Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-06-04 / 23. szám

fogadtatott mire az értekezlet Jókai, Komócsy és Kiss éltetésével befejezést nyert. Az alakuló közgyűlés után a vendégek Eszterházy Móricz gróf pazarul berendezett kincsdus kastélyát és parkját tekintették meg, ahol Néger Ágoston apátplébános és Fenyvessy Ferenc dr. urak kalauzolták a vendégeket. A parkból kijőve a most épülő félben levő Fenyvessy villát tekintették meg, innét fogatokra ülve a Bakony festői vidékének egyik legszebb pontjára rándultak ki, a város melletti szőllőkbe, hol Teuffel Mihály adta a házigazda szerepét. Este a „Griff" nagytermében a vendégek tiszteletére rendezett bankettre gyűltek a köralakitók. Néger Ágoston apát, Iliász Lajos és Gynrátz Ferenc ev. lelkész a vendégeket, Komócs y József nagyszabású beszédeivel a Jókai-kört, majd Pápának intelligenciáját: birtokosait, a tudomány és irodalom terén működő férfiait éltette. Kiss József, a kitűnő poéta Fenyvessyért ürített poharat, Teuffel Mihály ügyvéd a győri vendégekre emelt poharat, mig Kis Ernő, a pápai ref. főgymn. kiváló történésze a Jókai kör feladatát fejtegette talpraesetten és munkakörét jelezte. Horváth Lajos főszolgabiró a pápai kulturális mozgalmak éltető lelkét Fenyvessy Ferenc dr.-t köszöntötte fel. Másnap a reggeli vonattal visszautaztak a fővárosba, azon Ígéretet hagyva, hogy legközelebb ismét meglátogatják Pápát, egy a Jókai kör javára rendezendő felolvasás alkalmával. KARCZOLAT. A mult hétről. A kalendáriomban minden nagyobb ünnepnap vörös számmal van jelezve s rendesen minden városban, ha nagy esemény adja magát elő, azon napot, mint már mondani szokás vörös krétával húzzák alá vagy a kémény tetejébe irják fel. Ha ezen szokásnak mi is alávetjük magunkat, ugy ezt az egész hetet vörös krétával kellene aláhuznunk. Vasárnap kezdtük az ünnepségeket és ki sem jöttünk péntekig belőle. Fogadtatások, kör alakulás, kirándulás, bankett, társas vacsorák, világra szóló murik s tudja Isten mi minden más, miről tudomásom nincs. Vasárnap a Jókai kör született meg. Sokan „halva szülöttet" konstatáltak, mert mint mondják Pápán minden egylet és intézmény megszületik, meg íb keresztelik, de evvel be is van fejezve a pályafutása. Sport nyelven szólva, nem jön többé a pályára. Az indóháznál a Petőfi társaság, küldötteit, Komócsy József és Kiss Józsefet küldöttség fogadta. Fenyvessy ciceróskodott és rendezte a bevonulást. Délután a színházba gyűltek egybe s kezdtnk tanácskozni. A színház zsúfolásig megtelt. A páholy kegyeket és jegyeket Horváth Lajos főszolgabiró osztogatta. Sokan nem lettek meghlva s nem is kaptak páholyt, de hát miért nem járnak a főszolgabiró ür kedvébe, ilyesmi nem történne meg. Nekem hiába panaszkodtak, ily esetekben mindig ő a mindenható, ha nem is sikerül a dolog mint kellene, de a főszolgabiró úr mindig tudja mit csinál. Addig-addig tanácskoztak, mig végre Fenyvessy felállott és tudtára adta a gyülekezetnek, hogy megszületett a Jókai kör. Nagy öröm, lelkesedés és evvel vége volt az értekezletnek. A tanácskozás alatt Lukácsek ugodi plébános többszöri közbeszólásaival a Károlyi gróf szerepét vállalta magára. Ugy hallom, hogy Fenyvessy a képviselő ház elnökének Bánffy Dezsőnek és a kormánypártnak ajánlani fogja a plébános urat a képviselőségre. Ott talán Károlyi gróffal szembe fogják állítani s sikereket is arathat, itt nálunk nem arathat sikert, hisz még avval sem dicsekedhetet, hogy elnöki rendre utasitást kapott volna. Estve a fővárosi vendégek tiszteletére bankett rendeztetett, azaz jobban mondva nem rendeztetett, mert, ha tényleg rendezve lett Tizenkettőt ütött! A szellemek órája! Egy ember jött egy létrával. A. szemtelen megállt a ház előtt csendesen, és letette a létrát. Hát mégis. Te csalfa ! Most feltámasztja a létrát a lámpára és eloltja. Ez semmi esetre sem vetélytársam. Az egész tehát merő rágalom! Bolonddá tettek. Egyet ütött az óra, tehát még két teljes órám volt hátra. Két óráig még itt kukorikulni . . . nem valami kellemes dolog. Egyszerre csak valami zaj, valami tompa zaj, mely tova-tovább erősbödött üti meg füleimet, aztán hirtelen elkiálltja magát valaki T—ü—üz van ! Na egyébb se kellett nekem! Az utca népesülni kezdett, a lármába belevegyült egy trombita recsegő hangja, el lehet most már képzelni akkori helyzetemet. A láthatár pirulni, vörösödni kezdett, aztán a szemközti utca szegletén kicsaptak a lángok a tetőzetből, mire valóságos nappali világosság támadt. Ott pedig a szomszédban kinyillottak az ablakok és O a mamájával meg testvérjével kihajoltak az ablakon. Én pedig a fedélzeten állottam a kendős fa alatt, kezembe a borzasztó távcsővel a görögtűz