Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-23 / 17. szám

most már késő, várja be tehát a minek jönni kell. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a társulat egyik jeles tagja Breznay Anna a társulat kötelékéből megvált. Álig fog si­kerülni egyhamar helyét pótolni. A kolaratur szerepekre szerződött Halmi Hedvig kisasszony felléptét közönségünk ro­konszenvesen fogadta, de akadályokba üt­között szerződtetése s igy a társulat újra koloratur énekesnő nélkül maradt. Nagyon helyesen intézkedett az igaz­gató akkor, midőn a zenekarnak uti lapot kötött a talpára, nem is érdemelt jobbat. A jelenlegi karmester zongora játéka ha nem is tökéletesen, de mindenesetre élvez­hetőbbet nyújt a közönségnek mint az ed­digi szedett-vetett zenekar. A heti műsor igen élvezetes estéket nyújtott a gyér számmal megjelent közön­ségnek, melyről következőkben referálunk: Az ember tragédiája. Madách Imre remek drámai költeményét szombaton és vasárnap adták telt ház előtt. A szerep­lők gondos tanulmányozása és felfogása nem­különben a diszes kiállitás jellemezték mind­két előadást. Lomniczy Ádám nehéz szerepét a nála megszokott módon oldotta meg. Nem csoda ha már a vasárnapi előadás utolsó je­leneteinél a kimerültség jeleivel találkoztunk. Sisiphusi munkával birkózott. Naponta foly­tonosan igénybe van véve uj darabok betanu­lásával. Breznay (Éva) par exellence színész­nőnek bizonyult. Hatásos jeleneteit a legapróbb jelenetekig kiaknázta. Lévay Lucifert ábrá­zolta. Egész bátran állithatjuk, hogy vidéken jobb Lucifert alig láttunk, sőt egyes jelene­teiben Gyenessel párhuzamban állithatnók. Nehéz és fárasztó szerepét bravourral oldotta meg. A közönség a triumvirátus szereplőket több izben tapssal és kihívással jutalmazta. Említést érdemel még Pártos Etel Hippia szerepében. Az előadás határozott sikert ara­tott — Csak beszéljen, beszéljen! Aztán nagy halkan fölkelt. A grófnő fölsikoltott és elfödte arcát tenyerével. — Tanura volt szükségem, mondá a báró. Kedves commendatore, ha nincs elle­nére nemsokára násznagyunk is lehet. A commendatore elképpedve nézett hol a grófnéra, hol a báróra. * Négy hónap múlva a báró és Irma grófné, azaz most már Pali báróné, este Öt órakor nászútra indultak. Gyönyörű alkonyat volt. A szemhatá­ron még ott égtek a nap utolsó sugarai. Az ifjú házaspár némán, boljdogan, szerelmesen nézett egymás szemébe. Oly rég szerették egymást, bár mindig kötekedtek mintha csak tréfa lett volna az eerész. És most ez nem álom többé, nászútra kelnek! A kupé lámpájának kétes fényében a báróné szép arcocskája oly finom, oly lehelet­szerű volt, mint egy pasatell; kissé fátyolo­zott, bágyadt, nagy fekete szeme, meg az indiai sál, melybe tetötöl-talpig beburkolózott, valóságos keleti nővé tette őt. Később a báró lehúzta a lámpa kék ernyőjét. Diszkrét félhomály lappangott a waggonban. Aztán egy csók csattant el. — Ah édesem, rebegte Pali. Ha te is érezted volna, mily édes volt az az első, ak­kor este . . . — Ugyan eredj, hiszen nem aludtam! Nagyon szeretlek és . . . A prdbaházásság. Gerő Károly féremunkája hétfőn harmadízben adatott elő. Nem tudjuk mily intentió vezette az igazga­tót e darab harmadszori előadására, annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a bér­lőkkel szembe ha nem is visszaélést, de min­denesetre nem helyes eljárást tanúsított. Ha mindenáron a darabot előadni szándékozott ugy bérlet szünetben adhatta volna elő s nem a bérlők rovására és boszuságára. A da­rab precise ment, de üres ház előtt. A c i g á n y b ájr ó. Strausz fülbemászó zenéjü operettje kedden került szinre. A da­rabban Halmi Hedvig újonnan szerződött tag Saffi szerepében mutatta be magát közönsé­günknek. Halmi k. a. ki Passi Cornet szini­tanodájából került ki terjedelmes és szép hang­anyaggal rendelkezik. Koloraturja csengő és kellemes. Iskolázott hangja után Ítélve szép reményekre jogosít. Játékában hiányzik még ugyan a routiu de ez minden kezdő színész­nél kisebb nagyobb mértékben észlelhető. A közönség igen rokonszenvesen fogadta és több izben adott elösmerésének kifejezést. Szigethy Lujza a címszerepet énekelte. Ki­vételesea nem volt elemében. Kedvtelenül játszott, mi egy primadonánál nem is ritkaság. Dobó, kifogástalan zsupán volt. A közönséget folytonos derültségben tartotta. Pártos Etel Czipra szerepét kényszerűségből elénekelte. Dicséretét érdemel Kemény i karmester, ki ugy a darab vezetését mint a zongora kísé­retét ügyesen tudta érvényesíteni. A nagymama. Csiky e kitűnő víg­játéka szerdán került szinre. A. közönség gyér