Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-21 / 21. szám

alatt már csak egy-egy eltévedt sip volt kapható s az is törött volt. A főzőkanalakat, melyeket sajátkezüleg festett és égetett ki,- oly hamarosan elkapkodták, hogy alig a sátor megnyitása után már nem voltak kaphatók. E sátor központja volt máskülönben is az ünnepélynek, mivel a főpénztár itt lett kezelve. Minden negyedórában a sátrakban egybegyűlt pénz a főpénztárba lett elhelyezve, melynek kezelője Latinovitsné úrhölgy volt. A keleti sátor. Déli gyümölcs, török kávé, szultán- . kenyér s a Keletről importált élelmi szerek dus választékban voltak kaphatók. Az elárusitásnál özv. Tóth Lajosné gardirozása mellett Voyta Ilona (odaliszk) és Tóth Jolán (görög leány) úrhölgyek jel • mezben segédkeztek. Feltűnőséget keltett Yoyta Ilona remek odaliszk kosztümje. Kíváncsiak tömege övedzte körül a sátrat s mindnyájan a pazarul kiállított jelmez és annak viselőjéről adott bámulatának kifejezést. Mézes kalácsos sátor, özv. Lázár Benőné úrhölgy kedveskedett a sátor látogatóinak. Almersdorfer Milike és Makara Mariska mindketten magyar jelmezben a segédi tisztet markírozták. A sátor belseje meglepő csínnal volt rendezve s a publikum csak ugy kapkodta a mézes kalácsos bábokat és sziveket. Sörödé. Berger Anna, Barthalos Olga ós Weber Olga úrhölgyek mint bécsi pincér leányok, Salczer Rózsa olasz halász leány és Hauptmann Mariska magyar jelmezben szolgálták ki a közönséget. Ily kvintett társaság elég garantiát nyújthatott arra, hogy a sörödé folyton tömve legyen. A kiszolgálatra készen álló hölgyek alig győztek kiszolgálni. Sör, bor ós tormás virsli volt a sátorban kapható. A sátor egy ostromló várhoz hasonlított, melyhez közelíteni nagy veszélylyel járt. Kiki szerencsésnek valhatta ben sem lett volna szüksége reá, ha igaz, hogy szép és tökéletes asszony volt Éva j anyánk. Azonkívül a telekkönyv „A" lapjára sem volt szükség, mert az egész világ az Övék volt. Berának meg kijelentette az apja egy szép napon, hogy megházasodtál fiam! — Meeg-ee! Hát ozték kit vettem él éedes apáom ? No hát kérem, ez meg olyan hülye volt, hogy ennek kár lett volna a fáradtságáért. Hanem mi többiek, mi végig járjuk a falut és vármegyét, sőt a szomszédot is. És ha aztán sziveeskétek lángra gyul, kebletekben a szerelem hullám verése támad fel egy kedvetekre való leánynézőért, a ki aztán telekkönyvi csalódások miatt jelenti ki az érdeklődő néni vagy bácsinak, hogy szépek, kedvesek, jók és okosak vagytok, de... . . . Oh, ti szegény leányok! Ugy szeretnék olyankor veletek sirni, rózsás ábrándotok teljesítő tündére lenni; felettetek lebegni a bőség szarujával, hogy megreperálgathassam azt a csúf telekkönyvet s a ti parányi ajkatok, mosolygó arcotok hálás boldogságát láthassam. Aztán a ti hálás mosolyú, gödrös, szőke, barna, bodros magát, ha egy pohár sörre és egy pár virslire szert tehetett, s azt is állva kellett elfogyasztania. Asztalról szó sem volt, pedig nem ártott volna ha azok felállítására a rendezőség nagyobb gondot fordított volna, mert voltak sokan, kik ezen hiány folytán lemondtak a sörödé látogatásáról. Bodega és cukrászda. Ezen sátor is igen frequentálva lett. Bor, szivar és fagylalttal kedveskedtek a közönségnek. Galamb Józsefné, Hanauer Sarolta, Hanauer Margit és Tauber Jolán úrhölgyek vetekedtek a kiszolgálásban. A fagylalt oly kellendőségnek örvendett, hogy időközönként teljesen kifogyott, dacára annak, hogy öt izben lett a fagylalt készlet megtöltve. Fénykép sátor. A részt vevő hölgyek a népünnepélyt megelőzőleg Meinhardt Ágoston helybeli fényképésznél, külön-külön sátraikban lefényképeztették magukat, mely képek sokszorosítva lettek e sátorban elárusítva. Az elárusitást Froh Henrikné (Hamburgból) és Kovács Teréz úrhölgyek teljesítették. A fényképek 50 krért voltak kaphatók. Voltak azonban kik a jótékonyság iránti tekintetből egyes fényképet 5 forinttal váltottak meg. A fényképek oly rohamosan keltek el, hogy öt órakor már egyes sátrak képei nem voltak kaphatók. 