Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-06-04 / 23. szám

III. évfolyam Pápa, 1893. junius 4 23. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. a (P. F.) A magyar társadalom szellemi életének nivellirozása immár elkeriilhetlen követelménye a haladó kornak. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy Budapestet, hazánk virágzó, szép fővárosát Magyarország szellemi és anyagi fő gócpontjává tegyük, gondoskodnunk kell erős vidéki gócpontok elhelyezéséről is, mert ceak igy lehet fejlődésünk egészséges és minden irányban kiterjedő. Elfogult fölfogás az, mely mindent a fo és székvárosba halmozna össze, és e mellett elgyengitené a vidéket; az ily eljárás mellett egyoldalú volna fejlődésünk, mint ama testé, melynek feje túlságos nagy és nehéz, ellenben satnyák a fejet tartó szerkezetnek többi tagjai. Igy van ez az ipar és kereskedelem terén, igy kell lennie ennek a szellemi processus folyamán is. Egészséges kifejlett vidéki élet kell, hogy a vidék 8'/,tinórája, és a fővárosi állapotok közt óriási ellentét ne létezhessék, hogv a kettő annál jobban támogathassa, áthathassa egymást s ne kelljen a fővárosnak dupla munkát végeznie, átdolgozván a vidékről kapott anyagot, de azt. készen nyervén felhasználhassa azonnal az üdvös gyarapodásra. Leginkább érezhető ez az ellentét a mindennapi érintkezés terén, a társadalmi téren. A magyar vidék szellemi nivója kevés kivétellel és a középosztályt. értve roppant alatta maradt a fővárosnak. A fővárosban felmerült társadalmi, irodalmi eszmék mindössze azt a hatást keltik a vidéken, a mit egy a lapokban megjelent cikk kelthet. A vidék egy része elolvassa, ha olvas lapokat, nagvrésze tudomást se vesz róla. Ezért kell megragadnunk minden eszközt, mely vidéki életünk emelését célozza, ezért kell minden erőnkből azon lennünk, hogy azt a nagy ellentétet, mely főváros és vidék között van, csökken tsök, magunkat a fővároshoz közelebb hozzuk. Ily eszközöknek kínálkoznak legfőképp a lapok, a szinház és az irodalom. Mindezek élvezésére azonban, sajnos legtöbbször nevelni kell a vidéket, mert különben a felhozott tényezők hatása elmarad. A vidéki társadalom szellemi nevelésére legalkalmasabbak az irodaiul i körök, társaságok. Tény leg tapasztalhatjuk is, hogv ahol ilyen egyesületek léteznek és működnek, ott a társadalom értelmi foka, művészi és irodalmi érzéke emelkedettebb. Hogyne, hisz az irodalmi társaságok hivatott és ügyes vezetés mellett legjobban a legkönnyebben oltják bele a publikumba az uralkodó irodalmi áramlatokat, teszik fogékonynvá a modern irodalmi és művészeti, társadalmi kérdések iránt, lesznek legügyesebb közvetítők főváros és vidék között. Felolvasások, fővárosi és vidéki erők felléptetése, művészi hajlamok támogatása, ápolása és felfedezése által kellemes módon teljesítenek nehéz és mélyreható missiót. Örvendetes haladásnak és jelenségnek tartjuk, hogy majd minden számottevő városában az országnak vannak irodalmi társaságok s elismerésre méltó buzgalommal dolgoznak a vidék szellemi életének nivellirozásán. Jelenleg tudtunkkal kilenc ily társaság van, mi leszünk a tizedik, mely a vidék irodalmi nívóját emelni törekszik. A kolozsvári „Irodalmi társaság", a pozsonyi „Toldy kör", a szegedi „Dugonics társaság", a nagyváradi „Szigligeti kör", a soproni „Irodalmi és művészeti kör", az aradi „Kölcsey egylet", a debreceni „Csokonav kör", a szombathelyi „BerTÁ RC Z A. EDESET ALMODTAM... Édeset álmodtam, csalogatót, szépet, Hogy elhagytam végre e csúf földi éltet, És odaköltöztem, hol már várt rám készen, Tündérligetével, rózsaberkü éden. Eljuték trónodig ég Ura, föld atyja, S biró széked előtt ajakam bevallta, Hogy egy tündér után sóvárog a szivem, Szeretem... imádom... lángolóan hiven. Atyai kegyelmed ránk adta az áldást, Megtaláltam végre életem hü párját, Leveledző lugas volt frigyünknek oltár Csicsergő pacsirta lakodalmi zsoltár. Édeset álmodtam hitegetőt, szépet, Hogy végre elhagytam e rut földi éltet... . . . De jött az ébredés jött a sivár való, S elröppent az álom — hitegető... csaló!! Kis Sándor. ZENGJEN A HUR ... Zengjen a hur, szivet rázó bus hangon, Mert szivemnek setét buját siratom, Hadd repedjen meg az árva bus szivem, Ugy sem siratja meg, tudom senkisem. Egy baja van, hogy ugy tudott szeretni, Huzd csak cigány hadd tanuljon feledni... Mégse húzzad, hagyd békét a húrodnak, Ugy sem gyógyul, nincs orvosa bajomnak. Ha kivirul tavaszra majd az erdő, Lassan súgással beszélget a szellő; Azt suttogja — csak én értem egyedül, Hogy ott alant, a fájdalom megenyhül. Amerigo. Mikor szerelmes voltam. — A „Pápai Közlttny" eredeti tárcsája. — Nagyon komikus eset annyit előre mondhatok. Abból az időből való még, mikor szerelmi kalandokat hajhásztam, bizonyos ablakok alatt mászkáltam és éjjeli zenéket adogattam. Kérem! teljes meggyőződéssel állithatom, hogy a lábbajok közt nincs gyötrelmesebb, mint „szerelmesnek lenni," mert ilyenkor az ember lót, fut ide oda éjjel-nappal, akár csak egy csődbe jutott nagy kereskedő, — üldözi, kergeti az embert a féltékenység, a vágy, az ostobaság, ami bizony nem kis Miska — egyébiránt probatum est. Diák koromban történt. Dühös szerelmes valék, akár csak egy fodrász legény és álmodozó, no persze csak ébren álmodoztam, mert a féltékenység nem hagyott aludni. Én, a szó teljes értelmében véve valóságos Othelló voltam. Mit is mondtam: Othelló ? ? Mi is volt a te féltékenységed az enyémhez képest oh Othelló! Suvix!! Az ember féltékeny lehet szerelem nélkül is, hanem szerelmes nem lehet semmi esetre féltékenység nélkül. — A féltékenység tetszik tudni a szerelem próbaköve. A féltékenység maga a lángoló szerelem ugy szólván a szerelem „tüzvörös örökzöldje" — egy vérszopó hyéna, mely éles karmaival kaparja ki a vérzaklató gyanúkat, — kitépi a szív legmélyebb rejtekeiben szunnyadó kedves emlékeket és felfalja azokat elevenen. Testvére a gyanúnak, szülő anya a boldogtalanságnak, játszó társa a bizalmatlanságnak