Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-05-14 / 20. szám
nek vagyunk mi ezt megtenni Megtesszük ezt pedig hivatásunknál fogva teljes joggal, mert elmultak már az aranjeouzi szép napok és idők, midőn az intézet lapunkra befolyással lehetett s egyes cikkeink felett censuráról is gondoskodott. Akkor megtehették, de most máimás oldalról fuj a szél. Bennünket nem vádolhatnak sem személyeskedéssel, sem az intézet iránti rosszakarattal, midőn ezen abnormális tényeket a nyilvánosságra hozzuk. Mi a közügyet szolgáljuk s annak szolgálatában meg is maradunk. A közvélemény Ítéletére apellálunk a jelen esetben is, valljon helyesen járt-e el a Pápa városi és vidéki takarékpénztár akkor, midőn — eltekintve hogy a kamat szedés tekintetében elmegy az uzsoratörvény megengedte végső határig— 8 %-ig, mig a pápai régi takarákpénztár, melv a kamatszedés tekintetében méltányos koncessziókat nyújt — a régi takarékpénztár a tüzkárosultak javára a vész értesülésekor sietett 200 forintot adományozni, addig a fenntnevezett intézet a segélyezésben részt sem vett. Tudjuk jó előre, hogy felszólalásunk, melyet ez ügyben és a közügy érdekében teszünk, nem fog helyes visszhangra találni, hogy a bötü csak bötü marad. De ez nem csüggeszt el bennünket, hogy rámutassunk továbbra is az ily bajokra, melyek orvoslása sokára el nem halasztható. Reméljük, hogy nem sokára el fog jönni az idő, midőn városunk intéző elemének nagyobb része szövetkezni fognak velünk a közügy érdekében kifejtett munkálkodásunk támogatására. Mert hisz a viszonyoknak ma-holnap városunkban is oly fordulatot kell ven— Jer a bejárathoz, szólt hozzám az angyal. Szt. Péterhez szólhatsz, mert ez a kapun kivül áll, de bennt mélységesen hallgass ! Érted? — Ugy teszek mint mondád ! suttogám. Szt. Péter ősz szakállával, mely mint egy hóboritota hegyoldal tisztes alakjával, mely mint kimagasló sziklacsúcs tünt fel — megjelent. — Mit hozasz angyal ? Egy földi lelket? kérdé. — Nem, hanem egy vendéget, ki megakarja pillantani a fellegek birodalmát. Bebocsátod? — Te szerencsétlen halandó ! Hogy mered Istennek örök birodalmát lábaiddal átlépni, nem tudod, hogy ki Istenhez közel jön az elszédül az ő hatalmától és minden hatóságától és a halál fia. — Tudom atyám ! felelém, de ez angyal itt, meglátogatott a földön és csábított a légi útra. Ha többé nem is térnék vissza lelek én itt ismerősre jóbarátra, kik osztakoznának a földi javak utáni bánatomban. — Legyen. Lépj be ! Először is az előcsarnokba jutsz, hol a szegény emberek laknak. Behatoltam, halkan zajtalanul. Az angyal kalauzolt. Kezét ajkamra tette, hogy csodálatomnak ne adjak hangos kifejezést. Az előcsarnokban szegény emberek laknak. Dolgoztak itt is. Oh, aki azt hiszi, hogy a szegény ember munkája itt megszűnik, az niök, hogy a mindent megelőző közöny helyét a mindent éltető érdeklődés és a közügy hathatós munkálkodás szelleme váltsa fel. Vederemo! Pollatsek Frigyes. A nő misnkaköre. A modern társadalmat foglalkoztató általános kérdések közül egyike a legérdekesebbeknek és legfontosabbaknak az, mely a nő hivatását, a gazdasági életben való szerepét tárgyalja. Sokat, nagyon sokat irtak és mondottak el már ebben a tárgyban, kiváló elmék munkájuk szavát szentelték a kérdés megoldásának, én tehát, mikor szintén hozzászólok, aligha fogok olyat mondhatni, a mit én előttem mások talán szebben meg jobban is, már el nem mondtak volna. De tekintve, hogy a témának elvi megvitatása eddigelé nagyobbrészt csak külföldi irók által történt, kiknek többnyire lokális tanulmányaikon alapuló elvei, csupán helyütt bírnak gyakorlati érdekkel: én is foglalkozom e tárgygyal, midőn azt a mi speciális viszonyainkból kiindulva akarom méltatni. Különösen a nő szociális hivatását érintő kérdésekben ötlik szemünkbe az a nagy nézeteltérés, mely köztünk magyarok és a többi kuiturnépek között a társadalmi kérdések terén uralkodik. Azok a népek már tul vannak a gazdasági vajúdásnak és fejlődési processusnak ama stádiumán, melyen mi még csak részben mentünk át, vagy a melyen áthaladnunk, még csak jövőnk munkája. Ez a differenciája a gazdasági haladásnak, különböző életfelfogás, más temperamentum és más viszonyok okozói annak, hogy máskép gondolkozunk a nőt illető dolgokban, mint testvérnépeink. csalódik, mert annak mindig kell dolgoznia. Még