Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-24 / 39. szám

Csak akarnunk kell, s komoly tö­rekvésünket bizonyára siker fogja ko­ronázni, mert nekünk erős a remé­nyünk, hogy városunk közönsége öröm­mel segitendi előre a villamos világítás ügyben megindult mozgalmat, a mely mozgalom városunk fejlődését nagy mér­tékben előmozditandja. Adja az ég, hogy e városunk jövő fejlődésére nézve minden tekintetben jó és üdvös eszme mielőbb a megvalósu­lás stádiumába lépjen. A dunántuli ev. ref. egyház­kerület közgyűlése. A dunántuli ev. ref. egyházkerület rendes őszi közgyűlése a főiskola nagy ter­mében szerdán vette kezdetét. Rendkívüli nagy számmal jelentek meg a kerület tagjai s folytonos érdeklődés mel­lett vitatták meg a közgyűlés napirendjére kitűzött fontosabb kérdéseket. A közgyűlés legfontosabb tárgyát a gymnasium építkezése s ezzel kap­csolatban a felsőbb leányiskola kérdése képezte. Komárom ujolag szemközt állott Pá­pával s minden áron a székesfejérvári gyű­lésen lezajlott küzdelem folytatását akarta provokálni. Bármennyire igyekezték érveik­kel ezt megcáfolni, nem sikerült mivel a tárgyalás folyamán „kibujt a szeg a zsák­ból." Nekünk ugyanis az volt a célunk, hogy a felépítendő gymnasium ugy épites­sék, hogy ebbe a teologia intézet is elhe­lyeztessék s igy a mostani uj coliegium a felsőbb leányiskola részére lenne berendez­hető. A komáromi urak azonban már jó Az ajtón halk kopogtatás hallik; meg retten: — Szabad! — Oh mily epedve vártalak Róbert! e szavakkal szólítja a belépőt. Róbert halvány, beteges kinézésű fiatal ember. Egész lelke az arcán ül. — Tehát láthatlak végre is játszani, •zólt Róbert susogó hangon. Erre az órára oly nehezen vártam. — Oh de bohó vagy te — bátyám ! — Szívesen meghalok ha az órát túl­éltem. Mindenki dicsér, magasztal, imád, csak én nem tudom, hogy miért van ez ? Hisz én még nem láttalak játszani! — Oh — ne beszélj [oly tűzzel. Árt neked. — Már nekem mindegy, én ugy is meg­halok. — Oh ne mondd! Inkább azt, hogy élni fogsz. Ha te is elhagysz, kit fogok én majd szeretni ? Kinek fogom elpanaszolni ke­serveim ? Ki lesz az én buzditóm, bátoritóm ? Róbert ajka keserűen vonaglott. —-Ki? Hát nincsenek imádóid? Nin­csenek, kik egyetlen egy mosolyodért elhoz­zák azt, a mit kivánsz, kik kézszoritásodért készek mindenre! Hiszen rajongnak érted. — Róbert! Ne ölj meg szavaiddal — kiáltá fájdalmasan a színésznő. — No, ne oly ingerülten! Az óra ko­séig és neked játszanod kell. eleve megindították a mozgalmat s az ujo­nan építendő gymnasiumot csakis e célra óhajtották felépitendönek. Taktikájuk volt, hogy ezáltal a teologia megmarad a régi épületben, s igy a felsőbb leányiskola ez épületbe nem helyezhető. Ezzel még ugyan nincs eldöntve a felsőbb leányiskola helykérdése s a komá­romi urak még jókor örülnének a felsőbb leányiskolának. Jóllehet késleltették a dol­got, de reméljük, hogy az egyházi férfiak — ha áldozatok árán is — a szükséges lépéseket meg fogják tenni arra nézve, hogy a felsőbb leányiskolának Pápa legyen a székhelye. Fontos városunkra nézve a közgyűlés azon határozata, hogy néhány évvel ezelőtt megszüntetett tanítóképezde újból felállitat­tik s ezen intézet a teologiával együtt a jelenlegi kollégiumban lesz elhelyezve. Elhatározták továbbá, a pápai és csur­gói gymnásium tanárai az országos nyug­díjintézetbe való belépését. A közgyűlés lefolyását miután 4 na­pig tartott csak részletesen adjuk a követ­kezőkben : A közgyűlésen Tisza Kálmán világi és Pap Gábor püspök egyházi kerületi főgondnokok elnököltek. Az ülést Tisza Kálmán nyitotta meg, s miután a gyűlés tagjait tiszta szívből üdvözölte néhány szóval érintette az egy­házpolitika kérdését is. Beszédében hangsú­lyozta, hogy e kérdés első sorban a megye állami méltóságának és érdekének szempont­jából bírálandó el. Nézete szerint ez ugy érthető el, ha ez által az állam