Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-29 / 5. szám

Harmadik évi. Pápa, f§93 Január «9 5. száüM. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és nyiitterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok vúsza nem adatnak. Mi kell nekünk? *). Széchenyi által a mi közéletünkbe dobott angol elv, mely szerint szegény nép szabad nem lehet, erős visszhangra talált hazánkban s különösen a koronázás után lefolyt negyedszázadon át fokozott erővel és lázas sietséggel igyekeztünk megalkotni mind azt, a mi anyagi viszonyaink emelkedésének előmozdítására hasznosnak Ígérkezett. Törekvéseinket és fáradozásunkat siker koronázta s bár merre, bár hova tekintünk széles ez országon, mindenütt az általános emelkedés és anyagi gyarapodás hangosan beszélő tanujeleivel találkozunk. A gyors, cs&knem bámulatos emelkedés mellett találunk mégis egy várost, a melyben az anyagi jólét rohamosan hanyatlott, — s a legfájdalmasabb reánk nézve az, hogy e város : Pápa. Nagyon elszomorító ez, s kivált azért, mert főképpen a kereskedelmi osztályunk okozta, a mely osztozkodik az általános közönyösségben a nem törekszik a rea váró feladatokat megoldani. Azon várcs pedig, a hol a társadalom egy ilytn nagy fontosságú szerve tétlen s a beafci possidentes szerepére adja magát, ott előbb-utóbb visszaesésnek kell beállnia az anyagi élet mezején. Ne rekrimináljunk mindazáltal a múltért, hanem beszéljünk a jövőről, arról a jövőről, a melyről jót vá runk, — s tegyük ezt annál inkább, mivel egy idő óta társadalmunk minden rétegében terjeszkedni kezd a hit, hogy a közérdek nálunk ma első sorban az- ipar és kereskedelem fejlesztését teszi szükségessé. Sajnos azonban, hogy oly könynyen leszámolhatunk azzal, a mi ez ideig ez irányban történt. Nem történt semmi. Ezen változtatnunk kell s erre a mostani időpont talán a legalkalmasabb. A pénzpiaezokon hallatlanul alacsony áron kel a pénz s bizonyos, hogy ennek az ára, mely a kamatlábban nyer kifejezést, még nálunk is fokozatosan alább fog szállani. De a kedvező alkalmat már azért is iparkodnunk kell megragadni és saját előnyünkre kiaknázni, hogy a m i városunkat, Pápa városát emelhessük a vidék anyagi súlypontjává. Módunkban van most ezt tenni. Ragadjuk meg tehát az alkalmat, nehogy m e g e 1 ö z t e ss ü n k. Megkönnyitendjük pedig e feladat megoldását, eszközül egy olyan pénzintézetet teremtünk, a melynek igénybe vételével vagy segítségével a ma már több oldalúvá lett gazdasági élet követelményeinek és szükségleteinek is megfelelhetnénk, — s a melynek aktiv vagy passiv hozzájárulásával : gazdasági ipar- és kereskedelmi vállalatoknak létesítését előmozdíthatnánk. Emo eszme nem uj. Nem pendítettük mi már e dolgot. Meghallottuk azonban, hogy az eszme, illetve a terv a hivatott körökben a megfontolás tárgyát képezto volna. Nem csodálkoznak ezen, s pedig azért nem, mert igen jól tudjuk, hogy intéző köreink nagyobb részben az anyagi érdekek Sokféle szálai által vannak a takarékpénztárainkhoz csatolva s érdekeik megkárosittatását féltik egy harmadik pénzintézettől. Ez azonban nem számba vehető ok, hogy ne alapítsunk, ha a közérdek ezt kívánatossá és szükségessé teszi, egy olyan pénzintézetet, a mely azon szükségleteket is kielégíthetné, amelyeknek a takarékpénztárak már hivatásuk és szüküzletkörük következtében meg nem felelhetnek. S a mint nem ok ez, ugy nem elegendő ok az sem, hogy sokan köztünk az itt eleinte áldásosán működött kereskedelmi és iparbank likvidálását előidézte hetvenliarmadiki bécsi börze ,,krach*-ra azzal a szent borzongással emlékeznek vissza, mint a zsidók az egyiptomi vészes időre. Játszottunk s megfizettük az — árát. Nem, nem, mindez nem alapos ok. Hiszen, ha ilyen argumentumok helyeseknek fogadtatnának el, akkor elegendő ok lenne : többé nem vetni, építeni, vagy vagyonra szert tenni azon esetben, ha vetoményünket a fagy semmisítette meg,—hajlékunkat a tüz emészti meg, vagy

