Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-06-11 / 24. szám

(lehetne őket igy is nevezni) szolgai teendőkkel nem igen foglalkoztatnák, hanem az üzlet szellemében nevelnék. Üzletbe szegődtetése alkalmával bei- * ratkoznék a 3 éves tanfolyamu alsó fokú kereskedelmi iskolába, hol szaktantárgyakból elméleti oktatást nyerne. Három év múlva, ha az alsó fokú iskolát jó sikerrel végzi s gyakorlatilag az üzletben is megkívántató mértékben is kiképezte magát, segéddé szabadul fel, Ekkor az üzletből kilép egy évre és az e célra a középfokú kereskedelmi iskoláknál (akadémiánál) szervezett egy éves tanfolyamot látogat, mely vizsgának sikeres letévéséről kiálitott bizonyítványa alapján épen olyan joga lehetne a katonai egy éves önkéntesi szolgálathoz, mint a mostani középfokú kereskedelmi iskolát végzett és záró (érettségi) vizsgát tett ifjúnak. Ily módon volna megoldható azon fontos kérdés, hogy a leendő kereskedősegéd úgynevezett gyakorlati érettségi vizsga alapján katonai kötelezettségének mint egy éves önkéntes eleget tehessen. A cél el van érve. Három évet az üzletben és iskolában közösen, egyet tisztán az iskolában tölthene, mig a középfokú kereskedelmi iskolák tanulói három évet töltenek az iskolába, de üzletbe nem lehetnek. Az alsó fokú kereskedelmi iskolák tanterv megállapítása nem ide tartozik, azt az intéző körök a helyzettel egyetemleg állapithatják meg. Mi csak azt akartuk kimutatni, mi módon véljük megoldhatónak azon kérdést, hogy a leendő kereskedő segéd gyakorlati és elméleti kiképzés alapján mint egy éves önkéntes tehessen eleget katonai kötelezettségének s ezzel a kereskeellenszenve annyira ment a minden zenék e legnemesbike iránt, hogy egy alkalommal midőn klarinétomat ebédkor sem akartam letenni: egy egész tál disznólábas paszuly- csuszpajzt vágott a fejemhez, ugy, hogy alig bírtam kimosakodni a drága jó kompetenciából. Nem íb érthetem mai napig sem, hogy változhatik meg egy asszonyi természet enynyire. Mig el nem vettem, mig jegyben jártunk, alig hallottam egyebet: — Édes Kristóf, cukros Kristófkám, fújjál egyet. Fújtam is, kérem alásan. O pedig vállamra hajtotta fejét B elmerengett az isteni hangokon. Persze, mikor elvettem az asszonyt — mint mondám, — egyszerre megváltozott. Mikor pedig a mézes heteket keresztül éltük, ha klarinétoztam, mindjárt azon panaszkodott, hogy mirge (ragy mi Isten csodája) van és ő nem hallgathatja, nem türi a klarinét hangját, mert az betegebbé teszi. Megtettem a kedvéért és a házi békéért, hogy azután, ha klarinétozni akartam, a hónom alá csaptam dicső hangszeremet B kimentem a mezőre, Isten szabad ege alá és ott a pacsirtákkal együtt dicsértem — a nagy Mindenség urát . . , Érek multán megszaporodott a famili- | ám, nyolc éhes gyermekkel, kik egyebet sem tudtak, mint enni és lármázni. A nagyobbik fiam, a Karcsi, ha csak szerit tehette s kezébe kaparithatta a klarinétomat; fújta azt olyan keservesen, hogy a dősegéd pálya a kor nívójára emelkedhessek. A gyakorlati kereskedők is azt állítják, hogy ez lenne az egyetlen mód arra, hogy az üzlet tisztességes tanoncokhoz s végül jó kereskedő segédekhez juthasson. Ha ez áll, akkor városunk minden egyes kereskedőjének, de főleg a kereskedelmi és iparkamaránknak érdekében állana azon tervvel, hogy városainkban ily alsó fokú kereskedelmi iskolák állitassanak fel, érdemtegesen foglalkozni, s annak kivitelét valamely, erre legcélszerűbb formában a kereskedelmi ministerium utján szorgalmazni és megvalósítani. PollaUek Frigyes. A IMul eoszsesíioi yiszonyai. Valóban borsózik az ember háta, ha felgondolja, hogy a meleg nyár beálltával a rettegett ellenség, a kolera meglephet bennünket. Senki sem biztos felöle, hogy őt elkerüli, vagy pedig elpusztítja az élők sorából? Ezen aggodalom a falusiakat, kik magukra vannak hagyatva, nagyobb mértékben gyötri, mint a városiakat vagy az oly községbelieket, a hol orvos lakik. Ha valami baj éri a falusi embert, elpusztulhat, mig az orvos megérkezik a harmadik vagy negyedik faluból, akkor is, ha otthon van. Ha a városi embert valami hirtelen baj támadja meg, réménye van, hogy a kézügynél levő orvos a bajt megszünteti, vagy legalább erejét töri. Mert a laikus előtt is tudva van, hogy ha a betegnek van hová helyezni