tekintélye, méltósága, érdeke mindenkivel szemben ós minden vallásfelkezet jogos érdekei sértet­lenül maradnak. Hangsúlyozta, hogy a val­lásfelekezetek közötti békés egyetértés a mennyiben megzavartatott volna, helyre ál­litassék és annak fenmaradása biztositassék. (Élénk éljenzés.) este azután játszott. Játszott ugy, a hogy még soh'sem. Szava a szivén járt ke­resztül s megrendité az agyvelőt. Hangja hol az érzelemtől reszketett, hol pedig zúgott, mint az orkán. * * Csitt . . . csitt . . . lábujhegyen, csen­desen. Nagybeteg vau. A művésznő a halál­lal vivődik. Ott fekszik ágyában. Körülötte senki. Az imádók serege elmaradt. Csak az orvos látogatja. Arca iszonyúan el van torzítva s ajkai lázasan susognak: — Megyek, megyek hozzád bátyám! Nem kell sokáig várnod. Nem leszel egyedül. Megyek . . . sietek! A kik még érdeklődtek utánna, azok kevesen voltak; s ezek nem a színésznőt ma­gát szerették benne, hanem a művésznőt. Az orvostól, ha kérdezték, hogy mi a baja, az igy szólt: — Ha meghal — élni fog — s ha fel­épül, akkor meghalt! Csak az orvos tudta mi a baja. Iszonyú betegség volt az. S felépült — nem halt meg. De oda lett a rózsaszín az arcról, oda lett a hang, mely a szivek felett tndott ural­kodni Egészen elfeledték, hogy még él. Helyét Beszédét igy folytatta: számot vetve a helyzettel, tartsuk meg a kellő fokozatot intézkedéseinkben, ne tévesszük szem előtt soh'sem a célt, melyre törekedünk, igye­kezzünk tovább menni a helyes uton s ne felejtsük el, hogy mindennek alapjai az egyes egyházak, igyekezzünk tehát minde­nekelőtt ezeket biztosítani a pusztulás elől. Mert ha az egyes egyház elpusztult, elpusz­tult az alap, melyen törekvéseinknek épülni kell. Értjük ezalatt az egyház érdeket, a népiskolák helyes fentartását. Természetes, tehát ezen célzat természetszerűvé teszi a törekvést, mely abban nyilvánul, hogy saját egyházkerületünkben legyen a tanító ké­pezd e. (Éljenzés.) Midőn a tanító képezde megszüntetett, ennek oka a pénzügyi helyzet volt. Ugya­nis, az adatok után bebizonyult, hogy ezen képezdéből nem került ki annyi tanító éven­kint, mint a hány tanító volt a képezdé­ben. Mert szegényebb sorsuak nem mentek a pályára, mivel anyagi erejük ezt nem engedte meg. Az ujabbi állami intézkedések után kilátásunk van, hogy e helyzet javulni fog s igy arra is, hogy szegényebb sorsú ifjak is nagyobb kedvvel fogják magukat e pá­lyára szánni. Meggyőződésem szerint tehát, hogy az ilyen ifjak a mi képezdénkben tanul­janak annak egyik módja az, hogy részükre nagyon olcsón biztositassék a tovább hala­dás, és számunkra e pálya elkészítésére minden lehetőt megtenni. Tisza Kálmán beszédét frenetikus él­jenzés követte. Bőthy László a megnyitó beszédet jegyzőkönyvbe kéri megörökíteni, mit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogad. Néhány csekélyebb fontosságú ügy el­intézése után a főgymnázium építkezése és ezzel kapcsolatban a felsőbb leányiskola ügye került tárgyalás alá. Felolvastatott a főiskolai igazgatóta­más foglalta el. Nem művésznő, csak — szí­nésznő. Színésznő, ki ha Júliát játszotta, nem Júlia, hanem az ingerlő daemon volt. S ezt szerették; ez kellett nekik. * * * Sivít a szél, erősen csapkodja a havat. Az emberek sietve mennek a színházba. Borgia Lukretiát adják ! Jutalomjátéka a kedves Malvinnak. Egy rongyos, elkényszeredett női alak csavargott a színház előtt. A hideg szél minden tagját átjárja a vékony ruhán keresz­tül. A portás rá-rá mordul szegényre, midőn az ajtó felé közeledik. Ha tudná, ki volt Ő egykor! A szél erősen rázza a fákat s szomo­rúan fütyöl a lombtalan ágak között Bent a színházban tapsvihar zudul fel. Neki is igy tapsoltak egykor. Az éljen riadalom kihat a rongyos alak fülébe, a vad szél roham egy száraz ágot tör le — s arcába csapja. A nő meghajtja magát — azt hitte — babérkoszorút kapott! Polltitsek Frigyes.

Next

/
Thumbnails
Contents