Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-24 / 39. szám

Csak akarnunk kell, s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja koronázni, mert nekünk erős a reményünk, hogy városunk közönsége örömmel segitendi előre a villamos világítás ügyben megindult mozgalmat, a mely mozgalom városunk fejlődését nagy mértékben előmozditandja. Adja az ég, hogy e városunk jövő fejlődésére nézve minden tekintetben jó és üdvös eszme mielőbb a megvalósulás stádiumába lépjen. A dunántuli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántuli ev. ref. egyházkerület rendes őszi közgyűlése a főiskola nagy termében szerdán vette kezdetét. Rendkívüli nagy számmal jelentek meg a kerület tagjai s folytonos érdeklődés mellett vitatták meg a közgyűlés napirendjére kitűzött fontosabb kérdéseket. A közgyűlés legfontosabb tárgyát a gymnasium építkezése s ezzel kapcsolatban a felsőbb leányiskola kérdése képezte. Komárom ujolag szemközt állott Pápával s minden áron a székesfejérvári gyűlésen lezajlott küzdelem folytatását akarta provokálni. Bármennyire igyekezték érveikkel ezt megcáfolni, nem sikerült mivel a tárgyalás folyamán „kibujt a szeg a zsákból." Nekünk ugyanis az volt a célunk, hogy a felépítendő gymnasium ugy épitessék, hogy ebbe a teologia intézet is elhelyeztessék s igy a mostani uj coliegium a felsőbb leányiskola részére lenne berendezhető. A komáromi urak azonban már jó Az ajtón halk kopogtatás hallik; meg retten: — Szabad! — Oh mily epedve vártalak Róbert! e szavakkal szólítja a belépőt. Róbert halvány, beteges kinézésű fiatal ember. Egész lelke az arcán ül. — Tehát láthatlak végre is játszani, •zólt Róbert susogó hangon. Erre az órára oly nehezen vártam. — Oh de bohó vagy te — bátyám ! — Szívesen meghalok ha az órát túléltem. Mindenki dicsér, magasztal, imád, csak én nem tudom, hogy miért van ez ? Hisz én még nem láttalak játszani! — Oh — ne beszélj [oly tűzzel. Árt neked. — Már nekem mindegy, én ugy is meghalok. — Oh ne mondd! Inkább azt, hogy élni fogsz. Ha te is elhagysz, kit fogok én majd szeretni ? Kinek fogom elpanaszolni keserveim ? Ki lesz az én buzditóm, bátoritóm ? Róbert ajka keserűen vonaglott. —-Ki? Hát nincsenek imádóid? Nincsenek, kik egyetlen egy mosolyodért elhozzák azt, a mit kivánsz, kik kézszoritásodért készek mindenre! Hiszen rajongnak érted. — Róbert! Ne ölj meg szavaiddal — kiáltá fájdalmasan a színésznő. — No, ne oly ingerülten! Az óra koséig és neked játszanod kell. eleve megindították a mozgalmat s az ujonan építendő gymnasiumot csakis e célra óhajtották felépitendönek. Taktikájuk volt, hogy ezáltal a teologia megmarad a régi épületben, s igy a felsőbb leányiskola ez épületbe nem helyezhető. Ezzel még ugyan nincs eldöntve a felsőbb leányiskola helykérdése s a komáromi urak még jókor örülnének a felsőbb leányiskolának. Jóllehet késleltették a dolgot, de reméljük, hogy az egyházi férfiak — ha áldozatok árán is — a szükséges lépéseket meg fogják tenni arra nézve, hogy a felsőbb leányiskolának Pápa legyen a székhelye. Fontos városunkra nézve a közgyűlés azon határozata, hogy néhány évvel ezelőtt megszüntetett tanítóképezde újból felállitattik s ezen intézet a teologiával együtt a jelenlegi kollégiumban lesz elhelyezve. Elhatározták továbbá, a pápai és csurgói gymnásium tanárai az országos nyugdíjintézetbe való belépését. A közgyűlés lefolyását miután 4 napig tartott csak részletesen adjuk a következőkben : A közgyűlésen Tisza Kálmán világi és Pap Gábor püspök egyházi kerületi főgondnokok elnököltek. Az ülést Tisza Kálmán nyitotta meg, s miután a gyűlés tagjait tiszta szívből üdvözölte néhány szóval érintette az egyházpolitika kérdését is. Beszédében hangsúlyozta, hogy e kérdés első sorban a megye állami méltóságának és érdekének szempontjából bírálandó el. Nézete szerint ez ugy érthető