Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-07 / 19. szám

y.asság kötésére fel van szabadítva, de az egyház tiltakozik és házasoknak tartja továbbra is. Uj házasságot kötnek vallás csere alapján és akkor a cánonjog szerint házasságtörők, vadházasságban élők, törvénytelen gyermek, s. t. b. Az absurdumok egész özönét lehetne például felhozni. Növeli ez anomáliát, hogy minden v a 11 á s n a k más-más h á z a sMág tiltó, házasság bontó akadályt írnak el ő. Növeli a bajt az, hogy egy országban két ellentétes, de egyaránt érvényben hagyott t ö rvény alapján mérik a családjogi i g a z s á g o t. Valljuk be őszintén, hogy hazánkban nem egyszer lett gőzerővel megoldva számtalan családi életre kiható e kényes kérdés. Ezeken a bajokon van hivatva segíteni az általánosan kötelező polgári házasság. Nem fog ezáltal veszíteni a házasságkötés komolyságából és fontosságából semmit, de egy óriási előny lesz kiviva, az egyöntetűség az országban. A szegényeknek is könnyen hozzá férhetővé lesz téve a házasság megkötése. Az államnak módjában leend ellenőrzést gyakorolni a vadházasságok felett, a tapasztalat útba igazítást, fogadni, annak mikénti meggátlására. Szóval kevesebb lesz a törvénytelen gyermek. Elérünk azonban még egy óriási előnyt is. Egyenlő jog és kötelesség alá levén minden vallás követője véve, megfog szűnni az esetleges felekezeti súrlódás. Jogos kívánalomnak tartjuk azonban, hogy a . templomban oltár előtti szentség felvevés nemcsak hogy kizárva ne legyen, de a hozandó törvény lehepillanatra szigorú volt, de a méltóságos professzor komoly álarca alól a csodálat és vágy, a gyöngéd szerelem pillantási lopóztak ki, melyek a leány előtt feltárták az egész lelkét jóval előbb, mintsem habozó ajkát elhagyta a döntő szó . . . Visszaemlékezik arra a pillanatra. Oh igen, Psziché, épen Psziché oldotta meg halgatag nyelvét' Egyedül voltak a szobában. A fiatal tanár az antik regevilág titkaiba avatta be tanítványát és hirtelen akadozott, mikor arról szólt mint hajolt Psziché az égő lámpával az alvó Ámor fölé. — Te vagy a Pszichék leggyönyörűbb képe, melyet valaha láttam. — Szeretlek én édes lelkem . . . És most ? — Egy éve mult csak amaz órának és ugyanazon gúnyos mosolylyal mondja, hogy nem vagyok alkalmas Psziché ábrázolására . . Ée miért ? Mert időközben felesége lettem . . Felesége? Nem! csak cselédje, rabnője . . Hóhér módjára bebörtönöz, mig más nők százai boldogan, örvendve sietnek ártatlan örömök árjába. Óh. most már bizonyára megérkezett az utolsó kocsi. Most már fel és alá hullámtőleg a pap elé is terelje a már polgári uton megesketett házas feleket, mert a vallási érzület ápolására égető szükség van nemcsak a műveletlen vagy fél müveit osztályoknál, hanem még a teljesen müveit osztályokban is az igen sokakra ráfér és igen-igen szükséges. Ezeket tartoztunk dióhéjban szorítva elmondani felvilágosításul azon sok pro- és contra polémiáknak, melyek a polgári házasság érdekében felszinre j u toltak. éPoÜatse/í íFvigyes. Mböbé és n üöMzplla. A kormány egyházpolitikája felett május hó 1-én mondott Ítéletet Veszprém vármegye közönsége, az e napon megtartott tavaszi rendes közgyűlésén. A megyei közgyűlésre rendkívüli nagy számban jelentek meg a bizottsági tagok. De megvolt ennek a maga oka. A tárgysorozat egyik pontja Budapest fő- és székváros törvényhatóságának az egyházpolitikai kérdések tárgyában a megyéhez intézett átirata volt a varázserő. A közgyűlésen az összes pap-bizottsági tagok ugyszinte Pápáról a törvényhatósági bizottságnak számos tagja jelent meg. A főispán távollétében az érdekes közgyűlést Véghely Dezső alispán óriási érdeklődés mellett nyitotta meg. A közgyűlésen megjelent közönség azt a szint viselte, mintha a küzdelem nem csak erős lesz, de sőt a kormány egyházpolitikája elitéltetik a katholikus papsággal megerősödött bizottsági tagok által. Nem csoda tehát, ha a tárgysorozatnak az átiratot megelőző tételei gyors egymásutánban tárgyaltatott le. Napirend előtt az