Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-21 / 21. szám

- KARCZOLAT. A mult hétről. (Népünnepély és Bazár). Mig a színtársulat városunkban időzött s este színházba jártam, sokan szememre hányták, hogy könnyű nekem minden este színházba járni, nem kerül pénzembe. Midőn a népünnepélyt emlegettem és kérdeztem egytől-mástól váljon eljöne-e, szintén azt válaszolták, hisz könnyű neked elmenni ez sem kerül pénzedbe. A színházra való megjegyzést helybenhagytam, de a népünnepélyre nézve ezen megjegyzésüket hatarozottan visszautasítottam. Az igaz ugyan, hogy akadnak tudósítók, kik az il/ ünnepélyen, tekintve a rituális szokásokat, a kósert a tréflivel nem tudják össze egyeztetni s igy a népünnepély reájuk nézve csak „potya jubileum", de én ebben a tekintetben más nézetben vagyok. Nálam minden kóser a mi jó. Egy pár tormás virsli és egy pohár sör ha jó, egyszersmind kóser is. Na már én ilyen vagyok ! Ezt pedig nem hiszem, hogy szabadj egy gyei osztogatnák. Máskülönben a tények is bizonyították, hogy nem. Ezeknek előreboesájtásával tartoztam barátaim megjegyzéseit rektifikálni, s most felkeresem a népünnepélyt, hogy róla megemlékezhessem. Midőn a ref. főiskola kerti helyiségébe érkeztem már zsúfolva volt az közönséggel. A. bejáratnál ledrukkoltam a husz vasat s igy könnyebb teherrel indultam a színhelyre. A bejárat tőszomszédságában volt a magyar sátor felállítva. Karcsayné a csaplárosné meg két Irén a leánya. Magamnak is kedvem szottyant a csaplárosnéval és leányaival megösmerkedni, de biz nem került rá sor. Nagy urak ültek a csárdába, mint Hanauer, Dani bácsi, Barthalos és Wittmanu. Ezekkel konkurálni pedig ilyen magam fajta embernek nem tanácsos. Nem volt más hátra mint tovább ballagni. A tót sátorhoz értem. A sátor reám azon benyomást tette mint mikor egy üzletben végeladást rendeznek és potom áron árulják az árut. A közönség négyes sorokban várakozott, mig rájuk került a sor a bevásárlásra. A sátorban az ünnepély főrendezője özv. Latinovits Béláné és Báron Janka tót jelmezben sip koncertet rendeztek. Volt is foganatja. Ki idejekorán nem igyekezett a feltűnést keltő főzőkanalak és speciális sípokról gondoskodni, nem maradt neki egyébb hátra, mint vagy borovicskát inni, vagy a tót jelmezekben gyönyörködni. Magam is azok közé tartoztam, kik elkésve érkeztek. Minthogy pedig borovicskát elvből nem iszom (ezt sokan nem fogják elhinni) tehát nem maradt egyébb hátra, mint egy tojásos perecet a jótékonyság címén elfogyasztani. Ritkaságról is meg kell emlékeznem. Tót sátorban francia diskursust is hallottam. Kérdést is intéztem e miatt meg is kaptam rá a tromfot. Nemzetiségi szempontból inkább tótul mint franciául. A tromfot zsebreraktam és tovább sliszoltam. A keleti sátort láttam magam előtt, özv. Tóth Lajosné gardirozása mellett Voyta Ilona mint odaliszk és Tóth Jolán mint görög leány volt a sátorban alkalmazva. Már több izben volt alkalmam odaliszkokat eredetben és utánzásban láthatni; bámuló tehetségemről pedig csak korlátolt fogalommal bírtam, ez egyszer azonban még merész phantásiámat is túlszárnyalta azon meglepetés, melyben részesültem. Fatimét láttam az ezeregyéjből. Lehet, hogy sokak előtt túlzásnak