Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-04-23 / 17. szám
sük városunk haladásának, fejlődésének mozzanatait, tegyünk mindent a közönség érdekeinek szem elől való eltévesztése nélkül, mutassuk meg, hogy van bennünk érzék a korszellemmel való haladásra. Várjuk a tanács kezdeményezését! Veszprém érdekében. — Levél a szerkesztőhöz. — Veszprém városának egy jelentékeny részét a folyó hó 13. ós 14-én dühöngött tűzvész elpusztítván, az építkezési anyagok beszerzése is nagyon megnehezítve lett, minthogy építkezési határozatunk szerint a hasonló szerencsétlenség megakadályozása végett csak tűzmentes cement, cserépzsindely, pala, érclemez stb. anyagokkal fedhetők a leégett igen nagyszámú épületek s ezek alkalmazása mellett jó minőségű tetőfákra is szükség van, mely körülmény az építkezést megdrágítja, de ezen anyagok itt teljes mérvben be sem szerezhetők: ennélfogva tisztelettel felkérem a tekintetes szerkesztőséget, szíveskedjék az épületanyag tulajdonosokat és kereskedőket becses lapjában felkérni, hogy anyag áruik árjegyzékét (vasútra szállítással) hozzám sürgősen beküldeni s a nagy kár és szerenlenségre való tekintetből a lehető legnagyobb kedvezményt nyújtani s ezáltal városunk felépülését elősegíteni szíveskedjenek. Veszprém, 1893. április 17-én. Tisztelettel Kovács Imre polgármester. Baross szobra. A Baross-szobor országos nagybizottsága például szolgálhat a különböző szoborbizottságoknak arra, (főkép a pápai honvédszoborbizottságnak Szerk.) hogy miként kell egy orszá gos gyűjtést gyorsan és A faggatózás tovább folyt. A grófné már vagy harminc kérdést kockáztatott meg, de a báró nem tágított és bohó képtelenségekkel felelt. — Hát megmondjam mit szeretnék legjobban ? — Halljuk; bizonyosan megint valami ostobaság lesz. — Nem, a legegyszerűbb dolog a világon. — Nos? — Előbb fogadni kell valamibe. — Ugyan mibe? — Ebbe a kézbe. A grófné kíváncsian nézett a báró gyűrűs kezére és ide-oda forgatta, mintha nem értené a dolgot. — Én az ön kezét értem, szólt Pali. — És mi a föltétel ? kérdé a grófnő egy kis szünet után. — Hát hallja meg — felelt a báró a szép özvegy füléhez hajolva. — Én csakis akkor leszek igazán elégedett ember, mikor én önnek — jól jegyezze meg! — akarata ellenére, de ellent állása nélkül, szép nyugodtan, egy jó csókot adok. Nos, akar fogadni? A grófné olyan piros lett, mint a pipacs és hirtelen elkapta a fejét. Aztán kevélyen mosolyogva, mondá: — Jól van, tartom a fogadást. De azt hiszi, oly könnyű dolog az ? Tudja, micsoda maga . . . ? — A legszebb, legelmésebb fiatal emeredményesen szervezni s a szobrot hama- j rosan talpraállitani. Magyarország vidéki kamaráinak so- ! rompóbalépése s a győri kamarai kongreszszus óta félév telt el és már nagyjában be van fejezve a gyűjtés, a szobornagybizottság ülésén megállapította a pályázati feltételeket, kiirta a pályázatot, szervezte a zsűrit, okt. 30-ra beérkeznek az 1:10 arányú főszminták s két év alatt a legmagyarabb miniszternek szobra állani fog azon a talpazaton, melyet hálás nemzete rakott össze neki filléreiből. A szobor-bizottság ülésén Podmaniczky Frigyes báró elnökölt. A bizottság mindenekelőtt megállapította a gyűjtés eredményét. Ennek eddig befolyt összege 78.152 frt 15 kr. Körülbelül künn van még 6000 frt s számítani lehet 10.000-re; továbbá konstatálta a bizottság, hogy ebből a 78.911 írtból, a kereskedelmi és iparkamarák mintegy harmincezer forintot, a hírlapok 10.000 frtot gyűjtöttek, a többi az orsz. bizottság ivein folyt be. Feltűnő gyengén vjinnak képviselve a gyűjtött összegben a mágnások és Budapest kereskedői, valamint a Budapesti kereskedelmi és iparkamara külkerülete. A derék kamarák gyűjtési összege sor szerint a következő: Szeged 4768 frt, Győr 3506, Temesvár 2146, Debreczen 2103, Pécs 2065, Miskolcz 2000, Sopron 2000, Beszterczebánya 1961, Pozsony 1548, Maros-Vásárhely 1200, Brassó 1186, Arad 1193, Nagyvárad 1181, Kassa 1028, Fiume 1018, Budapest 1436, Kolozsvár 953 frt. A bizottság ezután a szoborra