alispán meleg beszéd kíséretében javaslatba hozza, hogy a fenkölt gondolkozású Vaszary Kolos hercegprímáshoz az ellene intézett merénylet szerencsés meghiúsulása alkalmából, ugyszinte Vay bárót és Jókai Mórt üdvözölje. zik a táncosok tarka keveréke, kacagva, tréfálva töltve meg a termet. Eddig még nem élveztem ezt az örömet. — Ma először akartam álarcosbálba menni, először életemben. Nagyon unalmas, véli ő. Nem hiszem. Vagy miért nem mutatja meg legalább. Szegény jelmez! Hasztalan készültél el! Szép pillangószárnyad nem tárul ki a repülésre, nem örvendeztet meg senkit szivárványszinével. A padláson fog elfakulni, elpusztulni a poros limlom közepette. Nem, mégsem. Legalább én lássam magamat teljes díszben. Ezt nem tilthatja meg a zsarnok. * * * És a fiatal asszony tényleg levetkőzött és felöltötte a tilos jelmezt. Készen van. Megragadja a háromágú ezüst gyertyatartót és az öltöző-asztalra helyezi, mely fölött művésziesen faragott keretben nagy kristálytükör ragyog. Ah ! milyen szép ! Valóban ritka szép kép jelent, meg a tükör fényes sikja mögött. A könnyű, aranyhímes ruha fodros felhő módjára Öleli körül a nyúlánk, zefirszerü kecses alakot; meglebbentek a nagy, rózsás lepkeszárnyak, melyek A javaslat egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadtatott. Az időközben elhalt Ányos László halála felett részvétének ad kifejezést és helyébe közigazgatási bizottsági taggá egyhangúlag Vayda Ödön zirci apátot választották meg. Ezután Fiáth Pál báró indítványára került napi rendre Budapest fő és székváros átirata. Nagy hatású beszédének befejezése után indítványozza, hogy a fő és székváros átirata helyeslőleg vétessék tudomásul s elfogadásra ajánlja az állandó választmány határozatát, mely szerint irjon fel a megye a kormány egyházpolitikája és a kath. autonómia mellett. Második szónoknak Fodor Gyula ügyvéd szólalt fel. Szerinte a kormány ezen reformokat nem veszi komolyan. Ezen reformokhoz a talaj nincs kellőkép elkészítve, ennélfogva nem fogadja ezt el s napirendre térést indítványoz. A következő felszólaló Rédey kanonok volt. A kanonok úr dogmatikus szempontból nem fogadhatja el a kormány egyházpolitikáját. Szerinte ezen reformjavaslatok nemcsak, hogy a vallás békét nem idézik elő, de üszköt dob a felekezetek közé. Higadtan s élvezetesen szónokolt ezután Gyurácz Ferencz pápai evang. lelkész. A lelkész ur, kinek szónoki képessége előtt nem egyszer volt alkalmunk meghajolni, jelen esetben a szónoklat legmagasabb hevével szállt síkra a liberalizmus mellett. Volt ugyan beszédében olyasmi is, a mit tulajdon kép nem lett volna okvetlen szükséges felhozni, mivel a materalizmus nem képezheti ily fontos kérdésben a döntő szerepet, de eltekintve ezen részét beszédjének, nagy hatást ért el. D e v i c s kanonok nem tartja összeegyezhetőnek a kormány egyházpolitikáját a nemzet múltjával s igy Fodor indítványát fogadja el. Általános érdeklődés mellett emelt szót Fenyvessy Ferenc orsz. Képviselő. Taktikával, a körültekintő hadvezér módmindegyikének közepén égkékszinü szem volt látható. Közöttük látszott a gyönyörű fejecske, melyet szabadon környez a hullámos fekete haj; a tojásdad, kecses félig gyermeki arc, a nagy éj szem, melyben most a gyász harmatja, a bámulat és öröm szikrája tündököl. A szép Psziché szárnyai különös módon megrezdülnek . . . Nézzétek ! De jaj ez csak ábránd. A fiatal asszony börtönében van tükre előtt. Lába ujjain áll ugyan, de ezek a nehézség kérlelhetetlen törvényével a földhöz bilincselik. És a szomszédban őrködik a porkoláb. Vájjon még ébren van-e? Hallatszik a papiros sziszegése a toll pereegése . . . Vájjon gyötri' e a rossz lelkiismeret. — Megfigyelem a kegyetlent a kulcs lyukon át. * * * Psziché a zár nyílása felé hajolt, de ugyanabban a pillanatban heves fúvás hangzott el, melyre mély sötétség következett. A férj eloltatta a gyertyát. Psziché láb újhegyen állva fülelt. De mitsem hallott. Talán már alszik a kegyetlen ! A vasfejű! Nem kért bocsánatot, nem is pró-