fog ezen hasonlatom föltűnni, de már én ilyen vagyok, Reám ezt a benyomást tette, s ha nem is mindig, de vannak esetek, midőn ki merem mondani az igazságot. Soha éltemben szultán kenyeret nem ettem, ez esetben először. Hogy miért ? Azt hiszem ehhez nem kell magyarázat. Azon reményben, hogy még egyszer visszakerülök tovább indultam. Elérkeztem a mézeskalácsos sátorhoz. Gyermekkoromban a mézes kalács volt ideálomnak netovábbja. Itt özv. Lázár Benőné kedveskedett a publikumnak. Almersdorfer Milike és Makara Mariska mindketten magyar jel mezben pedig segédkeztek kedveskedni és csomagolni. A mézes kalácsos sátor tőszomszédságában volt a cigány zenekar elhelyezve. Itt az Eszterházy gróf két fiatal ivadéka Mari comtesse és Pál gróf nevelőjük kíséretében hallgatták éber figyelemmel cigányaink játékát. Ugy látszik szeretik a zenét mert aligalig akartak elmozdulni helyeikről. Elmentek körútra, de visszatérve újra ott találtam őket ülve. Tormás virsli szag illatát kezdtem érezni. A sörödéhez jutottam. Itt ugyanoly állapotokat tapasztaltam mint a tót sátornál. Megközelithetlen volt. A virsli szaga csiklandozta az orrom, s igy nem csoda ha mindenáron a sátorhoz iparkodtam jutni. Minden erőlködésem dacára nem sikerült. Nem volt más hátra, mint visszaélni hírlapírói voltommal és a protekció utján a sátort megkerülve hátul bekerülni. A sátorban Berger Anna úrhölgy a főpincér teendőit végezte. Barthalos Olga, Weber Olga, Salezer Rózsa és Hauptmann Mariska a pincér személyzetet képviselte. Kedélyesek és nyájasak voltak az Olgák mint bécsi pincér leányokhoz illik. A vendégek iránt előzékenyül viselték magukat, sőt élelmi cikkeik jóságáról bizonyítékot szolgálandó sört ittak és virslit kóstolgattak. 8 ez nekik jól esett. Ittam, ettem és jóllaktam, de nem a virslitől melyet elfogvasztotttam, hanem .... ezt el nem mondhatom. Panaszt kell ugyan emelnem, hogy bizalmatlanok voltak irányomban, mert anticipando kérték tőlem a czech kifizetését, pedig a bécsiek ezt nem szokták tenni. Sértve éreztem magamat, de ugy látszik nem sokat törődtek velem. Bécsi szokást követték, ha nem tetszik, tegyen róla. Mir san mír. Wien bleibt Wien. Jó kedvvel jöttem, busán távoztam. Szerencsémre megvigasztalódtam a bodega sátorban. Galamb Józsefné urnő protekciós fagylalttal hűtötte le a sörödében elért 40 fokú lázamat. Az összes fagylalt maradékot nekem szánta. Alig győztem már megenni. De mit nem tesz az ember jótékony cél iránti tekintetből, hát ha még jól is esik. Oly jól éreztem magamat, hogy még szivarra is gyújtottam, melyet Hanauer Sarolta úrhölgy volt szives kézhez adni. A gyufát hozzá Galamb Erzsike úrhölgy volt szives dobozóstól átnyújtani, mely szolgálatért a jelen alkalommal mondok köszönetet. A sátorban még Hanauer Margit és Tauber Jolán kisasszonyok voltak kisegitőkép alkalmazva, de ezek a háttérben mozogtak, és csak a nagyobb rumlinál vettek részt a kiszolgálásban. Ezzel befejeztem a rendszeres körmenenetemet a népünnepélyen. Volt ugyan még szándékom egyes sátrak fényképeit megvásárlanom, de már későn érkeztem. Midőn odaérkeztem a fényképek sátorához, melyben Froh Henrikné és Kovács Teréz úrhölgyek árusították a fényképeket, már „ Ausverkauft" volt s csak három darab fénykép maradt fenn, de nem az igazi. No de ilyesmi csak velem történhetik meg! A hivatalos körüljárás után a közönség közé vegyültem s a sátrakat madártávlatból tekingettem meg. Talán felesleges megemlítenem, hogy a keleti sátort több izben fix pontomul szemeltem ki. A zsákbafutás, póznamászás és késdobálás rendezésében Mészáros Károly rendőrkapitány aratta a babérokat. Ugy látszik nem csak a városházán érti a meesterségét, jelen esetben is megmutatta „hogy rendnek muszáj lenni." Táncot is rögtönöztek, de ez csak olyan volt, hogy „nesze semmi fogd meg jól". Mikor már belemelegedni készültek, lefújták a cigányokat. A nyolc órai harangszóra kezdetét vette „Jeruzsálem pusztulása". Sátrak bontása, a közönség haza tódulása, az étel maradékok kiosztása, a zavarosban lialászók megérkezése és ezeknek nagy nehezen való kiutasítása után befejezést nyert a népünnepély. A népünnepély zárkövét a Griff szálloda nagy termében rakták le csárdás alakjában. Reggeli 4 óráig folyt a tánc Körmendy Béla rendezése alatt. Hiába, a valódi gárda kitett magáért. Megfogyva bár de törve nem. Négy pár maradt utóljára, de meg nem adta magát addig, mig a nagy templom tornya bele nem szólott a kótába. Lefújtak, hazamentek! FRICI. Z HIRLIK , . , Az hirlik, hogy Pápán ezentúl az utcaseprést az éjjeli órákban fogják eszközölni. Az hirlik, hogy a színtársulatot városunkban sokan megsiratták. Az hirlik, hogy „Hosszúlábú Lajcsi" e héten a Seines Meréni egyletben „A párbaj szabályairól" szakszerű felolvasást fog tartani. Az hirlik, hogy a pápai közművelődési egylet nem sokára életjelt ad magáról. Az hirlik, hogy a pápai honvéd szobor bizottsága az eddigi működéséről legközelebb részletes jelentést szándékszik tenni. Az hirlik, hogy ama bizonyos menyasszony ki hozományát csak „hozza", újra készül a kishirdetések utján szerencsét próbálni. Az hirlik, hogy egy helyi kisasszony miatt még e hét folyamán egy lovagias párbajos viaskodás lesz elintézve. Az hirlik, hogy jövő évtől kezdve a jegyben járókra adó lesz kivetve. Az hírlik, hogy a helybeli sörgyár felállítását a milleniumra halasztották. Az hirlik, hogy vannak városunkban eladó leányok, kik esetleg komoly szándékkal fellépő fiatal embereket nem utasítanák előbb a mamához. Az hirlik, hogy a nőtlen állami hivatalnokokra városunkban nagy fogfájás uralkodik. Az hirlik, hogy a mult héten a pékek kibékültek és csókolództak egymással. Az hirlik, hogy juvő hó elsejével egy uj heti lap indul meg „Pápai Függő Újság" címén. Hirek. — Főúri eljegyzés. Esterházy Ferencz gróf, főispánunk testvéröescse, a devecseri uradalom tulajdonosa e napokban tartotta eljegyzését Lobkovitz Mária hercegnővel Lobkovitz J. herceg prágai főúr leányával. A széles körökben jótékonyságáról és nemes szivéről elösmert gróf eljegyzését városunk minden egyes rétege nagy örömmel vette tudomásul. Fogadja a nemes főúr eljegyzéséhez ez uton szívből jövő szerencsekivánalmainkat. — Előléptetés. Mészöly Gyula enyingi járásbirót ő felsége a VII. díjosztályba léptette elő, úgyszintén Karácson János veszprémi törvényszéki bírót is. — Yálasztók összeírása. Pápa városi választó kerületben az országgyűlési képvise-