Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-10-29 / 44. szám

gében áll mindazoknak, a kiknek a lehetőség erre nézve kezükben van, de különösen érdekében áll és kötelessége gazdáinknak és kereskedőinknek, a kiknek anyagi érdeke olv szorosan összevág e/.en terv megvalósításával, de támogassa azt első sorban a városi tanács és képviselőtestület, hisz ezeknek egyedüli kötelességük a varos fejlődésének, a polgárság jővoltának előmozdítása. Fölöslegesnek tartjuk hosszabban foglalkozni annak a tárgyalásával, hogy a kérdésnek sikeres eldöntése Pápa városára mily és mennyi haszonnal járna, hogy iparunk és kereskedelmünk emelését mennyire előmozdítaná, mily kedvet adna a vállalkozásokra, mennyire emelné a mezőgazdasági beruházást és a gabonavételkedvet. Nem messze állunk a városi képviselők választása előtt. Szemeljünk ki magunknak olyan jelölteket, akik városunk fejlődése, haladása melleit fognak harcolni, válasszunk meg olyanokat, akiknek egyénisége elég garanciát nyújt arra nézve, hogy mint minden a város érdekét előmozdító eszmét, ugy a vasút ügyet is pártolni fogják s annak sikeres megoldására közreműködnek. Válasszunk oly egyéneket, a kik sokkal önállóbbak, mintsem őket eltántoríthatnák egyesek, akik önérdekeiket felébe helyezik a város érdekeinek. Szóval, mondjuk ki, hogv vasutat akarunk épiteni. Csak akarnunk kell, s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja koronázni, mert nekünk hitíink, reményünk erős van abba, hogv ezen Már pedig ezen körülmény, mint azt méltóztatik tudni, rendkívül befolyásolja az embert, még ha különben X. utca Y. száma alatt a mai kor igényeinek megfelelő módon berendezett ügyvédi irodája vagyon is . . . Kérem ne méltóztassanak közbe szólni értem a kérdésüket, hogy t hát a kliensek, a kik az uj ügyvédet valósággal ostromolják, kik a kilincset egymás kezéből csavarják ki, hogy hát ezek mirevalók! ? Mire valók? Tessék ide hallgatni. Kopognak az ajtómon. — Szabad! — (Kiálltom én.) • — Jó napot kívánok ! (Köszön ő.) — Jó napot, tessék helyet foglalni, (mondom én) s miben lehetnék szerencsés szolgálni ? Csinos fiatal menyecske a jövevény, arcán sajátságos pir fut át, félig lesütött szemmel ereszkedik le a díván sarkára és halkan adja elő kérelmét. — Tekintetes ügyvéd úr kérem, igen nagy bajban vagyok. A férjem, kivel különben ezelőtt 6 hónappal esküdtem meg, s ki örök hűséget és szerelmet fogadott, már most másodízben muzsikáltatja magát estétől reggelig a nagy vendéglőben. — Mitévő legyek ? Jogi véleményt kellvén alkotnom az esetről, erősen ráncba szedtem homlokom redőit, s miután a házaséletben felmerülhető nézeteltérések és kisebb-nagyobb eshetőségekügy jelenlegi stádiumában, városunk kereskedői, iparosai s értelmesebb gazdái örömmel nyújtanak segédkezet a pápacsornai vasút ügyben megindult ujabb mozgalomban, a mely mozgalom annak idején vármegyénktől és az államtól is kellő támogatásban fög részesülni. Adja az ég, hogy a városunk jövő fejlődésére nézve minden tekintetben jó és üdvös terv mielőbb a megvalósulás stádiumába lépjen. Pollafsek Frigyes. Jókai Mór jubileuma. Jókai Mór félszázados irói jubileumára készül a magyar társadalom, a magyar nemzet. Az egész országban versenyezve készülődnek a jubileumot fény, nagyszerűség és emlékezetesség tekintetében minél maradandóbban megünnepelni. Napról-napra olvasssuk a fővárosi és vidéki lapok hasábjain a tisztelet és rajongás legfényesebb megnyilatkozását. Mindenütt tanakodnak hetek óta a felett, mint róhatna le a magyar nemzet háláját a férfiúnak, ki a nemzet géniuszának leghatalmasabb képviselője. S az ünneplés eszméjét felkarolták mindenütt, hol érző magyar sziv dobog, az ünnepen ott lesz az egész nemzet. Fölöslegesnek tartjuk megmagyarázni, hogy ki volt, ki ma még Jókai nemzetünknek, mert hisz minden magyar ember, sőt a külföld is a legnagyobb tisztelettel viseltetik az iránt, ki regényei, beszélyei és színmüvei által halhatatlanná tette magát. Ez magyarázza meg azt a rendkívüli ről gondosan kifejtett nézeteimet előadtam, azt tanácsiám ügyfelemnek, hogy mégegyszer legyen