lelke sem pihenhet, mert folyton foglalkoznia kell. Amott egy öngyilkos hitelezőm, egy szegény szabó foltozgatja nadrágait itt pedig a mi öreg cipészünk, ki tavaly patkolt el, üti vígan a bőrt. A távolban napszámosok tarka serge taligákat tói és puttonokat cipel egy fellegből készült lépcsőn a jómódúak csarnokába. — Lépjünk ide be! szólt az angyal. De te ugy látszik kollegáidat szeretnéd látni. Oh az íróknak külön csarnokuk van. Hivatalos lapjukban a „Meny országi Közlöny „-ben a legüdvösebb dolgokról írnak. Ők is sürgetik a valutaszabályozást. írói klubbjokban csak ugy járja a tarokk és a ferbli mint a földön. Csibuk és jó bor mellett születnek a legjobb vezércikkek, versek és tárcák. Azt hiszed, hogy sohase veszekednek? Csalódok A minap Petőfi Sándor arcul vágta az öreg Hugó Viktort, mert ez, mikor a XXI-est elfogta, ügyetlennek nevezto őt. Az ügy párbajjal lőn elintézve. Hugó segédei Ponson du Terrail és Feval Pál voltak. Petőfi-é pedig Vörösmarty Mihály és Arany János. Egyik fél sem sérült meg és kibékültek. No de most jer, a jómódúak, a gentryk, hivatalnokok csarnokán kell keresztül mennünk. Nézz szét, kiket ismersz közülük ! Néhány jó barátom izzadt ott és körmölte az aktákat, mig egy két gentry szivarozva hempergett a pamlagon. Egy kissé: — ideálisan. Eszembe jut egy mondása valamelyik költőnknek : „a nőnek az a feladata, hogy tessék." Én jellemzőnek tartom ezt a mondást egész gondolkozásmóduiikra nézve. A férfiak köteles lovagiassága a nővel szemben, fölmegy nálunk a rajongásig, a természetes tisztelet a vak szolgaságig. Pedig lehet ebben sok poézis és „szép" vonás, - de gazdaságilag, sőt erkölcsileg jótékony hatású semmi esetre nem. Nyugaton (pl. Franciahonban, Angliában), hol a viszonyok ugy hozzák magukkal, hogy a munkában a" nő is kivegye a maga részét, hol a nő vállvetve küzd férjével a megélhetés nehézségei ellen: ott a férfi tisztelete a nővel szemben természetszerűleg állandóbb és mélyebb lesz. Ennek a tiszteletnek alapjait a közös munka folyamán született kölcsönös megbecsülés és az egymásba vetett szilárd bizalom képezi. Mi, a mi leányainkat végig járatjuk a polgári iskola négy, esetleg a felsőbb leányiskola hat osztályán, s azután haza hozzuk őket — házikisasszonynak. Körülbelül ez a sablonja, legtöbb családaink „nevelési rendszerének." Á nagyúri tehetős családokról nem beszélek, mert hiszen azoknak megengedi a vagyonuk, hogy más szemmel nézzék a világ rendjét; — szavaim éle főkép az u. n. „középosztály"-hoz tartozókat találja, hol a leány a „szülőknek nagy gondokat okoz." A konvencionális polgári iskolában mellékesen tanul a leány zongorázni, s valamelyes idegen nyelvet, ezt megköveteli a „jó" nevelés. „Hja olyan nehéz a leányt * férjhez adni, ha nincs egy kis általános műveltsége." A modern idők divatja: a szülők lelkes ambíciói, merész tervei nem férnek meg a szűk lakás négyfala között, utat törnek a nyárspolgári életből, ki a nagyvilágba, oda arra a csábos színpadra, hoj — Lásd ezek élete itt se változik. Amaz dolgozik, ez pihen. Most jövünk a katonák és hadvezérek csarnokába. Látod ott Hunyady Jánost, ép most fényesiti kardját, melylyel annyi pogány fejet szétzúzott. Itt pedig Savoyai Eugen herceg a törökverő, egy hadi mappát tanulmányoz. Az öreg Moltke pedig egy hadászati könyvet lapoz. Itt egy csomóba nülnek az aradi vértanuk. Damjanich épp most imádkozik, Pöltenberg, Aulich stb. Kmettyvel heves vitatkozásba vannak. Klapka György és gróf Teleky Sándor az ujon érkezettek, bajtársaiknak mesélik el a 48-as idők utáni korszak eseményeit. Windisgrátz herceget nem eresztik be a magyar tiszti kaszinóba. Múltkor Puchner és Selilik be mertek lopózni, hogy beszélgetésüket kihallgassák, de Bem apó — ki most ugy látszik kirándult valahova — standé pende kidobatta privát dinereivel. — Menjünk tovább! most jövünk a fejedelmek csarnokába. Mátyás király ép most mond mattot Frigyes császárnak, kinek Makenzie a kibice. Szt. István pedig feleségével Gizellával dominót játszik. Báthory István veszekszik Miksa császárral és volt magyar királylyal, ki ugy látszik fél tőle, mert II. József császárt hivja segítségül. I. Napoleon császár kalábért játszik Orleánsi Fülöppel Francia ország volt kormányzójával Névers Fülöp herceggel, ki a legjobb vívó az egész menyországban. A minapában IV. Henrik