Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-22 / 4. szám

tennünk, ha szegény sorsú embertársainkon eegiteni akarunk. A nőegyletek vannak hivatva zászlót bontani ós marandó érdemeket szerezni a népkonyha felállitása által! A pápai főiskola. A legközelebbi szombaton nagyfontosságú kérdés fölött lesz hivatva határozni városi képviselő testületünk, amikor napirendre kerttl a helybeli főiskolának anyagi segélyezése. Ha e városnak a tanügyi érdekek előmozdítása tekintetében a múltban szerzett érdemeit ós képviselő testületünk nagytöbbségének intelligens felfogását és ily irányban mindenkor tanusitott elfogulatlan áldozat-készségét vennénk tekintetbe, feleslegesnek tartanék, hogy e kérdés fontosságára a közfigyelmet ezúton is felhívjuk ; de lehetnek ugy a képviselő testület tagjai között, valamint a nagyközönségben olyanok, kik nem ismervén a helyzetet, vagy azt vélnék, hogy ez csupán egy felekezetnek belügye, vagy azt hinnék, hogy az inditványba hozott segély-összeg megszavazásával a város közpénztára ellenszolgáltatás nélkül lenne megterhelve. Hogy ugy az egyik mint a másik irányban a keletkezhető aggályok eloszlatva legyenek, azért kértem helyet felvilágosító és adatokfcai támogatott soraimnak e lapok hasábjain. Hogy a pápai coliegium, illetve annak főgymnasiuina nem csupán egy felekezet oktatás ügyének tesz szolgálatot, tudhatjuk ezt a törvényhozás és kormány által minden gymnasiumra egyformán megállapított tantervből ós tananyagból, a vallás oktatást pedig minden tanuló a saját felekezetebeli hitoktatótól nyeri, de megmutatja ezt a pápai főgymnasium legközelebbi évi értesítője is, j melyszerínt a főgymnasiumba felvett 300 ! beszélést és szótalányt. Az utóbbi időben a nagymama mindig a szó talányokat fejtegette s e közben gyanúsan forgatta szemeit. Nem gondol Ön arra, hogy a nagymamák örökké gyanakszanak. Hát mikor sétálni mentem a nagymamával, mért járt ön mindig a sarkunkban, mért kapta oly mohón föl elejtett keztyümet s mért csókolta ott meg a nagymama előtt ? S a minap a sétányon mikor az a két részeg mesterlegény sértegetni kezdett minket önnek persze azonnal közbe kellett lépnie a magát miattunk megveretni. Nem volt óvatos. Pedig láthatta, bogy velem van mindég a nagymama! Tud? a mi az a nagymama l Végre ma bekövetkezett az, mitől féltem. A nagymama megtudta, hogy szeretjük egy mást. Az ón levelei árulták el. Tudja-e, hova rejtettem a leveleket ? ön ki fog nevetni. A nagy szalmakalap belsejében. Igy mindig magammal hordom őket s titkosan mosolyogtam, mikor hazaérve, ruhám zsebeit kiforgatva, fiókjaimat összeturva találtam. Tudtam, hogy a nagymama tette ezt, mert egyszer észre vettem félálomban, hogy az nap levetett íuháira zsebeit motozza. Lássa az ön eszélytelen magaviselete ennyire fölébresztette gyanúját. Oh, az áldott, jó nagy szalmakalap ! Higyje el, hallatlan rosszul állott nekem, olyan voltam benne mint egy drótos tót, — és mégis mindég azt hordtam. Szerelmünkért kész szivvel voltam csúnya. Ah és ma reggel, mikor {* nagymamával hazafelé jöttem, egy piád, tanulónak csak fele ev. ref. vallású, a másik fele pedig a más vallást követők közé tartozik ; s ha meggondoljuk azt, hogy a szülők lakhelye szerint 80 tanuló volt pápai, s ezek közül a nagyobbszám azon gymnasiumi felsőbb osztályokat látogatta, a melyek városunkban egyedül állanak fenn

y azt is befogjuk látni, hogy ezen intézet nem csak általános tanügyi szolgálatot teljesít, hanem vallás különbség nélkül lehetővé teszi azt, hogy helybeli ifjaink szülői szárnyak alatt s jelentékeny kiadás megtakarításával helyben végezhessék el összes gymnasiumi tanulmányaikat. Arra nézve pedig, hogy a pápai coliegium Pápa városára nézve az anyagi erőnek is minő forrását képezi, legyen szabad utalnom a következőkre : A tanulók létszáma évenként a pap* növendékekkel együtt 325-től 350 közt változik, ezenkívül 18 rendes tanár és 2 pénztári tisztviselő, tehát 20 uricsalád lakik városunkban, kiknél átlagosau és legkisebb számítással 3—3 családtagot és egy-egy cselédet véve számításba, a főiskola ittléte 425—450 lélekkel szaporítja városunk lakosságának számát. Ez még magában véve, ha csak a puszta számot tekintjük, nem látszik oly nagy anyagi előnyt biztositónak, — de ha vizsgáljuk az érem másik oldalát: megfogjuk látni azt, hogy ezen 450 egyén egyike sem kél versenyre e város más lakosaival a kenyér keresetében, hanem inkább idegen tőkéből, helyben szerezvén be összes szükségleteiket, jelentékeny fogyasztásukkal nagyban hozzá járulnak a helybeli pénzforgalom ós igy a termelők, iparosok ós kereskedők