Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-13 / 33. szám

egy varosba, mi tényleg megtörténik az által, hogv az idegenek a mennyire csak lehet nem látogatják varosunkat megfelelő szálloda hiányában, mily óriási különbséget tesz. egy városra nézve? ozt talán szükségtelen komentárral ellátni A mi érdekünk tehát kétségtelenül azt követeli, hogy a pénz lehetőleg itt maradjon — itt közöttünk forogjon, mert csak igy — remélhetünk anyagi gyarapodást. Gondolkozzunk tehát felette, beszéljük meg e kérdést minden körben, ne kicsinyeljük azt, a mi nagyon is belé nvul városunk minden egyes polgártársa saját, igazán jól felfogott érdekébe, és tegyünk meg minden kitelhetőt még azon esetben is, lm a busás jövedelemre való kilátás iránt, bár ok nélkül aggályaink is lennének. Egy két részvény igen sokak anyagi erejét meg nem támadja, áldozat hozatalról szó sincsen, de igen is van szó arról, hogy egyesült erővel, tegyünk saját érdekünkben a köz javáért, városunk anyagi, erkölcsi és szellemi gyarapodásáért. Csak meg kell kezdeni a dolgot, a kivitelre lesz bőven modus vivendi Pollatsek Frigyes. Egy társadalmi Mugség. Nagy Sándor, a hatalmas macedón fejedelem, ki a fél világon uralkodott, kinek zsámolyánál királyok kegyelemért és életért esedeztek, legnagyobbnak akkor bizonyult, midőn a cinikus bölcsnek azt mondta: „Ha Nagy Sándor nem volnék, Diogenes szeretnék lenni." Ezen mondásával az egyszerűséget glorifikálta; ezen mondásával beismerte a szaturnáliákhoz szokott fejedelem azt, hogy az a legboldogabb ember, kinek legkevesebb igénye van, sorsával megelégedett. jezésü nagy szemeivel ugy nézett, mintha beszélni akarna, lábait oly kecsesen szedte, mintha már is a legelső lovarnő ülne rajta. A többi falubeli csikókkal is éreztette felsőbbségét, mikor a gazda a legelőre a többi csikók közé kivitte, oly szép és gyors futamokat csinált, hogy a többi elszégyenülten maradt el tőle. Ilyen szép csendességben és gondtalaneágban telt el az első év. Egy alkalommal a gazdának a városban volt dolga. A szürke mellé oda kötötte Hánit is. Egy arra sétáló, borotvált képű urnák feltűnt a remek csikó és nagy rábeszéléssel, meg szép pénzzel megvette. Szegény Háni, sohasem látta többé szülőföldjét, mintha érezte volna sorsát, makacsul megvetette magát, s csak nagy nehezen lehetett elválasztani nevelő anyjától, hosszan, keservesen nyerítettek egymásra. Lassanként uj helyzetébe is beleszokott. Egy grófi istállóba került, a hol nem volt egyébb gondja, mint enni és fejlődni. A többi csikók eleinte irigy szemmel néztek reá, csipkedték, rúgták, de későb barátságukba fogadták, 8 békésen legeléztek, játszottak vele. Bekövetkezett a tanulás ideje, nehéz napok voltak azok. Izzasztották, mesterségeMennyire más véleméuyen van a jelenkori társadalom. Mindenki előkelőbbnek akar látszani, mindenki a nagyzási hóbort excentrikus befolyása alatt áll. Legyen valaki bármily előkelő állasban, mégis kanosait szemmel nézi a nálánál jobban szituáltat és erős léleknek kell lennie, ha a kor ezen kinövése alól magát emancipálni tudja. De különösen a közép osztály az, mely sokat szenved a kor ezen mételyező betegségétől. Ezen osztály, mely városunk erejét képezi, szellemileg legtöbb esetben fölötte áll az úgynevezett előkelőségnek, de bármily áldozatok árán, külsősegek által is megakarja közelíteni, — sőt elérni a nálánál anyagilag kedvezőbb vagy születéstől fogva előkelőbb társadalmi állást elfoglaló egyéneket És ezen áldatlan törekvéshez többnyire a nő nagyzása és minden számítást nélkülöző feltűnési viszketegsége szolgáltatja a tápanyagot. A nő, kinek rendeltetése, hogy férjét boldogítsa, gyermekeit nevelje, a puszta szemkáprázat kedvéért letér hivatásszerű útjáról ós családját a tönk szélére juttatja. Azonban a közép osztálynál nem kevésbbé, sőt sok tekintetben többet szenved a kor ezen áldástalan törekvésétől — az alsóbb osztály. Fájó szívvel tapasztalhatjuk mindennap, mint iparkodik a társadalom alacsony fokán álló, de a műveltség egy bizonyos nemével biró kis iparos, kiskereskedő, kis hivatalnok stb. utánozni a közép osztályt. Láthatjuk mindennap, mint vonja el családjától a szükséges fizikai és szellemi táplálékot, csakhogy ezen kielégithetlen vágynak, a divatnak áldozhasson és a