Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-10-15 / 42. szám
III. évfolyam. Pápa 9 1893. október 15. 42. szóm. ¥ BH Rü KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Az idei szüret. A lefolyt héten megkezdték városunkban ugysziote a Somló hegyen a szüretet. De nem a szokásos öröm, vígság fűszerezi a szüretelés munkáját, mert bizony csekély eredményű az idei szüret. Szomorú idő szakadt vidékünkre, de mondhatni majdnem egész Magyarországra. Már több esztendeje, hogy bortermelésünk, inely pedig évszázadokon át lakosságunk egyik legdúsabb jövedelmi forrását képezte, meg van semmisítve. Alig szüretelünk annyit, amennyi saját szükségletünk födözésére elegendő volna. A filioxera állandó pusztításai legéietdusabb szőllőtőkéinket száraz kórókká marta és a mámorító itallal kináló szőllőfürtök he! vett kopár fatuskók meredeznek a levegőbe hajdan oly termékeny hegyeinken. Elszorul az ember szive, ha látja. A tehetetlenség, melvre a nemzeti kincs pusztulásával szemben kárhoztatva vagyunk, kétségbeejtő. Az eszközökkel, mikkel a bajon segíteni akartak, nem vezettek czélhoz. Nem feleltek meg és a drága időt és temérdek pénzt elharáesoltak eredménv nélkül. Egyetlen tökét sem sikerült megmentenünk az átkos rovar támadásaitól. Lassanként elpusztulnak szőlleink s alig maradt eredeti épségben néhány száz hold abból a rengeteg szőlőföldből, mely vidékünket a világ legelső bortermelő vidéke kö/.é emelte. Es e dicsőségünk, fájdalom megszűnik, és alig van rákilátásunk, hogy újra visszaszerezzük elvesztett pozíciónkat, mely irigyekké tette a leggazdagabb nemzeteket is irányunkban. Itt állunk kifosztva, tehetetlenül, nyakunkon a sok adóteher, és földünk, melynek áldása megkönnyítette a sajátságos helyzetünkből folyó viszontagságok elviselését, ma megtagadja tőlünk anyai gondviselését, és mostohán viszonozza a munkát és fáradságot, mit a mindennapi kenyérért kifejtünk. Az illető szakközegek nem fejtenek ki kellő tevékenységet, mely szükséges arra. hogv helyzetünk e tekintetben javuljon, hogy kárpótlást találjunk elvesztett jövedelmi forrásainkért. E helyett évek óta szakadatlanul meddő kísérleteket tesznek különböző irtószerekkel, melyek csak arra jók, hogv a szőlőbirtokosokban hiu reményeket ébreszszen, melyeket drága pénzzel szoktak megfizetni. Némely vidéken meg azt cselekszik, hogy amerikai szőlővesszőkkel helyettesítik a jó magyar venyigét, abban a hiszemben ringatván magukat, hogy nem a tőke, hanem a föld adja meg a szőlő zamatját Nos, fájdalom, ebben is csalódtak, mert az idei szüret eléggé bizonyítja, hogv az amerikai szőllővessző nem termi azt a bort, mely olvan hírnevet biztosított neki a piaezon. Az idei szüretünk tehát nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is nagyot csökkent. Boraink értéke alászált és hirneve, s ezzel kapcsolatosan a termés jövedelmezősége is elenyészett. TÁRCZ A. Boldogtalan ez az élet. Hasztalanul keresem a Vigságot; Szemeimből bánat könye Szivárog. Sóhajoktól dagad folyvást Kebelem . . . „Boldogtalan ez az élet En nekem Kéjben úszott szivem lelkem, Mig a lány, Kiért égtem, élt-halt. értem Igazán. Ámde rémes átok lebeg Felettem: nA mióta elhagyott, kit Szerettem. u A csalfáért néha ki is Fakadok; Kétségemben vérboszuért Jajgatok. S ajkam igy zug: A hűtlen Szeretőt „ Verje Isten! No de még se... Áldja őt. u Ringassa a földi üdvnek Ölében ; Csupa rózsa nyíljék élte Kertjében. Csakis áldás özönével Hintse őt; „S adjon neki nálam hívebb Szeretőt !" Várossy Mihály. A sors szeszélye. — Elbeszélés. — K. város elegáns, modern stylben épült házainak egyikében az ebédlő szobában, asztalnál ült egy öt tagból álló kedves család. A nagymama B ennek leánya, egy szép, kissé elhízott szőke nő, a férj, magas derék szőke férfi és két angyalarcu kis leányka. — Ugy-e mama! — kérdé a nagyobbik — ma el jön a kisasszony, a ki Mariskát és engem tanítani fog. — Igen Milike! mára várjuk, viszonzá a mama. —• Aztán legyetek ám szófogadók a kisasszony iránt! szólt közbe a papa. A szobaleány jelenté, hogy egy gyáaxba öltözött hölgy érkezett. — Vezesse be a szalonba — mondá az ifjú nő — mindjárt megyek fogadására. — Ez bizonnyal a nevelőnő lesz! — kiálltának örvendve a gyermekek. — Mi is megyünk mama, hogy lássuk milyen ő! — Majd csak akkor, ha hívni foglak, szólt a mama. Aztán befejezvén az étkezést, a szalonba ment. A mint belépett, a gyászos hölgy, ki az ajtónak háttal ült, a neszre megforditá fejét aztán felemelkedve, a belépő felé közeledett. Szemeik találkoztak; mindkettőnek ajkáról a meglepetés halk kiálltása hangzott. — Jól látnak szemeim ? Emilia te vagy ? Igen! igen! a te gyönyörű szelid szemeid tekintenek reám! Ah ! de arcod nem a régi többé, sok, sok szenvedés nyomai látszanak azon! Szólj az Istenért! mi borzasztó dolgok történhettek veled? s miként találtál fel e nagy városban ?
