Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 44. szám

ZLONY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Dó j! Már évek óta fáradoznak városunkban az<»n eszme magvalósításán, hogv Pápa é.s Csorna vasúti állomások egy vicinális vonat által összeköttessék. Annak idején, mikor ezen eszme megpendítetett, nagy lelkesedéssel fogadtatott minden körben s a lelkesedés után Ítélve azt, hittük, lióny rövid időn belül a kérdéses vonal létesülni fog. Azonban polgáraink, különösen vagyoiH-sabbjaink szükkeblüségénél, közön bösségénél fogva hajótörést szenvedett az állam által engedélyezett s városunkat annyira előmozdító ajánlat. Ezen közönbösségnek és szükkeblüségnek már több izben megitta városunk a levét. Nem megyünk tovább mint a központi és keresztezési állomás elvesztése alkalmára. Akkor is, ha nagyobb eréllyel láttunk volna hozzá, nem Kis Czell, hanem Pápa nyerhette volna el e positiót Hogv mit vesztettünk ezzel, ezt azt hisszük nem is szükséges komentárral kisérni. Ilyen körülmények között csak örvendetes körülménynek tekintjük ez ujabbi mozgalmat, melvet a pápa-csornai vasút ügyében F e n y vess v Ferenc dr orsz képviselő és Egyed v Arthur egyedi nagybirtokos megindítottak. E mozgalom ujabb reményeket táplál bennünk, a melyek városunk fejlődésének, kétségtelen jelei gyanánt tekinthetők, s mely mozgalom érdemes arra. hogy azzal néhány szóval a nyilvánosság előtt is foglalkozzunk, de kötelességünknek is tartjuk hozzászólni annál is inkább, mert egyesek önérdekeit szem el ő 11 tartva, k ülö n b ö z ő akadályokat gördít enek a kérdés sikeres megoldása elé. Nem tételezzük fel ezek után, hogy városunk, mely a szóban forgó vasút építése iránt annyira lelkesedett sőt egyesek szép áldozatkészséget is tanúsítottak, most, mikor ez ténnyé készül válni, iránta többé érdeklődéssel és jóakarattal ne viseltessék. Városunk minden egyes polgárának szivén kell viselni az ügyet s azt minden erejéből a megoldáshoz közelebb vinni, hogv az által városunk jövőjének igaz érdekét önzetlen jóakarattal szivünkön hordozzák. Nem szabad tétlenül maradnunk, figyelemre kell méltatnunk a mai követelménveket, mert esak is igy gondolkodunk helyesen, csakis ilyen körülmények mellett teszünk eleget városunk iránti kötelezettségünknek. Ma már minden egyes polgárnak ép ugv, mint a városnak tétlenül maradni nem szabad, mert ezáltal kiszámithatlan következményekkel járó hanyatlás következnék be. Ragadjuuk meg minden eszmét, amelynek megvalósításával elősegíthetjük, megvethetjük városunk elhanyagolt-haladását. Es épen ezen vasút ügyben megindult ujabbi mozgalom az, amelynek sikeres megoldásával városunk jövőjét, fejlődését, haladását biztosithatjuk. Ennek a kérdésnek a megoldása kiváló fontosságú és annyira elodázhatlan, hogy az elől városunknak bármily áldozatokba kerülne is, kitérni nem szabad. Ezt az eszmét támogatni kötelesséTÁRCZ A. LÉGYOTT. Lágyan leng az esti szellő; Játszik a kert virágin. Be kellemes itt az élet: Felém egy uj világ int! Kis angyalom ezt a kertet Jelölte ki légyottra. Mire a nap alkonyodik, Bizton itt lesz: azt mondta. Szürkül a táj, sőt lassan már Homály is kel felettem; De nem jő ki imádóttam, Itt kell lennem — feledtem Végre mégis a setétben Közéig felém valaki. Természetes ! mert ragyogott Szememen a monokli. Imádottam édes apja Volt ez az egy valaki. Rám ismert és nagy gyengéden Fülön fogva von a ki. Kérdőre vont, s mert ott létem Indokolni nem tudtam: Kaput tár és igy végződött A szerelmi légyottam. Gutparics Vincze. R 0 M Á N C Z. Kacsingat a kis lány szépen, Telve hévvel a szive. Pedig pici kezecskéje Másnak van már lekötve. Szive, szeme amint látszik Nincs lekötve, szabad még: Jegyesének távozását Kün kedvese várja rég. Gaspurics Vincze. Mikor én ieréi lettem. . Talán azt tetszenek gondolni uraim és hölgyeim, hogy mindjárt pereket vállaltam, sommás és másféle kereseteket szerkesztettem, i apelláltam és contradicáltam ? Tévedni tetszenek ! — Igen! tévedni tetszenek, — mert | eltekintve attól, hogy uj minőségemben azonnal kitűnően éreztem magamat, s a helyi és vidéki lapokban tudtára hoztam a jogkereső közönségnek, hogy X. utca Y. száma alatt irodámat a mai kor igényeinek megfelelőleg berendeztem (állván egy íróasztal, egy diván, két szék és egy szekrényből) és kinyitottam (az ajtót) s magamat ugyancsak ama bizonyos jogkereső közönség nagybecsű figyelmébe és bizalmába ajánlottam, a gyors és pontos, valamint lelkismeretes kiszolgálás feltételeinek előrebocsátása mellett: első sorban is egy nagyobb váltókölcsönt bonyolítottam le, persze — saját számlámra. Nem azért ugyan, mintha a magamba óriási mértékben beszívott elmélet ez ágát a gyakorlat terén is megismerni kívántam volna; egyáltalán nem, mert hiszen jogéletünk ezen részét már ügyvédi minősítésem előtt kellőleg ismertem; s azt sem mondhatom, hogy nálam e téren a gyakorlat meg ne előzte volna az elméletet, hanem hát kérem ennek igen közönséges indoka vala: nem volt időm! Kérem ez egy mükifejezés : nincs időm ; alapszik azon megdönthetetlen igazságon, hogy az idő — a pénz. Mikor tehát én azt mondom: nincs időm, ez annyit jelent, hogy nincs pénzem. Tehát nem volt időm, azaz pénzem.