fényében. Festeni való jelenet lehetett ez! Csendesen! — kiabált egy ember — az bizonyára holdkóros lesz ! Erre dunyhákat, mátrácokat, párnákat, poki'ócokat meg szalmát hordtak össze, hogy ki ne törjem a nyakam, ha netán letalálnék pottyani. Mások kapták fogták magukat és nesztelen felcsúsztak a fedélre és hátulról nyakon akartak csipni. Egy okos arra a gondolatra jött, hogy a házmesterhez forduljon, aki a nagy zűrzavarban és ijedelemben tökéletesen megfeledkezett rólam. Mikor azt kérdezték tőle, hogy miként kerültem a tetőre azt válaszolá, hogy én csillagász is vagyok szabad óráimban és hetenként többször feljárok ide és üstökösökre lesek. A házmester többedmagával jött fel utánnam és diadalmenettel vonulék le a magasságból. Könyörögtem a házmesternek, hogy engedje meg addig, mig a nép szétoszlik, hogy nála lehessek. A tüzet szerencsésen eloltották, a tömeg szétoszlott, én pedig ugy reggeli 4 óra tájban menekültem haza áthülve, még pedig olyan infámis náthával, a milyenre nem emlékszem vissza. A náthából kigyógyultam, de a féltékenységből is. Voltam azóta többször is szerelmes, vagyok még ma is az, de féltékeny — azóta nem voltam, de nem is leszek soha. Pollatsek Frigyes' volna, ugy nem kongott volna a Griff nagyterme az ürességtől. Fenyvessy és Mészáros járt, kelt a teremben fel és le s terveztek, hogyan lehetne bankett kedvelőkre szert tenni. A mit más elrontott, ők akarták hamarjában helyreütni. Csiptek is egynéhányat a kávéházakból és a folyósóról, de a legnagyobb fáradságuk mellett nem voltak képesek többet összehozni mint Kont az Összeesküvőkkel együtt kitett 30 főt. Képviselve volt ugyan a város minden rétege, de hiányoztak sokan, kik rendes körülmények között a bankettek elmaradhatlan kultiválói. A vallásfelekezetek minden egyes pásztora jelen volt, csak az izraelita rabbi nem jelenhetett meg személyesen, de azért képviseltette magát. Képviselője Gold Lajos a „Független Újság" szerkesztője volt. Á tradícióhoz hiven képviselte a rabbit, addig, mig nem nyúlt sem ételhez sem italhoz, de mikor a menü végén cseresznyét evett azt már nem jól tette, mert meg vagyok győződve, hogy ha a rabbi ur személyesen jelent volna meg, ő nem evett volna egy tálból nagy urakkal cseresznyét. A pecsenye tálalással egyidejűleg kitört a toast láz is. A cigány alig győzte a sók tust húzni. Szándékom volt eleinte a toastokat feljegyezni,, de végre beláttam, hogy nem lesz kivihető, mert harmincnál tartottam már s csak akkor kezdtek még csak javában egymás szavaira reflektálni. Bankett után, mely éjfélig eltartott, még az elmaradhatlan Pollákba kerültek, hogy ott meddig maradtak arra már nem emlékszem. Azt azonban biztosan tudom, hogy másnap a reggeli vonattal a fővárosi urak a legnagyobb megelégedéssel távoztak városunkból. A születésnél itt voltak, meg is ígérték, hogy legközelebb újra eljönnek, csak iparkodjunk azon, hogy addig ne kelljen a gyászjelentést nekik beküldeni. A második főeseménye e hétnek a művészi estély a színházban. Már két hét előtt megütötték a nagy dobot a reklámra, pedig nem volt rá szükség. A jegyek már az első héten mind elkeltek, sőt utóbbi napokban az előadás előtt egész agiotage keletkezett városunkban a jegyekkel. Nemcsak Kis Tivadar, kinek bokros érdemei vannak a művészi estély sikerében, de a pápai fiatalság is kitett magáért ez alkalommal. Tizenketten jelentek meg a pályaudvara a művészek fogadtatására. Piros szegfű a gomblyukban és esernyő a kezükben, igy várták a vonat megérkezését. A művészek megérkeztek a vonattal, de mint a közmondás mondja, hagytak magukra váratni. Azt hittük már, hogy meg sem jöttek, mert a kocsiosztályokból nem szállt ki senki, mig végre majdnem a vonat elindulása előtt lassan kezdtek kipakolódzni. Jászay Mari, Ililgermann Laura és végül Polonyi Elemér szállt ki a kocsiból. Fenyvessy, ki ugyanazon vonattal Sopronba indult felolvasni, hamarjában kivette részét a fogadtatásban. Üdvözlés, búcsúzás és viszontlátás nála egy perc müve volt. Mig mi az esőben ott álltunk és vár tuk az egyes bemutatási processukat, addig Hilgermann jobbnak látta a peron alá menekülni. Két célt ért el. Megmenekült a sok bemutatás és kézszoritástól, és egyszersmind a megázástól. A „Griff" szállodába kisértük őket és ott vettek is lakást. Jöttek a komenciós intervivólok, de a szobaleány határozott utasítást kapott őket közel sem ereszteni. Szemközt járkáltak az aszfalt járdán, de nem volt szerencséjük még ahhoz sem, hogy láthassák. Lefeküdtek s aludtak mig az előadáshoz nem készültek. Az előadásról magáról nincs mit irnom e rovat alatt. Ha csak azt nem, hogy Jászay Mari a pápai publikumtól még álmodni sem merte ezen fenomenális fogadtatást.