Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-21 / 21. szám

alatt már csak egy-egy eltévedt sip volt kapható s az is törött volt. A főzőkanalakat, melyeket sajátkezü­leg festett és égetett ki,- oly hamarosan elkapkodták, hogy alig a sátor megnyitása után már nem voltak kaphatók. E sátor központja volt máskülönben is az ünnepélynek, mivel a főpénztár itt lett kezelve. Minden negyedórában a sát­rakban egybegyűlt pénz a főpénztárba lett elhelyezve, melynek kezelője Latinovitsné úrhölgy volt. A keleti sátor. Déli gyümölcs, török kávé, szultán- . kenyér s a Keletről importált élelmi szerek dus választékban voltak kaphatók. Az elárusitásnál özv. Tóth Lajosné gardirozása mellett Voyta Ilona (odaliszk) és Tóth Jolán (görög leány) úrhölgyek jel • mezben segédkeztek. Feltűnőséget keltett Yoyta Ilona remek odaliszk kosztümje. Kíváncsiak tömege öved­zte körül a sátrat s mindnyájan a pazarul kiállított jelmez és annak viselőjéről adott bámulatának kifejezést. Mézes kalácsos sátor, özv. Lázár Benőné úrhölgy kedveskedett a sátor látogatóinak. Almersdorfer Milike és Makara Mariska mindketten magyar jelmez­ben a segédi tisztet markírozták. A sátor belseje meglepő csínnal volt rendezve s a publikum csak ugy kapkodta a mézes kalácsos bábokat és sziveket. Sörödé. Berger Anna, Barthalos Olga ós We­ber Olga úrhölgyek mint bécsi pincér leá­nyok, Salczer Rózsa olasz halász leány és Hauptmann Mariska magyar jelmezben szol­gálták ki a közönséget. Ily kvintett társaság elég garantiát nyújthatott arra, hogy a sörödé folyton tömve legyen. A kiszolgálatra készen álló hölgyek alig győztek kiszolgálni. Sör, bor ós tormás virsli volt a sá­torban kapható. A sátor egy ostromló vár­hoz hasonlított, melyhez közelíteni nagy ve­szélylyel járt. Kiki szerencsésnek valhatta ben sem lett volna szüksége reá, ha igaz, hogy szép és tökéletes asszony volt Éva j anyánk. Azonkívül a telekkönyv „A" lapjára sem volt szükség, mert az egész világ az Övék volt. Berának meg kijelentette az apja egy szép napon, hogy megházasodtál fiam! — Meeg-ee! Hát ozték kit vettem él éedes apáom ? No hát kérem, ez meg olyan hülye volt, hogy ennek kár lett volna a fáradtságáért. Hanem mi többiek, mi végig járjuk a falut és vármegyét, sőt a szomszédot is. És ha aztán sziveeskétek lángra gyul, kebletekben a szerelem hullám verése támad fel egy kedvetekre való leánynézőért, a ki aztán telekkönyvi csalódások miatt jelenti ki az érdeklődő néni vagy bácsinak, hogy szé­pek, kedvesek, jók és okosak vagytok, de... . . . Oh, ti szegény leányok! Ugy szeretnék olyankor veletek sirni, rózsás ábrándotok teljesítő tündére lenni; felettetek lebegni a bőség szarujával, hogy megreperálgathassam azt a csúf telekköny­vet s a ti parányi ajkatok, mosolygó arco­tok hálás boldogságát láthassam. Aztán a ti hálás mosolyú, gödrös, szőke, barna, bodros magát, ha egy pohár sörre és egy pár virs­lire szert tehetett, s azt is állva kellett elfogyasztania. Asztalról szó sem volt, pedig nem ártott volna ha azok felállítására a rende­zőség nagyobb gondot fordított volna, mert voltak sokan, kik ezen hiány folytán le­mondtak a sörödé látogatásáról. Bodega és cukrászda. Ezen sátor is igen frequentálva lett. Bor, szivar és fagylalttal kedveskedtek a közönségnek. Galamb Józsefné, Hanauer Sarolta, Hanauer Margit és Tauber Jolán úrhölgyek vetekedtek a kiszolgálásban. A fagylalt oly kellendőségnek örven­dett, hogy időközönként teljesen kifogyott, dacára annak, hogy öt izben lett a fagy­lalt készlet megtöltve. Fénykép sátor. A részt vevő hölgyek a népünnepélyt megelőzőleg Meinhardt Ágoston helybeli fényképésznél, külön-külön sátraikban le­fényképeztették magukat, mely képek sok­szorosítva lettek e sátorban elárusítva. Az elárusitást Froh Henrikné (Ham­burgból) és Kovács Teréz úrhölgyek telje­sítették. A fényképek 50 krért voltak kapha­tók. Voltak azonban kik a jótékonyság iránti tekintetből egyes fényképet 5 forinttal vál­tottak meg. A fényképek oly rohamosan keltek el, hogy öt órakor már egyes sátrak képei nem voltak kaphatók. 