T elementáris erő döntötte halomra, avagy tolvaj foszSuf

1 Lemondás, Oh édes ! légy nyugodt, lemondok Rólad ör'&kre, végkép ! Kitépem képedet szivemből Lelkem ez oltárképét. Kirohanok szent templomomból, Be vissza a világba . , . Oh hiszen én biiuÖ* vagyok, ki Nem érdemes reája ! Csak még egy perczig. oh ne űz el ! Mig lábaidhoz omlok, M/g személyed hideg kövére Borul az ég5 homlok. Csak addig, mig egyet sóhajtok, Mig egyszer rád tekintek iS mig templomodnak szent porára Egy forró csókot hintek. Aztán ne félj! Elmegyek én, el, Maradj örökre áldott! Én leszek, a mi eddig voltam, Vezeklő bus zarándok. Hol, merre ? Nem tudom. De mig csak E bús világba bolygok, Egyetlenegy imádságom lesz; tiogy légy örökre boldog! Egy ismeretlen alak Pápán H umoreszk. Egy hideg sötét estén a Kossuti-Lajos utczában egy rejtélyes hosszú alak száguldott végig, titokzatos sietségével nagy feltűnést keltve az utczán séiáló kávé nénikék között, Az idegen se joblnu se balra nem tokinve rohant tovább, és csak fogcsikorgatva rebegte némelykor ,vesszen a világ" — majd máskor meg „most megy fel a Mattus." E rettenetes mondásokat hallotta „Kohn Mór és fiai" jónevü fűszeres czég inasa Maxi, és ijedtében ugy ugrott az üzlet közepén álló héringes bordóba, hogy csak kartársainak önfeláldozó 8egitsége folytán jutott szárazra. Mikor némileg magához tért akkor beszélte el vaczcg-j fogakkal, hogy az üztet oiőtt egy ó kori víziló rohant el ós azt bőgte a fülébe „ne hagyd magad Schlesinger I* A rejtélyes alak bekanyargott Iglauer János szivar tőzsdéjébe és miután ott Virginiára rágyújtott tovább rohant és Pápának hák Isten elég görbe utczáiban eltűnt. * * # Történt a szent nevezett estén, hogy a „Semmi közünk a tánezhoz" nevü ifjúsági kör éppen ezen este „Ű^d a fejét hangot ád" czimü helyiségben felolvasással egybekötött tánczestélyt tartott, melyen az volt az uralkodó jelszó „táncz az ájulásig." A tánezot megelőzte egy remek felölvasás, melyet Untató Tivadar tartott! ki Ksze relem befolyása az emberi gyomorra® czimü értekezését oly hamis p&tnopszal és ^.nnyi plágiummal vegyítette, hogy a zajos tapsolást a n. ó. közönségtől méltón megérdemelte. A tapsolásbao élénk részt vett Tarnóczyné ő nagysága elbájoló lányával az általa imádott Miczivel é3 elrasradhatlan függelékükkel a társaság fényévéi Gyurival. A felolvasás utón a székek kihordása következett, melyben a rendezőség egy jobb ügyhöz méltó buzgalmat fejtett ki, sőt Rejtédy Tihamér a nagy sietségben ugy vágta kezét az ajtófélfába, hogy borzalmas feljajdulása a társaság valódi részvétét keltette fel ós Weiszné az eset hatása alatt külömbeu petrezselymet áruló lányának első négyesét ígérte és ajánlta fel, Rejtekynek, ki a megtiszteltetést nyögő hangon és keserű mosolylyal köszönte. Ott volt a mamájával ez esetnél Jajneki kisasszony is, kl a tánezmulatság&kba állítása szerint csak a nézés végett megy, de a praecedens által meghatva Rojtekynek a második négyost ajánlta fel, amit ez ismét a föntebbi mosoly kíséretében köszönt meg és a vészthozó helyről elrohanva remegve mondotta magának , még egy ily győzelem és veszve vagyok." Ezalatt a terem másik oldalán nem minden napi eset játszódott le. Az egylet elnöke büszkén vezetett a karján egy senki által nem ismert alakot, ugyanazt, aki az esti félhomályban oly Őrült gyorsasággal száguldott végig a Kossuth Lajos utczában. Az ismeretlen alak, aki mellesleg Barna Er-