állítva, hanem azért, hogy abból az érdekelt fél minden irány ban hü és könnyen átlátható képet nyerhessen az intézet üzletvilágáról. Ez pedig még a tiszta nyereség kérdésében sem nyujtatik. Mi azt tanultuk, hogy a mérleg azon tételei, a melyek szükségképpen több számlán forgulnak elö, mint p. o. a tiszta nyereség, mindig ugyanazon szavakban fejeztessenek ki. Megelégedett volna az intézet érdekeltje, ha az idei 6224 frt 90 kr. „Nyereség és veszteség számlától (a vagyontöbbletet)* és „Mérleg számlának (a tiszta nyereségért)" helyett jó magyarán ott állana : a tiszta haszon, vagy a korrekt : nyeremény mint egyenleg. Igy látjuk azt még azon intézetek mórlegeiben is, a hol biz szűkében vannak a p ó t o 1 ha t a tlan ságnak, meg a kiváló sz a k é r telem De k, — azt azonban mégis tudják : hogy „vagyontöbblet" és „tiszta nyereség* nem egy és ugyanaz. S ha már az intézet, irányadó tényezői helyeslik a rokoni, a z a p a ós saját leánya közötti köteléket ott, a hol száz ezrek kezeléséről ós ellenőrzéséről ven szó, mi a pénzpiacunk érdekében követeljük, hogy ezen anomália szüntette*sék meg. A jövőre pedig elvárjuk, hogy a mérleghez s pedig csak ugy c g ys z e r U t n, mint az a régi takarékpénztárnál szokásos, a 1 o r g a 1 m i Kimutatás is csatoltassék. Mert csak egy ilyen forgalmi kimutatásból tudhatiiók meg s velünk együtt a betevő közönség is, hogy minő irányban, minő e 1 v mellett működik az intézet, — hogy uiit hoztak az egyes üzletágak ? — hogy a kezelési költségekből mi jut az egyes alkalmazottakra s mi az egyéb üzleti költségekre ? Figyelmeztetjük továbbá az intézetet, hogy ha már megmagyarázza a mérlegben, miszerint a takarékbetétben bennfoglaltatik a tőke és tőkésített kamat : mondja meg azt is, mennyi a tőke és mennyi a tőkésített kamat? 8 végül — elvárjuk a betevő közönség érdekében, miszerint az igazgatóság intézkedni fog az alapszabályok 6. §-ának a megváltoztatása iránt, miután abból — a mi szerény felfogásunk szerint — nem olvasható ki, hogy kik ismerjék el aláírásukkal az először betett összegeket Csak — ujabb betéteiről van abban szó, a mi pedig előbbi betéteit föltételez. Ajánljuk e tekintetben, hogy a betételek, ugy mint ennekelőtte ós ugy, mint az a régi takarékpénztárnál gyakorlatban van: három aláírással ismertessék el. Figyelemmel kisérjük az intézet működését s szívesen megadjuk a felment vényt, ha jóakaratú felszólalásunk kedvező eredményre vezet. ==. Bank-meliekheíy Papán. Az ezen lap mult heti számában megpendített eszme, hogy lépések tétessenek egy az osztrák-magyar banknak győri fiókja alárendelt mellek helynek Pápán 1 eendő felállítása iránt, a megvalósítás küszöbén áh. A pápai takarékpénztár elnökének, Hanauer Bélának meghívása folytán--s elnökiete alatt értekezlete volt kereskedőinknek, folyó hó 1-éii. A bank mellé kliely kérdésének megismertetése után, az értekezlet magává tévé a bankeszméjét s a szükséges lépések megtételére elnöklőt kérte meg, aki az aláírások gyűjtését rögtön mégis kezdte. f Őszintén megvalljuk, mikép meglepve érezzük magunkat a gyors eredmény által. Meplewe azért, mivel mi tudjuk, hogy minő lassan, nehézkesen mozocr itt minden, — mivei tudjuk, hogy páratlan cinizmussal szokják itt életét venni még a legjóravalóbb gondolatoknak Is, — s végre mivel tudjuk, hogy ha egy életre való terv merül fel — nem az a válasz: hogy gondoskodni akarunk és fogunk keresztülviteléről, hanem egy a mindenek felett álló biztonság tudatában unisono sietnek kijelenteni, miszerint :„nem életképes" vagy „a mi viszonyain k közt nem kivihető.

