Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 45. szám

vállalat felvirágzása érdekében kockáztatja, 8 esetleg veszteséget is szenvedhet, ezen veszteség elérhetése céljából még olyan fel­vételi dijat is fizessen, mely mindenkinek pénzbeli tehetségéhez mért megterheltetését vonja maga ntán. Ezek voltak előleges megjegyzéseink az önsegélyző egylet megalakulása előtt s az egylet sikeres működésének s szilárd alapra fektetésének biztositékául elvárjúk az intéző köröktől, hogy a vezetést és keze­lést ahhoz értő szakemberekre fogja bizni. És most térjünk át az ipar és ke­reskedelmi bank tervbe vett megala­kítására. Ennek célja az ipar és kereskedelem felvirágoztatására lenne ipari és kereskedel­mi vállalatok financirozása által. Igaz, hogy városunkban volna terre­numa egy oly intézetnek, mely a rég ér­zett hiányokat betöltené, a vízvezeték, vil­lamos világitás és csatornázás régóta van­nak a vajúdás stádiumában, ámde, hogy minden a mai napig csak terv s nem ki­vitel maradt, annak nem a kellő financi­rozás Tolt az akadály, mert bizton állit­hatjuk, hogy például a vízvezeték pályáza­tának kitűzésénél számos szakértő vállalkozó akadna, kik a városra nézve sokkal előnyö­sebb ajánlatot tehetnének vagyoni kockáz­tatás nélkül, mint esetleg az uj bank va­gyonának óriási rizikója mellett. Ha pedig ezen nézetünk helytelen volna, s a cél épen oda concludálna, hogy nagyobb helyi vállalatoknál az idegen elem kizárassék, akkor is inkább ajánlanók az intéző köröknek minden egyes vállalkozásnál társulattá alakulni, a financirozást ked­vező ajánlatu pénzintézetre bizni s a vál­lalatot saját vagyonuk kockázatára, veszte­ség vagy nyereség kilátásával teljesíteni. Ajánljuk az intézü köröknek megszi­velni azt, hogy a tervezett bank felállítása maga is csak époly vállalat, mint azok a baj bekövetkezett. Elvesztettem szivemet és azt egy tetovált leány megtalálta. Talán nagysád is látta azt a „szép Irént" ki egy pár hónappal ezelőtt, belépti dij mel­lett is mutogatta magát Budapesten. Az Irén nevet mindjárt születése után 8 nappal nyerte, a „szép" jelzőt, üzleti szem­pontból csak később vette fel. Mister Woodward, a szép Irén kedves papája, ki huzamosabb ideig az indiánok közt élt, körülbelül négyszáz jellel ékesítette egyet­lenét. Ugy gondolom az indiánok ismerik, sőt követik azt a példabeszédet, hogy: a meg­jegyzett lényektől őrizkedni kell, mert a te­továltakhoz félve közelednek. Az okos papa, hogy az indián seladonoktól megvédje leá­nyát, tetoválta. Koloradu és a többi exotikus országokban igy biztoBitják legelőnyösebben a fiatal leányok jövőjét. Épen mint nálunk, mikor egy kiházasitó egyletbe beíratják. Tudom, hogy udvariatlan embernek fog nagysád nevezni, mert a tetovált leányt a magyar szépségnek elé helyezem. Az én ízlésem néhány hónap óta ilyen és ez álláspontomtól, bármilyen mérges pil­lantást dob is felém, nem térek el. Kegyed, bájos nagysád, jobb arcán egy kis anyajeggyel bir, a mi kegyedet, nem ta­gadom, széppé teszi, de ez kicsiség a Texas­ba született szép Irén apaijegyeihez képest. Az ő alabastrom testén, virágok, galambok, bármelyike, melyek hatáskörükben reáli­zálni szándékoznak, mely tehát egyetlen szerencsétlen spekuláció által épugy meg­semmisülhet, mint bármely más vállalat. Hogy pedig a bankot csupán azon jó reményben létesitsük, hogy ez egykoron majd az ipar és kereskedelem felvirágozta­tására szolgáló vállalatokat előnyösebben lesz képes financirozni helyi pénzintéze­tünknél, ez teljesen absurd gondolkodás módra mutatna, mert ha a „Pápai taka­rékpénztár" képes volt a város terhes ka­matozású tartozását oly kedvező módon con­vertálni, ép ily kedvező feltételek mellett képes lesz egyébb — a várost érdeklő — vállalatok pénzügyi műveleteinek végrehaj­tására. Hallottuk megpendíteni azon eszmét is, hogy valamely fővárosi banknál lépések tétetnek, egy városunkban felállítandó bank fiók intezet iránt, s ámbár senki sem le­het próféta a maga hazájában, mi határo­zottan állithatjuk, hogy ezen lépésekkel előbb be tudnák járni a Sahara sivatagot, mintsem bármely fővárosi bank Pápára fiók­helyet állítana. Pollatsek Frigyes. A plpnester konferenciája. Városunkat érdeklő fontos kérdesek megbeszélése végett érte­kezletet hivott egybe mult vasárnap dél­előttre a polgármester. Nem tudjuk ki mondta tollba a pol­gármesternek a meghívandók névsorát, any­nyit azonban konstatálunk, hogy az érte­kezletre leghivatotabb közegek ki lettek zárva a megjelenésben. Mi ugyan