Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 20. szám

nek vagyunk mi ezt megtenni Meg­tesszük ezt pedig hivatásunknál fogva teljes joggal, mert elmultak már az aranjeouzi szép napok és idők, midőn az intézet lapunkra befolyással lehetett s egyes cikkeink felett censuráról is gondoskodott. Akkor megtehették, de most mái­más oldalról fuj a szél. Bennünket nem vádolhatnak sem személyeskedéssel, sem az intézet iránti rosszakarattal, midőn ezen abnormális tényeket a nyilvánosságra hozzuk. Mi a közügyet szolgáljuk s annak szolgá­latában meg is maradunk. A közvélemény Ítéletére apellálunk a jelen esetben is, valljon helyesen járt-e el a Pápa városi és vidéki taka­rékpénztár akkor, midőn — eltekintve hogy a kamat szedés tekintetében el­megy az uzsoratörvény megengedte vég­ső határig— 8 %-ig, mig a pápai régi takarákpénztár, melv a kamatszedés te­kintetében méltányos koncessziókat nyújt — a régi takarékpénztár a tüzkárosul­tak javára a vész értesülésekor sietett 200 forintot adományozni, addig a fenntnevezett intézet a segélyezésben részt sem vett. Tudjuk jó előre, hogy felszólalá­sunk, melyet ez ügyben és a közügy érdekében teszünk, nem fog helyes vissz­hangra találni, hogy a bötü csak bö­tü marad. De ez nem csüggeszt el ben­nünket, hogy rámutassunk továbbra is az ily bajokra, melyek orvoslása so­kára el nem halasztható. Reméljük, hogy nem sokára el fog jönni az idő, midőn városunk intéző elemének nagyobb része szövetkezni fognak velünk a közügy érdekében ki­fejtett munkálkodásunk támogatására. Mert hisz a viszonyoknak ma-holnap városunkban is oly fordulatot kell ven­— Jer a bejárathoz, szólt hozzám az angyal. Szt. Péterhez szólhatsz, mert ez a ka­pun kivül áll, de bennt mélységesen hallgass ! Érted? — Ugy teszek mint mondád ! suttogám. Szt. Péter ősz szakállával, mely mint egy hóboritota hegyoldal tisztes alakjával, mely mint kimagasló sziklacsúcs tünt fel — meg­jelent. — Mit hozasz angyal ? Egy földi lel­ket? kérdé. — Nem, hanem egy vendéget, ki meg­akarja pillantani a fellegek birodalmát. Be­bocsátod? — Te szerencsétlen halandó ! Hogy me­red Istennek örök birodalmát lábaiddal át­lépni, nem tudod, hogy ki Istenhez közel jön az elszédül az ő hatalmától és minden ható­ságától és a halál fia. — Tudom atyám ! felelém, de ez angyal itt, meglátogatott a földön és csábított a légi útra. Ha többé nem is térnék vissza lelek én itt ismerősre jóbarátra, kik osztakoznának a földi javak utáni bánatomban. — Legyen. Lépj be ! Először is az elő­csarnokba jutsz, hol a szegény emberek laknak. Behatoltam, halkan zajtalanul. Az an­gyal kalauzolt. Kezét ajkamra tette, hogy csodálatomnak ne adjak hangos kifejezést. Az előcsarnokban szegény emberek lak­nak. Dolgoztak itt is. Oh, aki azt hiszi, hogy a szegény ember munkája itt megszűnik, az niök, hogy a mindent megelőző közöny helyét a mindent éltető érdeklődés és a közügy hathatós munkálkodás szel­leme váltsa fel. Vederemo! Pollatsek Frigyes. A nő misnkaköre. A modern társadalmat foglalkoztató általános kérdések közül egyike a legérde­kesebbeknek és legfontosabbaknak az, mely a nő hivatását, a gazdasági életben való szerepét tárgyalja. Sokat, nagyon sokat irtak és mon­dottak el már ebben a tárgyban, kiváló elmék munkájuk szavát szentelték a kérdés megoldásának, én tehát, mikor szintén hoz­zászólok, aligha fogok olyat mondhatni, a mit én előttem mások talán szebben meg jobban is, már el nem mondtak volna. De tekintve, hogy a témának elvi megvitatása eddigelé nagyobbrészt csak külföldi irók által történt, kiknek többnyire lokális ta­nulmányaikon alapuló elvei, csupán helyütt bírnak gyakorlati érdekkel: én is foglal­kozom e tárgygyal, midőn azt a mi spe­ciális viszonyainkból kiindulva akarom mél­tatni. Különösen a nő szociális hivatását érintő kérdésekben ötlik szemünkbe az a nagy nézeteltérés, mely köztünk magyarok és a többi kuiturnépek között a társadalmi kérdések terén uralkodik. Azok a népek már tul vannak a gazdasági vajúdásnak és fejlődési processusnak ama stádiumán, me­lyen mi még csak részben mentünk át, vagy a melyen áthaladnunk, még csak jö­vőnk munkája. Ez a differenciája a gazda­sági haladásnak, különböző életfelfogás, más temperamentum és más viszonyok oko­zói annak, hogy máskép gondolkozunk a nőt illető dolgokban, mint testvérnépeink. csalódik, mert annak mindig kell dolgoznia. Még lelke sem