7 órakor a fényké­pek mind el lettek árusítva. A fényképekből befolyt összeg körül­belül 90 frtot tett ki. Zsákbafutás. A közönség mulattatására zsákba futás is volt, melyet Mészáros Károly rendezett. A célhoz érkezők dijakkal lettek ju­talmazva és éljenzéssel lettek fogadva. Póznamásíás. Egy nagy rud különféle játékszerek ós értékes tárgyakkal volt feldíszítve, mély­fejeteket magam elé varázsolhassam nyugha­tatlan estén, ha kerül az álom, ha zug a fe­jem, a gondok ránca szorítja homlokom, hogy varázsuk alatt alhatnám szépen, lassan, csen­desen . . . Nem kellene akkor hessegetni a gólyát a háztetőről, hogy leányt ne hozzon. Sem ki­házasitó egyletet teremteni, de még a telek­könyv is a tűzbe vándorolna. Sem repcét nem vetnének a soklányu földes urak, hogy ha beüt a termés, legyen a lányoknak — mit elvinni. Hát ha még én lehetnék az iíjitás tün­dére is ! . . . Hogy ne legyen vén leány se ezen, se a más világon. Az élő szánalom, a világ rossz szájának és rossz élceinek cégtáblája. Kikre reá fogják, hogy nem akadt sen­kije, hogy nem kellett senkinek! . . . Oh ti szegény leányok, bizony nehéz a ti sorsotok. Világ zsarnokai és lagnagyobb rabszol­gái ! Azért nem adom sokért, hogy egy kis baklövéssel születtem a világra. Tenger- és bogárszemü leányok imád­kozzatok, hogy ilyen jószívű legény legyen sok a farsangon. nek elnyerésére sokan próbálkoztak, de célt nem értek. Voltak ugyan egyesek, kik megmász­tak a rudat, de nem voltak képesek a tár­gyakat mind hatalmukba keríteni, meg kel­let elégedniük azzal, amit ép kézhez kap­tak. Az ily alkalommal előforduló derült jelenetek itt sem .maradtak el. Késdobálás. A legnagyobb szenvedélylyel a késdo­bálás sportját űzték. Póznával elzárt kör közepén, deszkába szúrt kések voltak nye­reményül kitűzve, melyet karikákkal ipar­kodtak elnyerni. Jellemző, hogy egy karikadobás 1 krajcár dijat igényelt és a késdobálás 87 forintot jövedelmezett. Dicséretet érdemel a „hűséges Ferencz", ki a közönséget a késdobálásra folyton ani­málta s neki köszönhető azon fényes anyagi siker, melyet a késdobálás eredményezett. Az ünnepély vége. Már kezdett esteledni, midőn a kö­zönség lassanként oszladozott. Játékszerek­kel és különböző bevásárlási cikkekkel ter­helve távoztak a kerti helyiségből. Egyes cikkek még árverés utján let­tek elárusítva, a megmaradt élelmi cikkek pedig másnap a szegény sorsuak között lett szétosztva. Az árverés befejeztével az ünnepély véget ért. A sátrak szétbontattak, a részt­vevő közönség pedig egy felejthetlen nap emlékével távozott. A Grift'ben. Esti 9 órára volt kitűzve a tánc a Griff szálloda nagy termében. Lassanként gyülekeztek, mig végre 10 órakor kezde­tét vette a tánc. Nem nagy, de mint mondani szokás distinguált társaság adott magának találkát a fényesen kivilágított teremben. Fesztelen jó kedvben és vidám hangulatban táncolt a fiatalság éjfélig. Éjfél után az étterembe gyűltek egybe. Kedélyes társalgás és víg pezsgőzés mellett emlékeztek meg a népünnepély fényes si­keréről. Szünóra után újra táncra kerekedtek és hajnali 4 óráig járták oly kedvvel, mi­nőt ritkán van alkalmunk látni. A táncestélyen részt vettek: Asszo­nyok : özv. Latinovits Béláné, Woyta Adolf­né, Weber Rezsőné, Pencz Józsefné, Sült Józsefné, Mészáros Károlyné, Dr. Ferenczy Bernátné, özv. Tóth Lajosné, Karcsay Ist­vánné. Leányok : Woyta Ilona, Weber Olga, Barthalos Olga, Pencz Mariska, Kis Vilma, Ferenczy Irina, Tóth Jolán, Tóth Erzsike, Berger Anna. A táncestély sikerét nagyobbára a helybeli huszárezred néhány derék tisztjé­nek megjelenése segítette elő, amennyiben a helybeli fiatalság távolmaradását pótolta. Négy órakor reggel nyert befejezést a népünnepély utolsó felvonása, melyre tár­sadalmunk rétegéből sokan kellemesen fog­nak vissza emlékezni. Volt ugyan még folytatása a népün­nepélynek, de ebben csak a szegényebb sor­suak vettek részt. A népünnepélyről meg­maradt virslit és kenyeret másnap a város­háza udvarán osztogatták szét.

Next

/
Thumbnails
Contents