kereset forrásainak emeléséhez, mely összeg a családoknál 1200—1500 frttal s*ámuva 25—30 ezer frtra, a tanulóknál pedig 100—200 frttal 45—50 ezer, összesen 70—80 ezer frtra tehető, a miből legj alább is 25% bizonyára tiszta haszonkép i marad meg. szél-roham lekapta fejemről a kalapot. Majd meghaltam ijedtemben. — Nagymama a kalap ! — kiáltottam kétségbeesve. — Végem vsm ! A nagymama rámszegezte gyanakvó, mély szemeit s nem felelt. A kalapot szerencsésen elkapta egy gyerek s visszahozta, de azóta a nagymama mindig azt nézte mereven. Hazaérve első szava ez volt: Margit add csak ide a kalapodat! El voltam árulva. Még az nap kimondotta a családi értekedet, hogy utaznom kell. Oh, de higyje el Béla, álljon bár közzénk száz ezer nagymama, százezer harisnyával s egy millió kötőtűvel: ón Önt örökké szeretni fogom. Margit 20 eves. Uram ! Sorsom e! van döntve. A na<jy mama győzött, nekem nőül kell mennem ahhoz a kit nem szeretek. Felejtsen el. A nagymama önző. Befolyása szüleimnél korlátlan, minthogy övé a vagyon. A nagymama nem engedi, hogy az ön neje legyek, a szegény aljegyző neki nem kell. Én pedig belefáradtam a küzdelembe. Oh, a nagyanyák nagyon, nagyon kegyetlenek 1 Lagyen meggyőződve, hogy a menyaszszonyi koszorú helyett halotti koszorút teszek homlokomra, Margit 60 éves. Tisztelt uram ! Ön egy szerelmes levelet merészkedett Ilka unokámnak irni, mi azonban sserenqsóre az én kezeimbe került, De nem közönyös a főiskolának Pápán létele a háztulajdonosokra nézve sem ; mert a 20 uricsalád és 350 tanuió által igénybe vett lakások jelentóknyen gyarapítják az általánas labérek ái tételeit. Végre nem közömbös a főiskola itt lótele a város házi pénztárára nézve sem, mert eltekintve attól, hogy a házi kezelés mellet a különböző fogyasztási adók jövedelmét is jelentékenyen szaporitja a tanári családok, főiskolai növendékek, az ezeket idekísérő, meglátogató vagy értílk jövő szülők fogasztása, hanem még községi pótlékban is 1300 frttal gyarapítja a főiskola ós az azzal együtt itt kezelt kerületi és főiskolai pénztár itt létele a városi közpénztár évi bevételét. Ezt kimutatják a következő adatok : A tanulók átlagos számát 336-ban véve fel és 1—1 szobára 3 tanulót számítva, igénybe vétetik 112 szoba, melynek évi bérét csak 50 frttal számítva, házbéradó alapjául szolgál 5600 frt évi jövödelem, mely után helyi viszonyaink szerint 15%-al számítva kirovatik 840 frt házbéradó, s ezen házbéradóhoz a 30%-os általános jövödi Imi pótadót 252 frtot hozzászán itva, az összes áiiami adó lesz 1092 frt. A tanárok és pénztári tisztviselők lakásainak évi bérét, mely 200—350 frt között váltakozik, ha átlagban csupán 250 frttal vesszük is fel, a házbér jövödelem 5000 frt adó alapot szolgáltat, mely után a 15%-os házbéradó 750 frt s az ennek megfelelő általános jövödelmi pótadó 225 frt összegével együtt az állami adó 975 frt. A tanárok és pénztári tisztek fizetése után a lakból- illetmények levonása mellett 6 egyénnél 1200 frt után 17 frt, 14 egyénnél pedig 1000 frt után 15 frt egyenkénti ÍV. oszt, kereseti adót s mindegyiknél csak egy-egy családtag ós egy-egy cseléd után 3—3 frt adó szaporulatot véve számításba összes állami adójuk 372 frtra rug. Nagy érdeklődéssel olvastam abban, hogy ön engem „pápaszemes sárkánynak*, „százesztendős harisnyának" nevez. Szép ! Csak annak örvendek, hogy ennek a vén pápaszemnek sikerül idején átlátni a szitán s a százesztendős harisnya kötése elég időt engedett arra, hogy önnek uti laput kössek a talpára. Azt hiszi, nem vettem már rég észre, hogy esténkint Ilka ablaka alatt ácsorog, borzasztó szentimentális pofát vágva ? Azt hiszi, nem tudom, miért korcsolyázik a Balatonon mindig nyomunkban, ha az unokámmal sétálni mentünk ? S a minap az hiszi nem tudtam, miért kötött bele abba a szegény jó huszárba, aion üiügy alatt, hogy az minket inzutált, holott minket ujjal sem bántott a jámbor. Csak az unokám előtt akart henozegésével feltűnni, mint hős; éu azonban igen önvendtem, hogy a derék huszárnak sikerült kiütni az ön három fogát. Oh, ha ön azt hitte, akkor nem tudja mi egy jó nagyanya nemes féltékeny őrködése ! Vagy azt hiszi, nem tudom, hogy sikerült az unokám fejét elszédíteni ? Arra is rájöttem, hogy bűnös levelezésre csábitotta. Irtóztatók a mostani ifjúság erkölcsei ! Oh az én idomben ... Nos uram, hát értse meg, hogy mi Ilkát nem egy éhenkórász kis beamternek szántuk. A mig én élek, Ilka nem lesz az öné. A vagyon fólött én rendelkezem, fiam pedig mindenben az én tanácsomat követi. Ezt van szerencséje önnek válaszolni a pápaszemes sárkánynak s a százesztendős ha-