Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-30 / 18. szám

III. évfolyam. Pápa, 1893. április 30. 18. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetéselv és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Pápa hitfelekezetei. Minthogy lapunk a társadalom szolgálatában áll, nem célunk, de nem is hivatásunk, hogy arról, mivel jelenleg telve van a levegő, politikailag foglalkozzunk. A társadalom szolgálatában állunk H igv csak annak tükrébe nézünk megfigyelve, hogy miképen verődik vissza ezen mozgalom városunkra, mely jelenleg a kedélyeket foglalkoztatja, not hullámzásba is ejti, s mely, bizunk cl is fog simulni, helyet engedve ismét a békés fejlődésnek, a nyugalomnak. Nézetünk szerint a sajtó túlozza azokat a jelenségeket, melyek ez alkalomból a társadalomban felszínre verődnek. A mi specialiter városunkat illeti, a legnagyobb örömmel és megelégedéssel constatáijuk, hogy az itt élő hitfelekezetek között a legpéldásabb egyetértés uralkodik S váljon miért ne lenne ez igy? S mi oka volna, hogv a felekezetek egymás között az esetleges dogmai ellentéteket élesítsék? Nézetünk szerint egy város különböző felekezetekből álló társadalomnak, hacsak szem előtt akarja tartani a közjónak érdekét, annyi tényező kínálkozik az egyetértő és épületes működésre, hogy — ha csak a vallási fanatizmus nem tartja fogva a kedélyeket — épen nem szükséges, hogy még keresve keressék egyesek az alkalmat, melyen egymással békésen megférve, a közügyek érdekében erejüket kifejthetik. S ha van is olyan tényező, — pedig vau, különösen annak, aki készakarva keresi, mely az embereket elválasztja. egymástól, -— sokkal több az olyan, mely az embereket egyenesen arra utalja, bármely szín alatt is imádja az egyik vagy másik Istenét, hogy egyesüljenek, hogy a közös célok érdekében egymást testvériesen támogassák hogy már városunk érdekében is egymást ne gyengítsék, hanem erélyesen segítsék, Mennyi tér kínálkozik a társadalmi életben az együtt működésre? Hány intézmény várja a társadalmi életnek gyámolító segítő kezét? Hány közérdek várja a. hathatós támogatást, mely nélkől pusztulásnak kell indulnia? Hány humánus, emberbaráti egylet kér pártolást? Vájjon nem olyan tényezők-e ezek mind, melyek ékes szóval, kérő szóval fordulnak az emberekhez, mintha azt mondanák nekik: Ne merüljön el lelketek a mesterségesen felszított indulatok tengerébe, hanem egyesüljetek békés testvéri érzelmekben és nézzetek felénk. Hála fenkölt gondolkozású lelki pásztorainknak és városunk lakosainak, nálunk e szózatra nincsen szükség, városunkban a felekezeti béke és egyetértés ritkítja párját Vállvetve működnek lelki pásztoraink, egyik a másikat támogatva, ott ahol a viszonyok kívánják, ott ahol a szükség hozza magával, intézményeink fejlesztésein és azok ujjá alakításán. S ezen kölcsönös egyetértésben reméljük, hogy városunk fejlődésének biztos feltétele fekszik, a melyet városunk minden egyes polgára belát. Csak ez biztosithatja a közszellemet, mely nélkül semmiféle társadalomban előre haladás nincsen és nem is volna lehetséges s mely nélkül nem csak uj intézmények nem létesíthetők, de még a meglevők is pusztulásnak indulnának. Es igy van az jól és helyesen. Mert most, mikor városunk a haladás Htjára szándékozik térni, bármily felekezeti kérdés oly sebet ütne rajta, mely sok időre lehetetlenné tenné előrehalaTÁRCZ A. Nemtőhöz. Ki könnyezel a szenvedó'vel, S örülsz a jóknak örömén; Ki átöleled nagy sziveddel Az embert ha bú ül fején. Kinek magának élete, Gyász és bánattal van tele, Ki mint az Ur a Golgotán Vérzik de segit más baján; Ki önkeservét elfeledve Az idegennek nyújt segélyt, Megrágalmazva félre értve Gyakorlod a jót mint erényt. Ezekért majd nem itt alant Hol a salak, a rög a hant Tetszelkedik, hivalkodik, Pöffeszkedik, uralkodik, De fennt leled meg a jutalmát Hol gőg hiúság mit sem ér, Hol szivjóság nyeri a pálmát Erényt koszorúz a babér. Bár köztünk élsz, nem vagy közénk való, Sok itt a látszat és kevés való, De köztünk is az égnek angyala Vagy és maradsz dicső szép Júlia! Nemo. EMLEKSZEL-E f Emlékszel-e ? réges régen, Az ábrándok szép hónába, Elmerengve ültünk ketten, Barátságos kis szobádba. Mellettünk a kandalóban, Fel fel lobbant a cser tüze; Mint szivünknek égő lángja Mely kettőnket egybe fiize. Simogattam homlokodat, Szeretsz-e f igy kérdeztelek; Te mosolyogva int él igent, S én kebremre Öleltelek. Sokáig igy ültünk szótlan, Mig szemünkben a köny égett; De az a forró néma köny, Annyi mindent beszélhetett. Emlékszel-e ? én ugy érzem, Mintha tegnap történt volna; Ereimben mintha most is, Az a forró tüz láng folyna. Pedig be sok vihar zúgott, Azóta el fejünk fölött; Csoda hogy a küzdés alatt, Eletsajkánk szét nem törött. Most is itt vagyok melletted, Sok mindenről elcsevegünk ; Eszünkbe se jut kedvesem, Hogy ma holnap megöregszünk. Rajcsányiné Demény Victoria. La mach yéhn! (Pápai életkép.) Első szakasz. Szombat délután két óra. Krausz Betti a salonjukban ül és a „Vakbuzgó Brahmin" vagy a „Mélabús Krokodil" cimü regényt olvasta. Épen ott tart, mikor a hűtlen Rozinát megöngyilkolja a dühösös Kázmér, mikor egyszerre csak kopogás hallatszik és alig hogy ellebben ajkáról a „szabad" szó belép az ajtón Eisenflaster Számi a „Jajtelesz és Pinkász" cég üzletvezetője. Kifogástalan elegánciával hajol meg Betti előtt és miután cilinderjét letette a kredencre, helyet foglal egy széken. Hogy van nagysám ? Kösz"»nöm jól. És maga?