7 órakor a fényképek mind el lettek árusítva. A fényképekből befolyt összeg körülbelül 90 frtot tett ki. Zsákbafutás. A közönség mulattatására zsákba futás is volt, melyet Mészáros Károly rendezett. A célhoz érkezők dijakkal lettek jutalmazva és éljenzéssel lettek fogadva. Póznamásíás. Egy nagy rud különféle játékszerek ós értékes tárgyakkal volt feldíszítve, mélyfejeteket magam elé varázsolhassam nyughatatlan estén, ha kerül az álom, ha zug a fejem, a gondok ránca szorítja homlokom, hogy varázsuk alatt alhatnám szépen, lassan, csendesen . . . Nem kellene akkor hessegetni a gólyát a háztetőről, hogy leányt ne hozzon. Sem kiházasitó egyletet teremteni, de még a telekkönyv is a tűzbe vándorolna. Sem repcét nem vetnének a soklányu földes urak, hogy ha beüt a termés, legyen a lányoknak — mit elvinni. Hát ha még én lehetnék az iíjitás tündére is ! . . . Hogy ne legyen vén leány se ezen, se a más világon. Az élő szánalom, a világ rossz szájának és rossz élceinek cégtáblája. Kikre reá fogják, hogy nem akadt senkije, hogy nem kellett senkinek! . . . Oh ti szegény leányok, bizony nehéz a ti sorsotok. Világ zsarnokai és lagnagyobb rabszolgái ! Azért nem adom sokért, hogy egy kis baklövéssel születtem a világra. Tenger- és bogárszemü leányok imádkozzatok, hogy ilyen jószívű legény legyen sok a farsangon. nek elnyerésére sokan próbálkoztak, de célt nem értek. Voltak ugyan egyesek, kik megmásztak a rudat, de nem voltak képesek a tárgyakat mind hatalmukba keríteni, meg kellet elégedniük azzal, amit ép kézhez kaptak. Az ily alkalommal előforduló derült jelenetek itt sem .maradtak el. Késdobálás. A legnagyobb szenvedélylyel a késdobálás sportját űzték. Póznával elzárt kör közepén, deszkába szúrt kések voltak nyereményül kitűzve, melyet karikákkal iparkodtak elnyerni. Jellemző, hogy egy karikadobás 1 krajcár dijat igényelt és a késdobálás 87 forintot jövedelmezett. Dicséretet érdemel a „hűséges Ferencz", ki a közönséget a késdobálásra folyton animálta s neki köszönhető azon fényes anyagi siker, melyet a késdobálás eredményezett. Az ünnepély vége. Már kezdett esteledni, midőn a közönség lassanként oszladozott. Játékszerekkel és különböző bevásárlási cikkekkel terhelve távoztak a kerti helyiségből. Egyes cikkek még árverés utján lettek elárusítva, a megmaradt élelmi cikkek pedig másnap a szegény sorsuak között lett szétosztva. Az árverés befejeztével az ünnepély véget ért. A sátrak szétbontattak, a résztvevő közönség pedig egy felejthetlen nap emlékével távozott. A Grift'ben. Esti 9 órára volt kitűzve a tánc a Griff szálloda nagy termében. Lassanként gyülekeztek, mig végre 10 órakor kezdetét vette a tánc. Nem nagy, de mint mondani szokás distinguált társaság adott magának találkát a fényesen kivilágított teremben. Fesztelen jó kedvben és vidám hangulatban táncolt a fiatalság éjfélig. Éjfél után az étterembe gyűltek egybe. Kedélyes társalgás és víg pezsgőzés mellett emlékeztek meg a népünnepély fényes sikeréről. Szünóra után újra táncra kerekedtek és hajnali 4 óráig járták oly kedvvel, minőt ritkán van alkalmunk látni. A táncestélyen részt vettek: Asszonyok : özv. Latinovits Béláné, Woyta Adolfné, Weber Rezsőné, Pencz Józsefné, Sült Józsefné, Mészáros Károlyné, Dr. Ferenczy Bernátné, özv. Tóth Lajosné, Karcsay Istvánné. Leányok : Woyta Ilona, Weber Olga, Barthalos Olga, Pencz Mariska, Kis Vilma, Ferenczy Irina, Tóth Jolán, Tóth Erzsike, Berger Anna. A táncestély sikerét nagyobbára a helybeli huszárezred néhány derék tisztjének megjelenése segítette elő, amennyiben a helybeli fiatalság távolmaradását pótolta. Négy órakor reggel nyert befejezést a népünnepély utolsó felvonása, melyre társadalmunk rétegéből sokan kellemesen fognak vissza emlékezni. Volt ugyan még folytatása a népünnepélynek, de ebben csak a szegényebb sorsuak vettek részt. A népünnepélyről megmaradt virslit és kenyeret másnap a városháza udvarán osztogatták szét.