Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-08-13 / 33. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Nyiltterek Az építendő szálloda kérdéséhez. Elénk eszmecsere tárgyát képezi Pápa város közönsége körében a felvetett kérdés, ha valljon a részvények utján építtetni tervbe vett, egy a modern igén veknek megtelő szálloda, valósággal épülni fog-e? és ha épül ki fogja-e az magát fizetni? Mi részünkről ugy vagyunk meggyőződve, hogy egy ily tervbe vett szálloda,. igazi jótéteménv lenne Pápa város és környéke közönségére nézve. Sőt tovább megyünk. Igazán szomorú dolog még csak elgondolni is, hogy egy ily intelligens város mint Pápa ez ideig is nélkülözni kényszerült egy modern szállodát Ma midőn minden egyes város lépten nyomon oly óriási haladást mutat. valóságos szégyen foltja városunknak , hogy — m o (1 e r n s z á 11 o d á r ó 1 még ez ideig nem gondoskodott. Szép dolog az, hogv Pápának aszfaltja van, nemsokára a vasút mellett dohánygyára lesz, villamos világítást is terveznek, de azt hisszük nem a legutolsó helven állana az sem. ha azt mondhatná, hogy van modern szállodája Hány ízben tapasztaljuk azt, hogy a vidéki utazók, kik városunkat üzleti dolgokban látogatják, a helyett, hogy Pápán itt maradnának éjjeli szállásra, elutaznak Győrbe vagy Kis Czellhe, yagv viszont ott maradnak éjjelre s csak másnap jönnek Pápára — mert Pápának nincs megfelelő szállodája. Ezeket csak ugy röviden érintve, igaz lelki örömünkre szolgál ama mozgalom, mely mellett, a tervbe vett modern igényeknek megfelelő szálloda részvények utján való felépítése tesz tanúságot. Ez valóban dicséretes igyekezetre vall és mi egy pillanatra sem kételkedünk benne, hogy csak kissé komoly igyekezet és erős akarattal a terv kivihető lesz E mellett meg vagyunk győződve arról is, hogv a részvényeseknek éppenséggel nem kell áldozatot hozniuk, sőt előre bizonyosok vagyunk abban is, hogy ezek a részvények igen tisztességesen fognak kamatozni. Hogy e terv létesüljön, jelentékeny feladat vár a városi hatóságra, a takarékpénztárakra, de főleg társadalmunk azon pénzes embereire, kik eddig csak gáncsoltak, fel kell hagynia ezen puszta sérelmi politikával s önmagának is közre kell működnie a haladás nagy munkája körül. Már Széchenyi is rámutatott a társadalom azon nagy hibájára, melyet röviden indolenciának nevezhetünk, amelynél fogva örökké csak panaszol, kíván és zúgolódik s önmaga mit sem tesz, hanem mindent azoktól a bizonyos intéző köröktől vár, a helyett, hogy a létező bajokon a maga erejétől telhetőleg kiki s az erők egyesítésével mindnyájan segíteni törekednének. Most midőn városunk a korral való haladást tűzte ki célul, ezen körülmény némi reményt nyújt arra, hogy ezen tervbe vett kénlés megoldása körül, mely per exellentiam a város jellegéhez tartozik, a hivatalos körök, a társadalom hathatós támogatására számithatnak. Mi meg vagyunk győződve, hogy ezen tervbe vett szálloda részvények utján való létesítése nemcsak korszerű s a célnak megfelelő volna, nem csak emelné városunk külső megjelenésének díszét, hanem egyúttal hasznos befektetéssé válhatnék, s így a részvényesek vagyonát is gyarapítaná. Már azon körülmény is, hogy minden évben egynéhány ezer forintot ki vinni egy városból — vagy behozni TÁ RC Z A. Szeretem . . . siratom . . . Szeretem a kisdedeket! Picziny világukban hogy ha fölkeresem, Hozzájuk ifjodik a szivein, a lelkem. Meglopom a bölcsőt ekkor a mosolyért, Mihez a csepp jósfcág még csak álmában ért; S aki már nem angyal, aki még nem ember, Mit láthat ilyenkor? . . . tűnődöm nem egyszer. Nézem fejlődését testének, lelkének, Mindennap kedvesebb az ember szemének. Mindennap többet tud, tágul ismerete; Szive is megnyílik, de csak szeretne. Ha vonzódol hozzá, ő is repes feléd, S megindul ajkán a gőgicsélő beszéd. Karodra vágyódik; és hogy ha fölveszed, Sorra tapogatja füled ; orrod; szemed ; De legjobban mégis bajszod tetszik neki, S kétszer is megtépi, a mig elereszti. Ha ilyenkor aztáu félre húzod szádat, Ki8 szivét elfogja tettéért a bánat: Sirni kezd, és anyja ugy csitítja csak el, Hogy megkínálja őt a legédesb tejjel. Szeretem a kisdedeket! Siratom a kisdedeket! | Hogyha elgondolom szörnyű pusztulásuk; Mikor ezer halál leselkedik rájuk; Í Hogyha szülőinek bűnét örökölve | Látom az ártatlant testében megtörve : Szemembe könnyet hajt érettük bánatom; De ezeknél jobban mégis azt siratom, A ki a gyermekből, mivé anyja szülé, Nem egyébre nő, mint hitvány gazemberré. Siratom a kisdedeket! Dr. Nyikora József. a n Egy kis hétköznapi történet az, a mit alább elmondok. Nem is ember, hanem állat viszi benne a főszerepet. De ez nem sokat változtat a dolgon, hiszen Darvin szerint úgyis mindnyájunk ősapja állat volt, s mi magunk is az életben rendszerint csak egyszerű eszközök vagyunk, a melyeket sors, a körülmények és esetlegességek tesznek szereplőkké; az igy öröklött, vagy ránk szállott szerepet aztán sokszor akaratunkon kivül is végig játszuk. E történetből is meglátjuk a sors változatosságát, szeszélyességét és egyszersmind az állatoknak az emberek sorsával sokszor és sokban hasonló pályafutását. * * * Nagy örömmel állított be egy szép tavaszi reggel János gazda a feleségéhez, hogy is ne örült volna, mikor a Háni egy szép csikóval ajándékozta meg. Háni egy öreg katona-ló volt, a mit a gazda tavaly vásárolt, s lám milyen szerencsét csinált vele. A szomszédok is megbámulták a kis jószágot; ritka szép állat volt, még a kinézése sem olyan volt neki mint más csikónak. Az egyik szomszéd, a ki egy kicsit irigyelte is, azt mondta rá: hires ló lesz ebből szomszéd, meglátszik már most is rajta, hogy katonáéknál szolgált az anyja. Az anyja nevéről mindjárt el is nevezték Hámnak. Szegény öreg Háni nem sokáig örülhetett kis utódjának, kevés idő múlva kimúlt. A gazdának volt egy erős, kis csikós szürkéje, tehát ez alá adta dajkaságba. A szürke szivesen fogadta, s később csak ugy szerette, mint a maga fiát. A kis Háni, János gazda nagy örömére szépen fejlődött. Nem volt az egész faluba nála különb csikó. Háni mintha maga is tudta volna szépségét, büszkén is viselte magát. Szép fejét kényesen tartotta, gyönyörű kife-