pihenhet, mert folyton fog­lalkoznia kell. Amott egy öngyilkos hitelezőm, egy szegény szabó foltozgatja nadrágait itt pedig a mi öreg cipészünk, ki tavaly patkolt el, üti vígan a bőrt. A távolban napszámo­sok tarka serge taligákat tói és puttonokat cipel egy fellegből készült lépcsőn a jómódúak csarnokába. — Lépjünk ide be! szólt az angyal. De te ugy látszik kollegáidat szeretnéd látni. Oh az íróknak külön csarnokuk van. Hiva­talos lapjukban a „Meny országi Közlöny „-ben a legüdvösebb dolgokról írnak. Ők is sürge­tik a valutaszabályozást. írói klubbjokban csak ugy járja a tarokk és a ferbli mint a földön. Csibuk és jó bor mellett születnek a legjobb vezércikkek, versek és tárcák. Azt hiszed, hogy sohase veszekednek? Csalódok A minap Petőfi Sándor arcul vágta az öreg Hugó Viktort, mert ez, mikor a XXI-est elfogta, ügyetlennek nevezto őt. Az ügy pár­bajjal lőn elintézve. Hugó segédei Ponson du Terrail és Feval Pál voltak. Petőfi-é pedig Vörösmarty Mihály és Arany János. Egyik fél sem sérült meg és kibékültek. No de most jer, a jómódúak, a gentryk, hivatalnokok csarnokán kell keresztül men­nünk. Nézz szét, kiket ismersz közülük ! Néhány jó barátom izzadt ott és körmölte az aktákat, mig egy két gentry szivarozva hempergett a pamlagon. Egy kissé: — ideálisan. Eszembe jut egy mondása valamelyik költőnknek : „a nőnek az a feladata, hogy tessék." Én jellemzőnek tartom ezt a mondást egész gondolkozásmóduiikra nézve. A férfiak kö­teles lovagiassága a nővel szemben, föl­megy nálunk a rajongásig, a természetes tisztelet a vak szolgaságig. Pedig lehet eb­ben sok poézis és „szép" vonás, - de gazdaságilag, sőt erkölcsileg jótékony ha­tású semmi esetre nem. Nyugaton (pl. Franciahonban, Angliá­ban), hol a viszonyok ugy hozzák maguk­kal, hogy a munkában a" nő is kivegye a maga részét, hol a nő vállvetve küzd fér­jével a megélhetés nehézségei ellen: ott a férfi tisztelete a nővel szemben természet­szerűleg állandóbb és mélyebb lesz. Ennek a tiszteletnek alapjait a közös munka folya­mán született kölcsönös megbecsülés és az egymásba vetett szilárd bizalom képezi. Mi, a mi leányainkat végig járatjuk a polgári iskola négy, esetleg a felsőbb leányiskola hat osztályán, s azután haza hozzuk őket — házikisasszonynak. Körül­belül ez a sablonja, legtöbb családaink „nevelési rendszerének." Á nagyúri tehetős családokról nem beszélek, mert hiszen azok­nak megengedi a vagyonuk, hogy más szem­mel nézzék a világ rendjét; — szavaim éle főkép az u. n. „középosztály"-hoz tar­tozókat találja, hol a leány a „szülőknek nagy gondokat okoz." A konvencionális polgári iskolában mellékesen tanul a leány zongorázni, s va­lamelyes idegen nyelvet, ezt megköveteli a „jó" nevelés. „Hja olyan nehéz a leányt * férjhez adni, ha nincs egy kis általános műveltsége." A modern idők divatja: a szülők lel­kes ambíciói, merész tervei nem férnek meg a szűk lakás négyfala között, utat törnek a nyárspolgári életből, ki a nagy­világba, oda arra a csábos színpadra, hoj — Lásd ezek élete itt se változik. Amaz dolgozik, ez pihen. Most jövünk a ka­tonák és hadvezérek csarnokába. Látod ott Hunyady Jánost, ép most fényesiti kardját, melylyel annyi pogány fejet szétzúzott. Itt pedig Savoyai Eugen herceg a törökverő, egy hadi mappát tanulmányoz. Az öreg Moltke pedig egy hadászati könyvet lapoz. Itt egy csomóba nülnek az aradi vértanuk. Damjanich épp most imádkozik, Pöltenberg, Aulich stb. Kmettyvel heves vitatkozásba vannak. Klapka György és gróf Teleky Sándor az ujon érkezettek, bajtársaiknak mesélik el a 48-as idők utáni korszak eseményeit. Win­disgrátz herceget nem eresztik be a magyar tiszti kaszinóba. Múltkor Puchner és Selilik be mertek lopózni, hogy beszélgetésüket ki­hallgassák, de Bem apó — ki most ugy lát­szik kirándult valahova — standé pende ki­dobatta privát dinereivel. — Menjünk tovább! most jövünk a fe­jedelmek csarnokába. Mátyás király ép most mond mattot Frigyes császárnak, kinek Ma­kenzie a kibice. Szt. István pedig feleségével Gizellával dominót játszik. Báthory István veszekszik Miksa császárral és volt magyar királylyal, ki ugy látszik fél tőle, mert II. József császárt hivja segítségül. I. Napoleon császár kalábért játszik Orleánsi Fülöppel Francia ország volt kormányzójával Névers Fülöp herceggel, ki a legjobb vívó az egész menyországban. A minapában IV. Henrik

Next

/
Thumbnails
Contents