Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-27 / 35. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. békésen várta az indolentia hova fejlődését, de most már nincs idő a várakozásra. Itt tenni kell! A közegészség megóvását követeljük a város hatóságától. Tegyenek meg minden óvintézkedést, hogy a járvány talajra ne találjon városunkban. Hisz számtalanszor hangsúlyoztuk már, hogy Pápa városának köztisztaságára sokszorta nagyobb figyelemmel kell lenni, mint más városnak. Nekünk sokkal több súlyt kell fektetnünk az óvintézkedések megtételére mint máshol. Ne várjuk azt, mig a baj utói ér bennünket, hanem jó előre tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Nem lehet ott huszonnégy óra alatt „közegészséget csinálni," hol a város egészségét veszélyeztető állapot keletkezésére s fenntartására — fájdalom — nagyon is alkalmatos. Az adófizető polgárság joggal követelheti a városi hatóságtól, hogy ily veszélyes időben teljesítse a legnagyobb eréllyel kötelességét. Nem kerül nagy megerőltetésébe, csak akarat és kötelesség tudás kell hozzá. TÁRCZ A. Ilonának eullMlie. Még ifjú vagy, az életet nem ismered, Rózsás* szinben fest le mindent képzeleted. De majd kilépsz e szépnek hitt nagyvilágba És tűnni fog boldog álmod szép világa. Hogy boldog álmod ne érjen teljes véget És keserű csalódás ne legyen élted, Az emberekbeni hited, mint nagy kincset, Őrizd s minden szóra ah ! ne szórd, ne hintsed. S hogy e hited megőrizhesd, higyj csak néha, Kevés ember hiv, de sok a csalfa, léha. Hízelgés és bók közt ölik meg szegény szived ; Igy veszik el, mi élteti gazdag hited! Ne higyj soha azoknak, kik hízelegnek, Sima kigyók ők, kik sohasem szerettek. Az igazi szeretetnek van babéra, De ostora is — a ha kell — sujt vele néha. S ha tán hited megingana vagy elveszne, Hogy nem tudnál többé bizni emberekbe; Bizzál a jó Istenben, ki meg nem csalhat És örökké biztos a te diadalmad. FRICI. Ez ip Ép sok! u Hírlapírói hivatásunk tudatában minden alkalmat felhasználunk arra nézve, hogy a városi hatóságot lethargikus álmából felköltsük, kötelességeire figyelmeztessük, de mindhiába. Ha meg lennénk győződve, hogy ez irányú felszólalásainkkal sisiphusi munkát végzünk, akkor is megtennénk azt. mert meggyőződésünk, hogy a jelenlegi helyzet a legnagyobb mértékben tarthatatlan. A hírlapok telve vannak ijesztő hírekkel s a hatóságok mindenfelé lázasan eszközlik a szükséges óvintézkedéseket. Csupán a mi bölcseink nem félnek a veszedelemtől s olvan könnyen fogják fel a dolgot, mintha elégnek vélnék a város végére felállítani egy jelző táblát ilv felirattal: „A kolerának ide tilos a belépés " Már pedig mi azt hisszük, hogy egyébb intézkedések hiányában ezt a tiltakozást vajmi kevésbé veszik figyelembe a kolera bacillusok s bizony olyan bevonulást találnak tartani városunkba, hogy nyomukat sok százak könnyhullatás fogja jelezni. Megfoghatatlan ez a könnyelműség! A városi hatóság nem törődik semmivel, nem intézkedik a szükséges óvintézkedések megtételére, marad minden a réginél. Ha sorra vesszük fél Magvarország összes város hatóságait, talán diogenesi lámpával sem találhatunk még egy olyant, mint a miénk. Ám lássák következményeit! A város polgársága megelégelte már ezen a városi hatóság részéről észlelt véghetetlen toleránciát és a város közegészségügye körül tapasztalt hanyagságot, s ha a sajtó folytonos felszólalásait figyelmen kiviil is hagyja, fog utat és módot találni s oly helyen fog orvoslást keresni, mely nem nagy dicsőségére fog válni a város tanácsának. A város lakossága végre is nem arra való, hogy a városi hatóság- ignorálja a nép jogos követelését. Eddig Kincskereső. Az ifjú ment kincset keresni; Kereste hosszú évekig Hiába volt: a fold nem ontja Pazar kezekkel kincseit. Soká, nagyon soká kereste, Mig aztán haza — visszajött, Hiába küzdve, fáradozva Oly sok nehéz veszély között. De itthon aztán megtalálta, És nagyon boldog lett vele. Ettől a szép kincstől örökre Ragyogó lett az élete. Én voltam e kincs vágyó ifjú, S a kincs, amelyet meglelék, Szerelmes lelked, szőke kis lány, Áldjon meg érte a nagy ég! Tury Zoltán. Rossz hangulatban. — A „Pápai Közlöny u eredeti tárcája. — Ő nagysága rossz hangulatban volt. Miért? Ugyan ki mondhatta volna meg? Már kora reggel azt a szomorú tapasz talatot tevé a szobaleány, hogy a mai nap rossz nap lesz. Anna igen korán húzta fel a rolettákat, ez bántotta ő nagyságát. Oda kint esett az eső, de még hogyan. S ő nagysága ma legújabb toilettjét akarta bemutatni a korzón. A mint Anna félfüllel meghallotta, ma Károly ür is kilovagolt volna. Károly úr, a gazdag bankárnak a fia, ő nagyságának a leghivebb és legmerészebb udvarlója. Szokatlanul szép asszony volt, gyermektelen és unatkozó. Képzelhetni, mily méreg volt ez az idő, mely megakadályozá a kocsikázást. A legszebb őszi ruha bemutatása elmaradt! Sarolta ugyan később is észrevehette volna, hogy rossz idő van, de minthogy Anna a szobaleány, annyira sietett a rolettákkal s minthogy a szép asszony még álmos volt, hát a szobaleánynak kellett a csúf időért lakolnia. Belépett a férj, a tanácsos úr. Már korábban felkelt, csendesen és óvatosan, hogy alvó nejét fel ne keltse, felöltözött, megitta kávéját egyedül, aztán irodába készült. Nem volt már fiatal, kissé kopaszos. Egy év előtt vette el egyik szegény kollegájának gyönyörű leányát, Saroltát.