Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-07 / 19. szám

III. évfolyam Pápa, 1893. május 7 19. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Polgári házasság. Nagyon helyesen és nagyon bölcsen cselekedtek elődeink, hogy a házasság megkötésének aktussá t vallási ténynek nyilvánították. A rég i kedél y világ vad nyerseségében, a nomád élet. a rabló csapat jogosnak vélt szervezetében, a jogszolgáltatás kiforratlanságában; a szemet szemért megtorlási elv virágzási korában, társadalmi élet és irány eszmék nem létében, egyedüli helyes eszköz volt a poligám iá erkölcstelenség és fajtalanság kipusztítására a hazafiságot mint szentséget a vallás oltalmába lie1 vezni Nem tagadhatjuk : a vallás dominálóvá tétele tisztította meg az erkölcsöket, terelte helyes medrébe a házasság kérdését, mely a társadalom legfontosabb kérdése ma is. Sed tempóra mut.antur et nos mutantur in illis. A társadalom áta1 a k u 11, a z érzelem u r a 1 j a a k e bleket. Adott és szentesi tett törvényeink vannak, melyeknek respektálása köztudomásúi ment át, ma már nincs szükség arra, hogy purgatórium mai egyházi átokkal büntessük a többnejüséget, törvény ellenes vérkeresztezést vagy fajtalanságot. M a m á r s z á z a d o k á t a I a k it á s á n a k eredményeként — a házasság kérdése teljesen állami és társadalmi aktussá fejlődött. De tovább megyünk. A szigorú tapasztalat igazolja, hogy a vad házasságok burján módjára felszaporulása, a törvénytelen gyermekek számarányainak szomorú növekedése épen a régi felfogás ferdeségében és a mai korba beilleszthetlenségében leli okát. Az esketés költségei is, de az „elválhatlanság"-nak kimondása okai annak, hogy a vadházasságok száma oly megdöbbentő rohamosan növekedni kezdett. Azok pedig, kik vagvontalanságuk okából, de főleg' azok, kik v o n z a 1 m i önf'cledségükben és igen sokan az el válhat! an ságtúli félelem okából vad házasságot kezdettek meg, később javult helvzetükben nem teszik jóvá hibájukat azon okból, mert félnek papjuk elé menni s bevallani eddig elkövetett életmódjukat, félnek a dorga tóriumtól, melv rendesen ilyenkor nem szokott elmaradni. Ezeknek, de főleg az el váratlanságnak az eredménye az: hogy a liivek nagy része a házaséletének megkezdéTÁRC Z A. Késő panasz. Dúlt. a földön, gyilkolt, rabolt a gazság, Hervadt, sápadt, bujdokolt az igazság, Koldusbottal tarisznyával kezében, Messze iizte, űzve űzte a. szégyen. S midőn látá Isten a nagi/ vétkeket, Látta népe, mennyit,, s milcép vétkezett, Szólott: v Méltó büntetésük az legyen, Titkon epeszsze őket a szerelemé Bájos bimbó, kis angyalkák királya, Küldé az Úr, erre a csúf világra, Szólt ekképen : „Had szeresse mindenki, S ne szabadjon egyiknek se elnyerni.

u ... Oh mért hagytad el a magas kék eget, Miért téped, töröd össze szivemet! Mert hisz' te vagy az az angyal, tündérem, Vágyva vágylak, de kezed el nem érem!... Kis Sándor. Psziché. Zsarnok! Hiszen mindjárt azt mondta, hogy nem megy el. Tehát érinthetetlen törvény az ő szava ? Bizton remélte, hogy végre mégis enged. Apró megtakarításaiból titokban megszerezte i a kedves Psziché-jelmezt. Psziché kedvenc alakja a mitliológiából. Csak az utolsó pillanatban akarta meglepni. Meg volt róla győződve, hogy meghódol Ámor gyöngéd imádottja, no meg a kész tények előtt.' Oh, nem ismerte a vastagnyakuságát. A jelmez időnek előtte került a kezébe. Kelletlenül szétterjesztette a finom szövetet. — Mi ez? Álarcosbáli jelmez? — Az! Jelmezem a mai bálra, szólt hizelgő tekintettel, de szilárd hangon. — Te, mint Psziché? — És miért ne öltözködjem Pszichének ? kérdé ingerülten. — Talán a jelmez számára esetlen, formátlan, rut vagyok? — De gondold meg, hogy nem vagy már leány ! Férjes asszonyhoz egyszerűen nem illik az ilyen öltözék . . Különben, — azonnal, a mint emiitetted a dolgot, és később még többször megmondtam néked, hogy nem sét az eddig érvényes esketési törvényes szertartással sanctionálni nem kívánván, inkább vadházasságokat kötnek, nyilvánosan, zenekisérettel fűszerezett vig lakodalmi v acso rá k kai. Ezen okok megkevésbitése, a törvénytelen gyermekek számára elenyésző kevéssé tétele, tesznek bennünket a polgári házasság barátává. Nem igaz azon vád, hogy ezzel hadat üzenünk a vallásnak, mi a vallást a vallási erős tiszta meggyőződést a valódi műveltség, a tiszta erkölcs és gondolkozás sine qua Ilonjának tartjuk. Elitélhetjük a különböző vallások közötti súrlódásokat, de ö r ö m m el I á t j u k, ha s a j á t h i t ér e, mint lelkének oszlopára biztosan támaszkodik k i ki. A polgári hazass ág a v a 1lási érzületet nem fogja megeső rb i t a n i. de igenis a házasság kötést társadalmi utón, a mai kor igényeinek megfelelően fogja megoldani. Ma nálunk egyház és állam a házasság kötés és házasság bontás kérdésében legtöbbször homlok egyenes ellentétben vannak egymással. A szentesitett törvények alapjain a Ouiia kimondja, hogy X. Y-tól el van választva végleg és szerencsésebb hámegyünk a mai bálba. Megmondtam, hogy holnap fontos dolgom van, melyre már ma késő éjjelig kell előkészülnöm, hogy . . . És álhatatosan ismételte a sok kifogást, melylyel makacsságát és zsarnoki vágyait indokolni akarta. Hasztalan volt minden érvelése, kérése könnye; kőszívét nem lehetett meglágyitani. Végre haragosan, sirva menekült szobájába. Bizonyos, hogy meghallotta, a mint belülről gyorsan megforgatta a kulcsot. El vagyunk válva. Ám készüljön a szomszédban a holnapi munkára, én tőlem akár hajnalig. * Ilyen barátságtalan gondolatokkal járkált a fiatal asszony szobájában föl és alá a puha szőnyegeken, melyek gyors léptei zaját elfojtották. — Hirtelen megállt a pamlag előtt, melyen a szárnyas Psziché jelmez csábítóan terjeszkedett. — Szegény jelmez! Tartsa meg jövő évre, vigasztalta a szeretetreméltó férj. Jövő évre ! Mily szarkazmus ! Igy bánik vele negyedévvel a lakodalom után. Még mindig a félénk tanulóleányt látja, kit a szülői házban tanított. De mily máskép viselkedett akkor vele szemben. Persze első