helyett, hogy a keservesen megkeresett néhány garast öreg napjaira összekuporgatná, a bonton kedvéért keresményét könnyelműen elfecséreli. Látjuk és tapasztaljuk mindennap ezen visszás dolgokat, de nincs akaratunk, nincs erőnk, hogy jó példával előljárjunk, mintha mi sem tudnók azt, hogy a legmesterkéltebb külső sem képes eltakarni azon szennysen léptették, őrült hajszában kergették. A szokatlan, rendkívüli munka eleinte csaknem tönkre tette, de később mindezt győzedelmesen kiállotta. A trainer büszke volt reá és gazdáját nagy reményekkel kecsegtette. Valóban a ki akkor látta Hánit, az nem ismert volna rá az egykori parasztkocsi után szaladó csikóra. Finom aranysárga szőre simán tapadt bőréhez. Ideális szép fejét büszkén, önérzetesen tartotta. Nagy szemei élénkséget, bizalmat és bátorságot sugároztak. Gyönyörű, könnyű nyakát magasan, ívben meghajtva viselte. Remek vállai, acélos lábai és a többi tökéletes idomai erőt és kitartást fejeztek ki. Természete, egész viselkedése nemes, impozáns volt. Uj gazdája, régi közönséges neve helyett Alicenek nevezte el. Nagyrabecsült volt életében, ugy, hogy többi társai állítása szerint mind nemes családból származtak, addig az ő származása ismeretlen maradt. Mikor először a nagy versenytérre kivezették, s maga körül látta a tenger sokaságot, hallotta a harsogó zenét, maga mellett látta versenytársait, egy időre elvesztette önuralmát ; vakon engedte magát vezettetni, foltokat, melyeket esetleg becsületünkön hordunk; mintha bizony mi is azt hinnők, hogy a puszta látszat elegendő arra, hogy a világot áltatva, elrejtsük előle nagy képüsködéssel, külső piperevei gyarlóságunkat. Ébredjünk, vegyük le azon hályogot szemünkről, melyet kaján irigységünk, sybarita vágyunk vont reá; nyissuk ki szemeinket és látni fogjuk, hogy isten már eredetileg akképp alkotta az embert és a természetet, hogy ennek egyszerűségében keresse a nagyszerűséget Hagyjuk el azon utat, melyen lelkünk is enerválódik, melyen a tetszésliajhászat, a szórakozást kereső örömek közt nem találjuk fel a tiszta élvezetet. Térjünk le ez útról, mely ugy magunkra, mint nemzetünkre hátrányos; térjünk le ezen útról már azért is, mert aki az élettel való nehéz küzdelemben elbukni nem akar, kell, hogy beérje a saját keresetével, mert a hitelre alapított háztartás, az idegen támogatásra szorult exisztencia megutáltatja velünk foglalkozásunkat, elégedetlenné tesz bennünket, megrontja a házasfelek közti egyetértés megbontásával családi boldogságunkat. Levél Devecserböl. Tekintetes szerkesztő ur! Talán emlékezni fog arra, mikor megígértem, hogy b. lapjának néha én is fogok tudósítást küldeni. De ugy-e bár ez már régen volt, el is feledte. No most ezt a régi ígéretemet beváltom, bárha nehezemre esik ezt beváltani. Nehezemre esik pedig azért, mert igazat kell írnom, tömjénezni nem tudok senkinek s nekem az „igazért" már sokat, de nagyon sokat kellett eltűrnöm. Tetszik tudni én is voltam boldog (?!) lapszerkesztő teljes fél évig, s bizony mondom, hogy a „betű öl" szó még máig is folyton a fejemben kavarog. De nem untatom tovább szerkesztő nrat ezzel, hisz jól tudom Ön is ösztönszerűleg rohant előre, s midőn agyonfáradva kimerülten elsőnek érkezett be, midőn minden oldalról éltették, neki kedveskedtek, a zene tust húzott tiszteletére, akkor kezdett magához térni, akkor ébredt ereje öntudatára. Ezután még több versenyen volt, tétemény képessége és szerencséje sohasem hagyta el. Mindig mint győztes hagyta el a gyepet. Ünnepelt lett, lapok beszéltek róla, nagy előkelő urak megbámulták, gyönyörködtek benne, magas árakat Ígértek érte. Elete, gondviselése kitűnő volt, külön cselédei voltak, hidegtől, melegtől egyaránt megvédték. Egy kimerítő verseny után Hánit is utóiérte végzete, letört. Előkelő gazdájának igényeit nem elégítette ki többé, egy nagyravágyó és dicsekvő bankár kezeibe került. Háni dacára hibáinak, közönséges használatra még mindig kitűnő és szép állat volt. A bankár inkább csak azért vásárolta, hogy vele előkelőbb ismerősei előtt dicsekedhessen és mutogathassa, ő maga máinem is igen használta, hanem többnyire ismerőseinek engedte át. A sors kedvezőtlen változata őt is tönkre tette, Háni is árverésre került. Egy cirkuszigazgató vette meg. Hibái