Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-06-04 / 23. szám

csényi kör" és legújabban a pápai „Jókai kör". 71 Mindannyi létező és tanúskodó jelei annak, hogy a magyar vidék sürgősen érzi a szellemi táplálék, művelődén szükséges voltát, hogy erősen törekedik a fővároshoz való közeledésre A vezér férfiak kötelessége most már lelkükön viselni a ,nagv buzgalomra és megsziveléwre méltó ügyet s igyekezzenek a vidéki körök működését a modern kor medrébe vezetni, bogv azok valóban azzá válhassanak, amivé hivatásuknál fogva válniok kell. Igy fogunk müveit publikumot és társadalmat teremteni a vidéken és igazi tehetségeket nevelni, ekkép szolgálván a magyar irodalmi érdeket is A Jókai kör megalakulása. Mult vasárnap alakult meg városunk tömeges és impozáns részvétele mellett a Jókai Kör. Az értekezletre, melyet Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képviselő hivott egybe, a fő és székvárosból Komócsy József és Kiss József mint a Petőfi társaság küldöttei, ugyszinte Szávay Gyula és Lasz Samu győri hirlapszerkesztők érkeztek városunkba. A Jókai kör megalakulásának ezen kezdetleges sikeréhez is, örömmel üdvözöljük városunk közönségét, mert evvel bebizonyította, hogy városunk értelmisége halad a korral s lelkesül azon eszmékért, melyek sürgősen érzik a szellemi táplálék a művelődés szükséges voltát. Nem érthétünk városunk többjeivel egyet, kik ezen irodalmi kör megalakulásához nem sok jövőt fűznek, sőt ezt mintegy „halva született" intézménynek tekintik, hisz azon indokolásuk, hogy a közművelődési egylet is ily auspiciumok melett alakult, ugyanazon hatáskört foglalja magában s elaludt örökre. Nem okvetlenül helyes fölfogás az, hogy e szerint a Jókai kör is abban a sorsban részesüljön mint a közművelődési egylet. Mi reméljük és el is várjuk a Jókai kör vezérférfiaitői, hogy hivatásuknak megfognak felelni, s ezen irodalmi kör felvirágozásához minden lehetőt meg fog tenni. Szégyenlenünk kellene magunkat, ha egy oly városban mint Pápán, hol annyi az inteligens elem, ily irodalmi kört csak azért alakit, hogy legyen, s nem azért, hogy tényleg működjön is. Az ünnep, lefolyásáról következőkben adunk tudósítást. A Jókai kör megalakulása alkalmável a fővárosból Komócsy József és Kiss József, Győrből Szávay Gyula és Lasz Samu hirlapszerkesztők érkeztek városunkba. Az indóháznál az érkezőket szép számn közönség várta, a város részéről pedig küldöttség üdvözölte. Horváth Hajós üdvözlő beszéde után, Komócsy József szép szavakban mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért, mire Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő a kölcsönös bemutatásokat teljesítette A bemutatások után a vendégek a reájuk várakozó díszes fogatokon a városba hajtattak. A tulajdonképeni ünnep a színházban vette kezdetét. Ez alkalommal a színház zsúfolásig megtelt női és férfi közönséggel. Az értekezletet Fenyvessy Ferencz dr. nyitotta meg. Szép beszéddel fejtegette a Jókai kör célját és egyszersmind meleg köszönetét fejezte ki, a fővárosi vendégeknek megjelenésükért. Gyurácz Ferencz evang. lelkész a város társadalma nevében üdvözölte a vendégeket. Komócsy József magasztos és lendületes szónoklattal emlékezett meg Jókai Mór 50 éves irói működéséről, lelkesítve bennünket e nemes cél iránt, melyet kitűztünk s végül köszönetet mond Gyurácz lelkész üdvözlő szavaira. Kiss József szintén meghatva mond köszönetet a szives vendégszeretetért és kifejezést ad annak, hogy Pápa városa büszke lehet arra, hogy a Jókai kör megalakulásával egy — élő embernek emel szobrot, mely megdönthetlen. E beszédek után Fenyvessy kinyilatkoztatta, hogy a Jókai kör megalakult. Fenyvessynek ezen kijelentését az egybegyűlt közönség zajos éljenzéssel fogadta. A megalakulásról Jókai Mór koszorús költőnk táviratilag lett értesítve, viszont a körhöz az eperjesi „Szécheny kör" és Véghely Dezső alispántól érkezett üdvözlő távirat. Az értekezlet ezután az előkészítő bizottság elnökévé Fenyvessy Ferenc dr.-t választotta, alelnökül Gyurácz Ferenc ev. lelkészt és Ihász Lajost, titkárul Kaposy Lucián dr.