el, ha ez által az állam tekintélye, méltósága, érdeke mindenkivel szemben ós minden vallásfelkezet jogos érdekei sértetlenül maradnak. Hangsúlyozta, hogy a vallásfelekezetek közötti békés egyetértés a mennyiben megzavartatott volna, helyre állitassék és annak fenmaradása biztositassék. (Élénk éljenzés.) este azután játszott. Játszott ugy, a hogy még soh'sem. Szava a szivén járt keresztül s megrendité az agyvelőt. Hangja hol az érzelemtől reszketett, hol pedig zúgott, mint az orkán. * * Csitt . . . csitt . . . lábujhegyen, csendesen. Nagybeteg vau. A művésznő a halállal vivődik. Ott fekszik ágyában. Körülötte senki. Az imádók serege elmaradt. Csak az orvos látogatja. Arca iszonyúan el van torzítva s ajkai lázasan susognak: — Megyek, megyek hozzád bátyám! Nem kell sokáig várnod. Nem leszel egyedül. Megyek . . . sietek! A kik még érdeklődtek utánna, azok kevesen voltak; s ezek nem a színésznőt magát szerették benne, hanem a művésznőt. Az orvostól, ha kérdezték, hogy mi a baja, az igy szólt: — Ha meghal — élni fog — s ha felépül, akkor meghalt! Csak az orvos tudta mi a baja. Iszonyú betegség volt az. S felépült — nem halt meg. De oda lett a rózsaszín az arcról, oda lett a hang, mely a szivek felett tndott uralkodni Egészen elfeledték, hogy még él. Helyét Beszédét igy folytatta: számot vetve a helyzettel, tartsuk meg a kellő fokozatot intézkedéseinkben, ne tévesszük szem előtt soh'sem a célt, melyre törekedünk, igyekezzünk tovább menni a helyes uton s ne felejtsük el, hogy mindennek alapjai az egyes egyházak, igyekezzünk tehát mindenekelőtt ezeket biztosítani a pusztulás elől. Mert ha az egyes egyház elpusztult, elpusztult az alap, melyen törekvéseinknek épülni kell. Értjük ezalatt az egyház érdeket, a népiskolák helyes fentartását. Természetes, tehát ezen célzat természetszerűvé teszi a törekvést, mely abban nyilvánul, hogy saját egyházkerületünkben legyen a tanító képezd e. (Éljenzés.) Midőn a tanító képezde megszüntetett, ennek oka a pénzügyi helyzet volt. Ugyanis, az adatok után bebizonyult, hogy ezen képezdéből nem került ki annyi tanító évenkint, mint a hány tanító volt a képezdében. Mert szegényebb sorsuak nem mentek a pályára, mivel anyagi erejük ezt nem engedte meg. Az ujabbi állami intézkedések után kilátásunk van, hogy e helyzet javulni fog s igy arra is, hogy szegényebb sorsú ifjak is nagyobb kedvvel fogják magukat e pályára szánni. Meggyőződésem szerint tehát, hogy az ilyen ifjak a mi képezdénkben tanuljanak annak egyik módja az, hogy részükre nagyon olcsón biztositassék a tovább haladás, és számunkra e pálya elkészítésére minden lehetőt megtenni. Tisza Kálmán beszédét frenetikus éljenzés követte. Bőthy László a megnyitó beszédet jegyzőkönyvbe kéri megörökíteni, mit a közgyűlés egyhangúlag elfogad. Néhány csekélyebb fontosságú ügy elintézése után a főgymnázium építkezése és ezzel kapcsolatban a felsőbb leányiskola ügye került tárgyalás alá. Felolvastatott a főiskolai igazgatótamás foglalta el. Nem művésznő, csak — színésznő. Színésznő, ki ha Júliát játszotta, nem Júlia, hanem az ingerlő daemon volt. S ezt szerették; ez kellett nekik. * * * Sivít a szél, erősen csapkodja a havat. Az emberek sietve mennek a színházba. Borgia Lukretiát adják ! Jutalomjátéka a kedves Malvinnak. Egy rongyos, elkényszeredett női alak csavargott a színház előtt. A hideg szél minden tagját átjárja a vékony ruhán keresztül. A portás rá-rá mordul szegényre, midőn az ajtó felé közeledik. Ha tudná, ki volt Ő egykor! A szél erősen rázza a fákat s szomorúan fütyöl a lombtalan ágak között Bent a színházban tapsvihar zudul fel. Neki is igy tapsoltak egykor. Az éljen riadalom kihat a rongyos alak fülébe, a vad szél roham egy száraz ágot tör le — s arcába csapja. A nő meghajtja magát — azt hitte — babérkoszorút kapott! Polltitsek Frigyes.