béketűrő, menjen csendesen haza és békitse ki a férjét. S azon esetben, ha ilyen és ehhez hasonló dolgok ismétlődni fognak s érzékeny szivében ennek folytán az engesztelhetetlen gyűlölet valóban feltámadna, ugy azon időben teljes bizalommal forduljon hozzám és dolgán alaposan segitendek. Miután félig rám, félig a cipőcskéje orrát nézve, kérdezte, hogy hát még mást nem kivánok-e vele közölni (?) megköszönte szives tanácsomat s azon Ígérettel, hogy adandó alkalommal ismét fel fog keresni — behúzta maga után ügyvédi irodám ajtaját. Időm levén az elmélkedésre, jogi véleményeim felett tanakodtam s abban álapodtam meg, hogy biz én még mást is tanácsolhattam volna neki és hogy ilyen véleményért jobb lett volna neki a főtisztelendő úrhoz fordulnia, mert hát ez jó tanács, de nem ügyvédi tanács. S mig gondolatom a gyakorlati élet kívánalmait, a békitő szellem nem kis rovására erősen üldözte lelki szemeim előtt: megnyílik ismételten irodám ajtaja . . . íme egy kliens! Kérem alásan tekintetes uram, idézve vagyok ezzel az Írással a hallgató bíró ur elébe. — Miért van kigyelmed a hallgató biró űr elébe idézve? — Hát kérem alásan, hát tegnap regérdeklődést, mely országszerte a készülő jubileum iránt mutatkozik, ezért kérünk mi is szót, hogy Pápát is fölverjük közönyéből és figyelmeztessük a kötelességre, mely ő reá ez üneppel szemben hárul. Első az elv kimondása, hogy Pápa részt vesz az ünnepen; ezt ugy hisszük, a feuntiek után megindokolnunk nem kell, az ellen senki nem fog állást foglalni. Hogy miben nyilvánuljon e részvétel, erre nézve nem akarunk elébe vágni, az ez ügyben javaslattételre hivatottaknak, de néhány észrevételt jónak látunk már most előrebocsájtani. Nevezetesen Pápa város képviselőtestülete a megalakult Jókai kör felhívására megválasztotta lelkesedéssel Jókai Mórt Pápa város díszpolgárává, sőt a Hoszu utcza Jókai elnevezést is nyert. Arra, hogy Jókai diszpolgársága ténnyé vált, s a Hosszú utcza Jókai elnevezést nyert eddigelé semminémü hivatalos aktussal nem szentesittetett. Itt van tehát az alkalom, hogy Pápa város közönsége gondoskodjék arról is, hogy ez ünnepies színezetet nyerjen s a jubileum napját a díszoklevél átnyujtásával ünnepeljék meg. Vegyen Pápa városa küldöttségileg részt a budapesti ünneplésen s járuljon méltóan hozzá az ország hálájának elismeréséhez, mutassa meg, hogy Pápa városa tud lelkesülni nagy és magasztos eszmékért, megtudja becsülni a magyar nemzet büszkeségét, irodalmunk legnagyobb hősét. Bontsa ki zászlóját a kezdeményezésre a leghivatottabb „Jókai kör

u s rendezzen ez alkalommal méltó Jókai ünnepet. Adjon alkalmat Pápa város — közönségének, hogy hangosan adjon kifejezést a nagy költő iránti szeretetének és tiszteletének s használja fel az alkalmat a „Jókai kör" létjogának biztosítására. Ezek persze csak általános eszmék, melyek módosítására az intéző férfiak leszgel három órakor a mint felkeltem, kimentem az istállóba: szólítom Józsi gyereket, nagy fiu az már kérem alásan, kender nyüvéskor lesz 20 éves. derék szép szál legény, nem tetszik ismerni a tekintetes uramnak? — Nem biz én bajátom uram, csak a dologra térjen kigyelmed, — Hát anyjuk meg répát vágott a Iliskának, mert tetszik tudni gyönge borjú, előhasú tehénke volt. Mondom, szólítom a fiút, mert már jól virradni kezdett s épen tuskót akarunk hazahozui az erdőből, fogjunk be fiam mondok, mert tetszik tudni, ha az effélét széjjel hagyta az ember, már ugy szüret után elkallódik. — Biz az elkallódik Nagy János uram, de hát miért is van kigyelmed a hallgató biró úr elé idézve ? — Iiisz épen azt akarom elmondani tek. uramnak. Mondom is az anyjuknak, hogy ne várjon ebédre, mert egyenesen a gógánba akartam vinni azt a tuskót . . . — De hát Nagy János uram! ebből én sohasem értem meg, hogy kigyelmed tulajdonképen miért van a hallgató biró úr elé idézve ? — Dehogy nem kérem alássan, csak tessen kihallgatni, mert hát sorára akarom én a dolgot elmondani, ugy a hogy történt. Kihallgattam tehát Nagy János uramat: Alkonyat felé járt már az idő, az eső is esni kezdett, midőn az abonyi-köz végen