reményét, már magában ez — orvosság — amint mondani szokták : fél mcggyógyulás. szomszédok nem egy ízben panaszra jöttek, hozzám. Persze, önök most azt hiszik, hogy a feleségem erre a gyilkos zenére patáliát csinált s végig verte a gyereket. Hogy is ne ! — Még biztatta, hogy csak fújja. No, gondoltam magamban, ha szabad a gyereknek, miért ne volna szabad nekem, az apának. A feleségem éppen kenyeret dagasztott 8 mikor meghallotta az isteni hangokat, melyek szívhez szólóan, zokogva, sirva hagyták el a klarinétot, magam sem tudom mikép történt, de egyszerre tele lőn szemem, szám, meg a klarinétom is kenyér tésztával, hogy alig bírtam belőle kivedleni. Elhihetik, kérem alásan, hogy ez a dolog bántott és pedig annyival is inkább, mert a gyerekek előtt történt az affair, apai tekintélyem is csorbát szenvedett általa. Nem tartanám magamat férfinak, ha megboBzulatlan hagytam volna. Ugy eszeltem ki a dolgot, hogy a tanítót, a praeeeptort, meg a segédjegyzőt, — a kik valamennyien értettek a kottához — hogy hozassanak egy-egy klarinétot és csináljunk egy klarinét-quartettet. Tervem sikerült, még pedig reményemen felül, mert mikor valamennyire már öszsze passzoltunk, a kántor komám önként ajánlkozott a quartett karmesternek. Az órák, persze, kivétel nélhül lakásomon lettek megtartva s igy elképzelhetik, hogy a feleségem a méregtől sokszor majd szétpukkant. Szólni nem mert, legalább addig Elég sajnos azonban, hogy köznépünk nincs még oda fejlődve, hogy beláthassa s követelje, hogy az orvos minden percben községében legyen vagy legalább két község tartson egy orvost. A köznép még nem igen hisz az orvos segítség nyújtásában és azért nem sokat törődik vele, hogy hol lakik s hirtelen támadható bajában igénybe veheti segedelmét vagy nem. De ha már a kuruzslás és egyéb zagyvalékok nem segítenek s rászorul az orvosra, ott rendesen már nincs s nem lehet emberi segítség ós innét származik azután a nép indolentiája. Hanem ezen nincs mit csodálkozni. A köznép értelmi fejletlensegénél fogva még nem tud azon fokra emelkedni, a honnét beláthassa a maga jayát s segédkezet nyújtson a közjó előmozdításában. A köznép egészségügyi viszonyait tanulmányozni nem hálátlan feladat. E tekintetben nagy felelőség terheli annak vezetőit s kivált azokat, kik vele közvetlenül érintkeznek. Ma midőn senki sem kezeskedhetik, hogy a kolera nyáron nem fog fellépni s mely rendesen a szegényebb és értelmetlenebb néposztályokat szokta megtizedelni, a felelősség kétszeres sulylyal bír. Ennek tudatában elhárithatlan kötelesség azon bajokra rámutatni, melyeket a köznép figyelembe sem vesz, de melyek nem csak kolera, hanem egyéb nyavalyáknak is biztos melegágyat nyújtanak. Ha valami veszedelemmel szembe akarunk szállani, sikert ígérőleg csak ugy tehetjük, ha arra mielőbb elkészülünk Meg. szerezzük azon fegyvereket, melyek győzelmünket elősegítik. De ha a baj nem is következik be, fáradságunk nem vész kárnem, mig a quartett együtt volt. Mikor elszéledtek, akkor kezdődött a mi duettünk a feleségemmel. Bántam is én akárhogy lármázik, hisz kárpótolva voltam már előre a fél este tartott próbával, mely alatt a szegény asszony csak ugy ájuldozott a gyűlölt hangok hallatára. De nem stgithetett a dolgon, mert anynyira mégsem mert menni, hogy quartettünket szétverje egy sodrófával vagy sulyokkal, a mint ígérgette. Minden ilyen próba utáni duettnek az volt a refrainje: — Majd eltagadnád még, hogy valaha klarinét volt a kezedben! Hagytam beszélni, hiszen asszony a szegény . . . Ha én most elbeszélem azt, hogy mily magas niveaura emelkedett idők folytán a mi klarinet-quartettünk, hát nem hiszik el. Mióta ugyanis a kántor koma átvette a művezetést, hihetetlen haladást tettünk. A sok népdal, operette, meg operák mellett rávetemedtünk még a „Repülj fecském"-re is s megcifráztam azt ugy, hogy huncut az a kunsági snba, a melyik már ennél igazabban ki lett valaha cifrázva. Szép volt gyönyörű volt: olyan, hogy még a legvadabb oroszlánt, a legvérengzőbb tigrist is megszelídíthettük volna vele. Ezt annyival bizonyosabban mondhatom, mert egyszerre csak beállított hozzánk a feleségem azon kéréssel, hogy engedjük benntmaradni, — hogy közvetlen közelből élvezhesse az isteni zenét. Megengedtük. És ettől fogva nem volt