-t, ezenkívül egy huszonöt tagból álló végrehajtó bizottságot bizott meg a szükséges teendőkkel. Csaj ágiiy főiskolai tanuló Soós Lajosnak ez alkalomra irt ünnepi prologját szavalta el, Kaposy titkár pedig a Jókai körnek alapszabályait olvasta fel, melyből kitűnik, hogy a kör négy szakosztályban fog működni. Az értekezlet berekesztése előtt T e u ffel Mihály ügyvéd indítványára elhatározta az értekezlet, hogy Pápa város tanácsához feliratot intéz, melyben Jókai Mór nevéről egy utcát vagy teret nevezzen el. Fenyvessy Ferenc ezen feliratot még avval kívánja megtoldani, hogy Jókai Mórt a város díszpolgárává válassza meg. Mindkét indítvány zajos helyesléssel és anyósa az ezerszemű, miliő fülű és myriád lábu pletykának. Megvallva az igazat, én szerelmes voltam a bolondulásig és féltékeny az őrültségig, ami nagyon természetes. Ha egykor megrohant a féltékenység, önmagam előtt is kitértem, mert olyankor magam tudom mi történhetett volna ; lehet az orromba haraptam volna, — lehet, kitéptem volna üstökömet, —• avagy neki rohantam volna a falnak fejjel, — ah! de hiszen a fejemet is elvesztettem. Mindenki tudta, a városban, hogy szerelmes és féltékeny vagyok, sőt némelyik még azt is hangoztatta, hogy bolond is vagyok. Névtelen leveleket kaptam, szenzációs leleplezésekről, felfedezésekről . . . csakugyan nem lett volna csoda, ha beleőrültem volna. Az egyik levélben figyelmeztettek, hogy az ideálom minden éjjel pamutfonálon levélkét bocsát le az ablakából, a másikat meg felhúzza vele. Ez tökéletesen elegendő volt, hogy megsebzett vadkanként futkározzak össze viszsza a városban. Ugy rémlett előttem, mintha izzó lenne a föld, forrna a levegő, mintha az ég citromsárga, a nap fűzöld, a hold gunyorossá vált volna. Világosságra volt szükségem, óriási világosságra !! De hogyan ? Azon az utcán soká nem csatangolhattam, nehogy magamra vonjam az éjjeli őrjárat figyelmét, ösmerősöm meg nem lakott a közelben. Kétségbe voltam esve. Oh ! de a menybéliek nem hagyják el a bolondot, annál kevésbbé a féltékenyt! Amint fel-le mászkálok az utcán, minden házat jó szemügyre véve, mintha csak vételi szándékom lett volna, a szemembe ötlött egy ház, még pedig éppen átellenben ideálom lakásával. Ezt a házat még csak most épitették fel; a tetején felállított faágon ott lobogtak a kőműveseknek szánt ajándék zsebkendők. Most egy pokoli gondolat cikkázott át agyamon. A házmeterné az én mosóném volt, s igy könnyen sikerült kieszközölnöm, hogy az éjt a tetőzeten eltöltsem; nagy dolog volt ám ez, mert habár a házmesterné belenyugodott, de az értelmetlen férje sehogy sem akart beleegyezni, a mig meg nem magyaráztam neki, hogy csillagászati mefiggyeléseket akarok tenni ; mikor aztán a csacsi meglátta a távcsöveket és egyébb felszerelvényeket — belenyugodott. A végzetteljes est beállott,- a házmester a fedélre vezetett s a fa alá egy zsámoly széket helyezett el számomra, hogy legyen mire leülni. Estve 10 óra volt, reggel pedig már 3 órakor pirkadni szokott, ezek szerint mindössze 5 óra hosszáig lehetett a tetőzeten maradnom. A házmester megígérte nekem, hogy pont 3 órakor utánnam jön, mert bizony magam nem tudtam volna egyedül azokon a nyaktörő állásokon és deszkaszálakon lemászni ; „kedves ténsur !" — mondá némi szarkazmussal — „ha üstökös kerül, ragadjon bele !" aztán magamra hagyott. Egyedül valék. — Leültem a fa alá, körülbelül ugy nézhettem ki, mint egy kép a majmos könyvből. Az óriás távcsővel az ablakokat meg a kaput, ahol ideálom lakott, nagyszerűen szemügyre lehetett venni. 11 óra volt! Egyszerre csak megzörrentek az ablakok! Hah! mintha csak ezer tőrszurast éreztem volna. Az ablak kinyilt, egy női alak hajolt ki rajta, lepillantott, körülnézett aztán eltűnt. — Ah a csalfa ! Bizonyosan már várja őt! Hátha mégis a testvérét várja ? Nem lehet! Ilyen pillantásokkal nem szoktak testvérre várakozni ! Lehet, hogy holnap falura készül s az időjárást nézte! Az ördögbe is! Az időjárást nem nézik ilyen szerelemtől csillogó szemekkel? Ily módon konzervált a féltékenység a józan ésszel. Fél 12-őt ütött! Most egy árny suhant a ház felé. Hah! nyomorult! Felugrottam. Ezer szerencséje, hogy a tetőn voltam. Az árny megállott a ház tövében. „Hál fejedre nyomorult !" kiállték le; az árny tova lebbent, tehát csalódtam!