kiírandó pályázat feltételeit állapította meg. A szobor költségeit 160.000 koronára szabta. A szobor a központi pályaudvar előtt levő térre lesz helyezve, ugy, hogy a kerepesi ut tengelyében magasodik ki. ber a föld hátán! ez az én szent meggyőződésem. A grófné fölkelt. — Bocsánat — szólt útját állva Béla lovag — a báró még nem jelentette ki, hogy a grófné eltalálta, mit szeretne legjobban? — De igenis eltalálta, mondá a báró. * * Három hónap múlva egy este, tizenegy óra után az Irma grófné kis termében már nem volt más, csak Pali báró és barátja, Lazari commendatore, a volt képviselő, a kit választói legutóbb (senki sem tudja miért) kibuktattak a házból. A grófnét végképpen kifárasztotta az est mozgalma és unalmassága. Nagyon sokan voltak nála. Feje zúgott, valóságos kábulás vett rajta erőt. Anyja, az öreg grófné, már rég lefeküdt. — Ennek a két uri embernek, ugy látszik, nincs szándékában elmenni innen, gondolta magában Irma. Ha csak maga a báró volna itt, tüstént kitenném a szűrét; kereken megmondanám neki, hogy majd eldűlök az álmosságtól. De a commendatore! Becsengette komornáját és halk hangon megparancsolta neki, hogy vesse meg az ágyat: — Azonnal, nem vacsorálok . . . De hogy ez a commendatore nem akar mozdulni! A commendatore a vasutakról beszélt; a magánvasutakról és az államvasutakról, a kisikló vonatokról és a mindig késő vonatokról. Élénk vita indult meg a fölött, hogy a szobor milyen előirásu legyen. Az elnökség diszmagyarban álló alakot kívánt. Ezzel szemben Szávay Gyula azt indítványozta, hogy egészen a művészekre bizzák az eszme kifejezését, különösen ellene volt a diszmagyaros álló alak kifejezett követelésének, mert ezzel csak sablon szobraink száma szaporodik s érdesebb kompozíciónak szárnyát szegik. Indítványával azonban kisebbségben maradt. A pályamüvek (főszminták) jeligével, névtelenül október 31-ikére lesznek beszállitandók. Pályadijak 2000, 1500 és 1000 korona a három legjobb mintának. A zsűrit a nagy bizottság 11 tagból a következőleg állította össze. Egy-egy tagot küld: A főváros közmunka tanácsa, Budapest főváros, a képzőművészeti tanács, az orsz. képzőművészeti társaság, A mérnök- és épitész-egyesület. Továbbá a szoborbizottságból: Brázay Kálmán és Zichy Jenő gróf alelnökök, Kulinyi Zsigmond a szegedi, Szávay Gyula a győri kamara titkára, Vadnay Károly bizottsági tag, Szterényi József bizottsági jegyző. A szoborbizottság kivitelre bármely mintát elfogadhat. A pályázati hirdetmény a napokban megjelenik. Színészet Pápán. A tavaszi évad ugy látszik Dobó részére nem fog anyagi sikerrel lezáródni. A közönség közönye nem akar megtörni s az előadások csekély kivétellel üres házak előtt játszódnak le. Nem hibáztatjuk a közönséget, de azért az igazgatót sem Ítélhetjük el végkép. Hibázott ugyan avval, hogy idejekorán nem intézked ett a hiányok pótlására, — Jaj, ennek a beszélgetésnek a vonata sosem ér be az állomásra! — A grófné nagy nehezen magába fojtotta ásitását. Föl akart kelni de ép a báró és a commendatóre közt ült; hát nem lehettett megháborgatni a társalgást. Legalább ránézne a báró, hogy inthessen neki. Föl nem foghattta, hogyan tud az ily elmés ember annyira gyönyörködni a vasúti politika dolgaiban. A commendatore vonatai pedig csak, indultak egymásután, szüntelenül. Aztán öszszeütköztek, embereket gázoltak és nem álltak meg soha! A grófné szeretett volna közbekiálltani: — Állomás! Öt perc! A commendatore azonban egyre jobban neki hevült, aposztrofálta a vasutak igazgatóságát és szörnyen megmosta a közlekedésügyi miniszter fejét . . . Majd áttért a parlamentre. — Ott baj, ott baj ! Nem képviselők ezek, hanem csepűrágók, komédiások! . . . Hazám, hazám ! Szegény hazám ! A grófné félig lehunyva szemét, elnyújtózott a zsölyeszékben és arcát egy japáni legyező árnyékába rejtette. A „hazám, hazám", melyet a commendatore oly lelkesen és annyiszor ismételt, csak arra való volt, hogy végkép álomba ringassa. A legyező kicsúszott kezéből. A báró pedig intett a commendatorenak:
