Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-21 / 21. szám

számos s tekintélyes jövedelemfnj siklik ki az adófizetés alól. Elegendő utalni például a tőzsdejátékra, avagy azokra a tőkepénzesekre, akik adómentes álliun papírokba, fektetik be vagyonukat s alt kép mentesek a közterhektől. De nemcsak maga az adórendszer szorul javításra, hanem a rendszernek végrehajtása s az adókezelés is. Világossá s érthetőkké kell lenni az összes adó- és illeték törvényekét, a melyeknek szövevér^es labirintusában még a legkitűnőbb jogász is eltéved. Ha kiki könnyen megértheti a törvényeket, ha kiki maga tájékoztathatja magát arról, hogy mi a fizetni valója, n pénzügyi közegek mennyi zaklatásától lenne megkímélve az adózó nép. A lakosság érdekében szollakunk fel s reméljük, Ijogv nemcsak mindig az állampénztár érdekét, hanem rövid időn belül ennek érdekében is meg fog tenni az állam minden lehetőt. Ideje is volna már, mert nz ily állapot ok m ár t ü rl íete 11 e n n é k ezd en e k válni. Reméljük a legjobbat. Pollatsek Frigyes. (1893. május 14). A legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta azon fényes siker, mely a veszprémi tüzkárosultak javára a ref. főiskola kerti helyiségében f. hó 14-én rendezett népünnepély és jótékonysági bazár eredményezett. Tekintetbe véve azt, hogy városunkban eddigelé még ily szabású népünnepély nem rendeztetett, ennek rendezése pedig világ szája vele, hogy ti vagytok a világon a jó és balsors. A ti szemetek káprázata sujt és emel, a magas dicsőség és a boldogáalanság végtelen mélyének iitait ti jelölitek ki a férfi szív számára. Hogy férfi sorsa a nő! A ti bársonyos puha kezetek szövi a tündér regék aranyos hálóját, melyen mi járjuk a kísértés síkos, nyaktörés utait. A ti tündér lépteitek követése hányszor fordittá mássá a világ képét. Egy Kleopátra selymes puha" karjában Antoniussal mi más fordulat állt be a világ folyásában. — Ki tudja, ha nincs ördöge a világnak, volna-e pokol! ? Hány hősi sziv vérzett már el értetek, hány trobadour lantján a húr szakadt már el értetek, mióta a világ áll ? Hányszor vivtak nemzetek csatát, hány hős lett siró, gyáva gyermekké j s hány gyermek hőssé, mióta az embersziv dobog s a világ forog ti értetek. Hányszor tagadták meg értetek a legszentebb vérség kötelékét, apát, anyát; hányszor vetették el értetek a módot, rangot és minden földi jót, amit a világ nyújthat!? Hány lélek esett kétségbe s nyert lelki tusát; hány sziv vérzett el acél pengével, vagy hitvány ólomdarabbal értetek, csupán értetek ... Selymes hajú, bársouy kezii, bogár és nefelejts szemű szép babák. nemcsak nagy fáradságba és kitartásba, de az eredmény sikertelensége is kilátásba helyeztetett, mégis ugy erkölcsi mint anyagi siker tekintetében felülmúlta az eddig városunkban rendezett jótékonycélu mulatságokat. A kerti helyiségben különböző sátrak voltak felállítva, melyekben hölgyek a sátrak minőségéhez képest jelmezben vettek részt. Volt magyar, tót, keleti, mézeskalácsos sátor, sörödé és bodega. A közönség mulattatására pedig zsákbafutás, póznamászás és késdobálás lett rendezve. A népünnepélyre gyönyörű idő kedvezett s a közönség karavánszerüleg tódult a kollégium kertbe úgyannyira, hogy mig rendes körülmények között a kerti helyiségezer embert kényelmesen magába foglalhat, ez alkalommal szűknek bizonyult. Az ünnepély fényes sikerében az oroszlán rész özv. Latinovits Bélát/S úrhölgyet, Mészáros Károly rendőrkapitányt és Körmendy Béla urat illeti meg, kik önfeláldozó készséggel és buzgalommal fáradoztak a siker biztosításában. Dicséret illeti még meg azon lelkes hölgyeket is, kik a jótékony cél iránti tekintetből a sátrakbani elárusitásnál közreműködtek s hivatásuknak minden tekintetben a legnagyobb készséggel megfeleltek. A népünnepély S67 forintot és 1 db aranyat jövedelmezett. Oly fényes eredmény, melyre nemcsak az ünnepély rendezői lehetnek büszkék, de mindazok, kik ez alkalommal megjelentek s a jótékonyság címén iparkodtak e fényes sikerhez segédkezet nyújtani. A. népünnepélyen körmenetet tartva, erről tudósításunkat következőkép adjuk: A kert bejáratánál. Délután 3 órára volt a népünnepély kezdete jelezve, de már jóval előbb kezdett a közönség gyülekezni. Minthogy azonOh, hány könnyű hullott el értetek, mióta a szem és lélek sírni szivből tud. — Álmatlan éjek ördöge és kísértése hány embert űzött el a mámor, a lelki zsibbadás Ölő karjaiba, kik előtt a ti őztermetetek vágyó ölelése, eperajkatok a mámorok üdítő forrása, a csintalan viliik, lidércfények posványba csalogató káprázata volt csak. Ti értetek élünk és halunk. Titeket állit fel a költészet és művészet az eszmény magas fokára, értetek teszünk meg mi erősek minden ostobaságot is a világon, értetek gyönge szép leányok. Ti vagytok a világ legnagyobb zsarnokai a „semmitől" kezdve a „mindenig" a legkövetelőbb tyranok és mégis a legnagyobb rabszolgák is. Békóba, örök békóba vetett foglyok, amennyire csak békóba vethetett a természet kegyetlensége benneteket. Mert, hogy nők vagytok. A nőiesség nehéz járma rabszolgasága tok le nem rázható oka. S azért sajnállak benneteket, igazán nagyon és szivemből, oh ti szegény leányok ! Nem adom a nagy világért a természet baklövését, hogy a ti rabszolgátokká tett, és nem azzá teremtett. Mikor mi a gyermekélet számadást nem kivánó örömeit éljük még, már titeket agyon ölnek a „nem illik egy kis lánynak" örökös és keserű intelmeivel. És amint nő lassan lejebb és lejebb ban a sátrak rendezésével csak a jelzett időre lettek készen, igy a közönségnek is türelemmel kellett várakoznia mig a zenekar a „Higli Life" indulóval pontban 3 órakor a népünnepély kezdetét jelezte. A kert bejáratánál a pénztári asztal lett felállítva, mely körül Sült Józsefné, Mészáros Károlyné, Voyta Adolfné és özv. Schlesinger Mérné úrhölgyek helyezkedtek el. A közönség oly tömegesen érkezett, hogy a pénztárnál levő úrhölgyek csak nagy nehezen tudtak a belépti jegyek kiadásával a folyton tömegesen érkezőkkel lépést tartani. Délután 5 órakor már több mint 1000 belépti jegy lett kiszolgáltatva. Gyönyörű látványt nyújtott a kerti helyiség. A sátrak körül forgolódó díszes hölgy és férfi közönség, a folyton érkezők csoportja, a nyüzsgő tömeg, az élénkség és vidámság zaja, emlékünkbe varázsolta annak idején a főváros Dunapartján rendezett korzót. Az első sátor, mely kőrútunkba esett A magyar sátor. A sátorban bor üvegekben, a háttérben kazánban az elmaradhatlan magyar étel a gulyás főtt. A csaplárosné tisztet Karcsay István né, a csaplár leányokét pedig Wittmann Irén és Hauptmann Irén úrhölgyek viselték. Mindhárman magyar jelmezben. A sátor előtt asztalok voltak felállítva, hol magyaros étvágy gyal láttak a gulyás fogyasztásához és annak borral való leöntéséhez. A tót sátor. özv. Latinovits Béláné és Báron Janka úrhölgyek, mindketten tót jelmezben árulgatták a maga nemében speciális játékszereket. A játékszerek, melyeket Latinovitsné urnő saját költségén Bécsből hozatott, oly kelendőségnék örvendtek, hogy rövid idő szoknyácskátok hossza, biztosan és következetesen folyton hosszabra, űgy hogv végre formás bokácskátok a titkok mythoszos bomalyába \ész el, női nőiességtek rabsága a hatványok arányában mind nagyobbra. Es mig belőlünk házasulandó ifjak válnak, ti eladó leányokká lesztek. Aztán mi végig vágtatván az élet örömein az édes szabadság szárnyain legvégül elindulunk keresni a boldogságot, addig ti garde damolc őrsége mellett szépen bevárjátok, hogy mikor jő cl! ? Mert hiszen megjő az is, legalább valószínűleg a leánynéző, hozzátok szegény eladó leányok. Sz. Pál tudvalevőleg már az ős hajdanban kijelenté, hogy jól teszi aki nősül. De még jobban, a ki hajadon vagy nőtlen marad. De ha már nem bir magával, jobb ha megnősül, mintha a pokolban ég meg. És azóta nagyon, de nagyon sok ember nem bírt magával és nagyon, de nagyon sok embernek is eszébe jutott, hogy jobb lett volna — talán megégni! Szóval, mindig akad — leánynéző. — Mert én csak két boldog embert ismertem a világon, kinek arra a veszedelmes, kétes értékű és kétes sikerű utazásra nem volt szüksége. Az egyik volt boldog emlékű ősapánk; a másik Bera, a matyó gyerek. Ádám apánknak a jó Isten teremtett egyet, nem volt tehát mit válogatnia, külön-