hozzá vagyunk szokva a polgármester részéről, hogy figyelmezteté­seink és felszó Halasaink nála süket fülekre ha jól tudom párosával is, sas, tengeri nyul, angyal, hattyú, hajó, nap és hold rajzokat visel. Sőt vállán a remény és szerelem sym­bolikns jele is látható. Jobb karján pedig egy kedves mondat áll, „S live and die for thoze S love," mely magyarul tesz, hogy ő él-hal azért, a kit legjobban szeret. Látja nagysád, ilyen mélyen kifejező mondat sohasem állt jobb karján és kegyed mégis megakar hódítani ? Magán dolog ugyan, hogy vágyamat kegyed előtt kifejezem, de kimondom: egy tetovált leány lesz nőm, vagy senki. De mert emberbarát vagyok és az egoizmust mindig utáltam, azt a tanácsot adhatom kegyednek, sőt kegyeddel együtt egész nemének, hogy a szivek hareánál, a meghódítás ez uj módját el ne mulasszák és tetováltassák magukat. Ha kegyed a maga és nemének ment­ségére azt hozná fel, hogy a tetoválás külön­leges dolog, akkor egyszerűen azt felelném, a mi nem divat, divat lehet. Az első fel­lépés, a kezdettől függ minden. Mihelyt egy­nek bátrosága van a szokatlant merni, talál­kozik tiz, száz, ezer, sőt ekkor még a leg­szegényebb szülő is restelni fogja leányát be­festetlen bőrrel a világba engedni. Kérem nagysád, ne tartson engemet oly őrültnek. Volt és lesz mindig olyan divat, amely egy cseppet se észszerűbb, mint a tetoválás. Talán emlékezni fog, hogy mennyit írtak az találnak, s velünk szemben minden alka­lommal a negligálás terére lép, evvel mi nem törődünk, a konzequentiákat vonja le belőle a közvélemény. De igenis elvárjuk a polgármestertől, hogy akkor mikor váro­sunkat érdeklő, fontos kérdésekben tanács­kozásra hivja össze az egyes polgárokat, ugy a sajtó embereitől, mint a közügy ér­dekeit képviselő egyénekről ne feledkezzék meg. Akkor, midőn a város minden egyes polgára tudomást szerez arról, hogy a vá­ros jövő sorsa felett készülnek határozatot hozni, nem elégséges az, hogy ezen érte­kezletre egy pár benfentest maga köré gyűjt, hanem arról Pápa város minden egyes polgárának kell tudomást nyerni, s ezt közvetíteni, a sajtó van hivatva. Jóllehet a polgármester hozzá van szokva, hogy működése éles kritika alá van véve s talán resteli, hogy a közgyűléseken tett baklövései nyilvánosságra hozatnak s igy nem szívesen látja a sajtó közegeit környezeteben, ezt elhisszük neki, de hisz nincs könnyebb ennek elejét venni. Ha nem tud eleget tenni polgármesteri kötelességé­nek: Mondjon le! Akkor nem lesz ki­téve ily eshetőségeknek. Jóakarattal és jóindulattal a képes­séget pótolni és javítani nem lehet, képes­ség hiányával a modern korban naponként előálló összeütközéseket és sérelmeket or­vosolni és eldönteni képtelenség. Legyen meggyőződve polgármester ur, hogy mi sokkal szivesebben ragadjuk meg a tollat, ha városunk érdekében áldást ho­zó tevékenységéről kellene megemlékeznünk, mint folyton a rákszerü hanyatlást és tét­lenségét konstatálni. A közügyek élén állóknak nem sza­bad érzelegni, még akkor se, ha soha el­ismeréssel nem találkoznak, de sőt utaik­ban mindig csak gáncs és akadály van. Nekünk, mint a közérdek hű képvi­abroncs szoknya ellen, utóbb a tournür miatt is temérdek papirt is feketítettek be, a sok bolond hajviselet pedig sok embert keserített el. Én nem akarok a múltról beszélni, sem a jelenről, hanem valami újról. Kegyetek, a kik szerencsések a szép nemhez tartozni, — talán önkénytelenül in­kább az uj, mint a szép iránt iránt érdeklőd­nek. Másként, hogy lehetne valószínű, misze­rint némely divat, melynek említésekor még az embernek hajaszále is az ég felé mered, oly kegyerőseu tartja magát és minden oppo­sitió dacára is győzedelmesen fennáll. Pedig a szépet könnyebben lehet felta­lálni, mint az ujat, sőt tudok rá esetet, hogy a por és pókhálló belepte a divatot, midőn előtalállták, mint újdonságot előrántották és hozsannával üdvözölték. A nagymama lom­tárba dobott ruháját az unokák megújítják, de nem azért, mert tetszik, vagy hogy tisz­tesség volna hordani, de mivel a kor gyer­mekei előtt az újság ingerével bir. De jönuek idők, midőn a legkiválóbb reformszellemek sem képesek valami ujat felfedezni, vagy valami ócskát napvilágra hozni, jobban mondva az újság mázával be­vonni. Ekkor a jó tanács drága. Meg fogja engedni nagysád, ha kinyilvánítom, hogy höl­gyeink, bár minden kigondolhatót megkisér­lettek a toillette-művészet terén, de tetovál­va még nem voltak. Gondolja meg ezt nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents