Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-28 / 22. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. k adókivető bizottsáahoz! Csali néhány nap választ el bennünket s a harmad osztályú kereset adó megállapítására hivatott adókivető bizottság megkezdi munkáját. Fontos az a feladat, melyet törvényeink e bizottságra ruháznak ; e bizotlság állapítja meg a város alkotó és fenntartó osztályoknak, nevezetesen a kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek stb. aclójái három esztendőre. Nem csoda tehát, hogy a város közönsége három évről három évre izgatottan várja azon férfiak kinevezését, kikből az adókivető bizottságot megalkotják. Ez idén is izgatottan vártuk ezt és most, midőn a bizottsági tagok névsora ismeretes, nem hallgathatjuk el azon meggyőződésünket, hogy oda jutottunk a hol voltunk. Az első kvalifikáció, melyet a törvény és az igazság megkövetel az adófizető bizottság tagjaitól az. hogy a város kereseti viszonyait ismerjék. Minden tiszteletűnk dacára, mellyel a kinevezett bizottsági tagok iránt viseltettünk, tartozunk a közönségnek annyi őszinteséggel, hogy nyíltan kimondjuk, hogy azon u ra k fogl a 1 ko zás uk n á I, életviszonyaik]) á I fogva nem ismerik, de nem is ismerhetik az adózók kereseti viszonyait. Ezen urak a legjobb akaratuk mellett sem lehetnek igazságosak, sőt ha a legjobb szándék is vezérelné őket munkálkodásukban, nem lesznek képesek a kincstár érdekeit az adózók érdekeivel összeegyeztetni. Pedig ha valaha, ez idén volna szükség olv férfiakra, kik nem csak elég függetlenek és bátrak, de elég tájékozottak is arra, hogy a kincstárnak túlzott. sőt merész követeléseivel szemben megvédjék közönségünket. Ebben a szegény városban nincs sem ipar sem kereskedelem, sem vállalkozás, viszonyaink évről-évre rosszabbodnak és mégis a kincstári képviselő ugv akar velünk bánni, mintha három év alatt egy félszázadot haladtunk volna, előre a gyarapodásban, a vagyonosodásban! A városházán kitett adójavaslatok után ítélve azt kellene hinnünk, hogy Pápán a kereskedők és iparosok több tiszta jövedelmet produkálnak, mint három év előtt. Hát el lehet ilv absurdnmot hinni annak, ki a pápai helyi viszonyokat ismeri ? Nézze és bírálja, meg bárki az idei adó javaslatokat, vesse azokat össze az előző adóztatással, s meg fog győződni arról, hogvha csekély iparunkat és kereskedelmünket tönkre nem akarjuk adóztatni, e város közönségének, mint egy embernek, kell e javaslatok elfogadása ellen tiltakoznia! Az adókivető bizottság tagjaira vár első sorban is a feladat, hogy tartsa vissza azt a kezet, melv iparunkat és kereskedelmünket meg akarja fojtani. Mondja meg a kincstár képviselőjének, hogy Pápa városának tíz évi adómentesség is kevés volna arra, hogy — adóképességének emelése, uj keresetforrások nyitása nélkül — ugy összeszedje magát, hogy magának a városnak mindennapi szükségeit fedezze és a legsürgősebb intézményeket megalkossa, nem hogy még adóemelést megbirhatna! Városi hatóságunkat is figyelmeztetjük, hogy a bizalmi férfiak kinevezésénél ne olv férfiakat ültessen oda a zöld asztal mellé, kik — sunyi módra — csak a kincstári előadó vezényszavára hallgassanak, mint már ezt több izben tapasztalni volt alkalmunk, hanem oly TÁ RC Z A. Júliához! Sóhajtani a szenvedővel, Siránkozni a könnyezővel Az nem nagy feladat ; Bár szép a részvét érezése A vigasznak kifejezése, De enyhet még nem ad. Szép szó, őszinte érzelem, A nyomort el nem tünteti. Akarat, tett, az értelem Mi bánatot megszünteti. Hajléktalannak a fedél, Mezetlennek a ruha kell, Az éhezőnek a kenyér, Mi éhségét oszlatja el. Nem sóhajtás, nem könnypatakkal, Nem részvét szó, nem szép ajakkal Kell enyhet osztani, De mit a sorsnak bősz hatalma Aa embertől elvett rabolva, Azt kell kiosztani. Magasztos hölgy ! Szépséges Júlia! Sziv és észből álló Harmónia! Ki a nyomornak nem csak könnyet ad, Nem csak részvétre indít másokat, De fárad, tesz, mignem gyűjt egy vagyont — Mit jÓ szívhez, a jó sziv bizva ont — S ezzel pótolja a mi elveszett, Hozzád méltó, nemes, szép élvezet' NEMO. Ne panaszold • . • Ne panaszold bajodat el senkinek, Hiába van, ugy sem érti senki meg. Szived ha fáj, azután ki elhagyott, Ne mutasd a sziv emésztő bánatod, Gűnykacajra kelnek ki az emberek, Ne panaszold, szived buját senkinek. Ne mondjad, hogy szerettél is valaha, Mert a világ reád mondja, ostoba. Ne mutasd, hogy szived mint fáj mint eped, Bármint égjen, meggyötrötten a szived. Mulass ! örvendj ! dalolj szilaj éneket, Ne panaszold szived buját senkinek. Nincsen is a földön tiszta szerelem, Hiu önzés, durva kéj, csak az terem. Pénzért adnak, hazudnak boldogságot, S bárha szived nem ezek után vágyott; Hódolj te csak divatozö szellemnek, Ne panaszold, szived buját senkinek. Amerigo. Polgári házasság! — K<5p a jövöböl. — Kedves Jánosom — mond a férj — te vagy az első, kinek boldogságommal dicsekedhetem. Ezennel be mutatom neked nőmet . . . A férj pillanatra elhallgat, összeráncolja homlokát, mint aki emlékező tehetségét erőlteti, majd nejéhez fordul s annak fülébe súgja : Kérlek, hogy is hivnak ? — Sebes Évának, és téged? — Gyors Ádámnak. Erre a férj bemutatja János úrnak Sebes Évát, a feleség pedig Matildnak Gyors Ádámot és a férfiak helyet foglalnak egy asztalnál. Ádám paradicsomi étvágygyal fog hozzá egy pörkölt elfogyasztásához, János úr erősen farkasszemet néz egy libacombbal és