u Mi részünkről készségesen CzJ lemondunk minden érdemről. Mellékes, hogy kiben s hol támadt a gondolat. A fö a lett. S ez okból nem habozunk elismerni, hogy Hanauer Béla polgárságunk ez önérzetes alakját illeti minaon érdem. O ragadta meg bátor és gyors elhatározással az iniciativát. Sfokozza érdeméi, hogy személyében a takarékpénztár elnöke állt a mozgalom élére, mintegy demonstrálván, hogy az áitala FÖzetett intézet egy uj intézmény által kárt. nem szenvedhet* Mi pedig, a ki biztos tudatában vagyunk annak, miszerint városunk minden intézménye áldását fogja érezni a fejlendőknek, s hogy ez csak az első lépés a tettek mezején, — oszladozni latjuk most már Daniénak a falaink fölött oly sokáig lebegett: Lasciate ogni speranz a-ját. Az ilyen pletykák gyáitója a legveszedelmesebb egyen, veszedelmesebb mint a ragályos pestis, veszedelmesebb, mini .i rubó, mart ezek életünktől, vegyouuuklui fosztanak meg, dö amaz attól, a mi a világon a legdrágább ; a becsülettől es a boldogságtól. Korüiik is az ilyen egyént, mint a dögvészt, mindenütt. Kizárják a tisztesseges társaságokból a ha esetleg találkoznak vele, elfordulnak a aggodalmasan néznek körül, ha vájjon látta-e valaki, hogy mellettünk ment el. Legveszedelmesebb az ilyen hazug rágalmnzó pletykák gyártója akkor, ha ártani képes. Nincs előtte semmi szent, semmi se tiszta s a milyen becsien Ő, olyanokká akar mást is lealacsonyítani. Kigyó, KI azt marja meg legjobban, a ki aggodalmas lgonnddaí es szeretettel melengette. Nevetséges azonban, ha nem képes ártani és tehetetlen dühében rúgkapál, tajtékot tur, mint a veszett eb s mint prédára leső hyóna várja, hogy hol okozhatna zenebonát és háborúságot. Egy-egy homus novo, egy-egy kevésbbó Leavatott feiül neki olykor s meghallgatja undok koholmányait, van akkor öröme s ugrálni, tánczolni tudua éppen ugy, mint Siva, a romboió istenség, mikor gyönyörködött, hogy testvére, Visnu áldásteli munkáját széjjel zúzhatta. Mindenki tudja, hogy Y. ur egész a bál ványozásig imádja a bűbájos X.-nét. Szeme ég, homloka kipirul, ba csak ruhájának fodra érinti is és mmt váudur feoi^ó a tündöklő ! csillagot, követi léptén, nyomán. X asszonyt is meghathatja ez a meseszarü imádat Y. jó hu, elég kellomes íiu és szívesen tűri meg nuga mellett. Nincs is semmi baj köztük, csak Y. Oíhellónál is othellóiabb féltékenysége ad alkalmat néha köztük egy kis gyöngéd összeszóiaíKozásra, Olyan az azonban, mint a b-lrányfeüeg, mórt ha X.-né csiiiaglángu szemeivel rámosolyog Y. ra és bársonypuha ke zóvel végigsimítja Kóczos haját, azonnal eltűnik homlokárol az árny és ismót ott égeti az oitáriangot halványa lábai elótt. Kapia-fogja magat hál a hazug rágalmak nagy mestere és megcsípi Y.-ont az utczán, a ki egészen nyugodtan indul egy barátjához iatogatőba. Hűvös őszi idő van, Y. felgomboija kabátját, legyűri kalapja -szoiot s bodor füstöket cresztgetve czigaretiájabói — elmélázva az őszi hervadáson — csöndesen ballag a néptelen utc?,án. Rikácsoló hang érinti fülét s kényszeríti megállni. — Ah jó napot, édes Y., jó napot tognap észre se vett, láttam milyen boldogon kísérgette a szép X.-nét a nagy-utezán. Y. kitóróleg akar telelni, de már a rá' galmak nagy mestere galléron csipte s mint a kullancs tapad hozza. — Hej, pedig „az asszonyi állat szép, de veszedelmes", — mondja a jó Petőfi — ezt maga kedves Y. ur — ugy látszik — egészen figyelmen kivül hagyja, „pedig csak tudná, a mit én tudok ..." Sokatmondó hunyorgatások és urezjátók következik. Y.-ban föltámad a „zöld szemű szörny

f

t, szemöldökeit haragosan összevonja s idegesen dörzsöli ujjával felső ajakát, — mégis átall kérdezöijkÖdui és szótlanul megy tovább. — Ugy bizony, — íőly tatja a rlurek ur — a szép X.-né, a ki olyan ártatlan Madonna arczoüat vág magának, mintha keltőt se tudna számolni, éppen a minap is a külváros utczáin sétáit Ernővel s bizony Isten még édesebben pislogott rá mint önre. Y. mái- véresre harapta ajkait szeme majd kiugrik üregéből s melle ugy zilál, mint ogy kovácsfújtató, kezeit bslegyüri egészen kabátja zsebébe s görcsösen ökölre szorítja. A jámbor férfiú tudja, hogy most taplói dugott a fülébe s gyorsan átviszi a tárgyat Y. egyik jó barátjára s azt kezdi mesélni neki, hogy szidja az őt a háta rnegett. Y. félig halva, sápadtan a dühtől támolyog be a hazba, a hol látogatást kell tennie s melyet szerencsésen elértek g ugy érzi, hogy agyveleje forró ólommal van tele s mintha szive ketté akarna repedni a kintól. — Mikor is látta ön X.-nét Ernővel a külvároson ? — nyögi végre ki, mikor búcsúzni kezdeuek. — Hát éppen tegnap, — hebegi a rágalmak főmatadorja s arczán látszik a kimondhatatlan gyönyör, melyet aljas lelkű emberek éreznek, ha valakinek fajdalmat okoztak. Y arcza egészen — kiderül. Megtörli zsebkendőjével verejtékes homlokát és ajkára visszaszökken ismét a mosoly. — Az lehetetlen, hiszen X asszvay ak*