számmal jelent meg, pedig az előadás tiszta jövedelme a veszprémi tüzkárosultak javára forditatott. Mint újonnan szerződtetett tag mutatta be magát Szirmay Josefin Mártha szarepében. Az első felvonás, naiv alkotása nem igen sikerült. Szép megjelenés és kelle­mes organummal rendelkezik, de nehezebb szerepekre nem alkalmas. Az érzések kife­jezésénél nem bir kellő biztonsággal s igy hatástalan. Igen használható tag ugyan, de nem fogja pótolhatni Breznay Annát. Pártos Etel a nagymama szerepében excellált. Csi­nos nagymama volt, talán nagyon is fiatal. De hát neki megengedhető, mert máskép a hagyományos kolcettirozástól elesett volna. Dislcrét játékát több izben zajosan megtap solták. Dobó (Tódorka) és Csókáné (Szerafin) alakításaikban vetekedtek egymással. Lévay (ezredes) nem tudta kellőkép érvényre juttatni az indulatosságát. Erőltetett volt, mi sokat levont a hatásból. Németh (Koszta) mint ren­desen megállta a helyét. Sokoldalú színésznek bizonyul. Az előadás tiszta jövedelme 22 frt. 64 kr. a rendőrkapitány urnák lett beszol­gáltatva. A szép Helena. Offenbach régi ope­rettje csütörtökön ment. Az előadásról vajmi keveset lehet írni. Nincs kar, nincs zene, nincs énekes, hát kell még ehhez több is. Szigethy, Dobó és Lomniczi megtettek min­dent, hogy az előadás sikerét biztosítsák, de hiába volt minden móka, operette előadáshoz ensemble kell, ha ez nincs, ott sikeres előa­dásról szó sem lehet. A rendjel. Meilhac 3 felvonásos víg­játéka pénteken került üres ház előtt szinre. A darab esetleg arra való, hogy egy színházi estét betöltsön s a közönség unatkozzon. Szirmay Henriettet ábrázolta elég ügyesen, de nem bírt hatást elérni. Lomniczy (Colineau) ugy látszik üres háznak nem szeret játszani. Németh (Andresy) igen ügyesen fogta fel sze­repét s azt mindvégig fenntartotta. A darab vontatva ment a közönség meg örült, hogy vége volt az előadásnak. Angot a kofák leánya. Lecoque régi de fülbemászó operettje tegnap este ada­tott elő. Az előadásról jövő számunkban. KARCZOLAT. A fehér ló-ban. Vendéglő a színházzal szemben. A je­lenlegi színtársulatnak Eldorádója. Rendes körülmények között csak „stamgast"-ok ta­lálkozási helye, dc ha városunkba színtársulat érkezik, megélénkül a vendégszoba. Színészek, színésznők és színházi mae­cénások társasága élénkíti fel a vendéglő csinos éttermét monoton egyhangúságából. Már egy hete, hogy Dobó színtársulata városunkban időzött s nem tudtam kipuha­tolni, hogy voltakép hol adnak elégtételt gyomruknak. Mig végre a színházban mel­lettem helyet foglaló és városunkban elösmert maccenás útbaigazított s ennek alapján fel­találtam őket uj otthonjukban. Igen uj otthonjukban! Mert meg kell jegyeznem, miszerint a Makó színtársulata a Gaál sörödében ütötte fel tanyáját, igy tehát ne-vegyék rossz néven Thalia pap és papnői, ha oly későn emlékezem rólok. Habár én aktív részt nem igen veszek társaságokba, de élvezetnek tartom a madár­távlatbani részvételt is. A társulat nagyobb része az étterem nagy asztalánál foglal helyet. Mindenkinek meg vau a saját helye, a kik első izben nem fértek a nagy asztalhoz, azok a mellette levő kisebb asztal mellé kerültek, de az is hely­hez van kötve. A nagy asztalfőnél Szigethy Lujza primadonna viszi rendesen a szót. „Angya­lom" „Gálambom" mindenkivel egyformán. Szereti a társulat minden egyes tagja és vi­szont. Sokat elsajátított a Blaháné társal­gásából. Éjjeli zenét nagyon kedveli és eb­ben van is része bőven. Á rossz kedvet csak akkor ismeri, ha kemény kenyér kerül az asztalra. Mellette jobbról Csókáné Júlia a volt direktorné foglal helyet. Habár még elég fia­tal és szép hozzá, hogy udvarlókat „solo" fogadjon, inkább a garde-dame szerepet vi­seli. A társulat kedves mamája. Tanácsokat osztogat s sok hivőre talál. Oly kedves, hogy legközelebb bemutatom magam, mert jó ta­nácsra nekem is volna szükségem. Dobó Sándor és neje balról ülnek. Ritkán szólal meg az igazgató. Ha kielégí­tette étvágyát újságot olvas, de azért figye­lemmel kiséri az előadásról tett megjegyzé­seket. A gázsi előleget is gyakran ott oszto­gatja, de ezt már a felesége ellenőrzésével. Ha társaság kínálkozik nem tagadja meg a szi­nészvért. Ben kő a színpad ügyelője. Igen jó ét­vágygyal rendelkezik. Az előadásnál történt kisebb-nagyobb botlásaira figyelmezteti a tár­sulat egyes tagjait, de ugy látszik nem igen veszik nagyon szivükre, mert annál jobb ét­vágy mellett folytatják az étkezést. Lévay a társulat Luciferje. A társu­lat minden tagja ezen néven szólítja, s ő büszke e megszólításra. Adja óriási módon a komolyt, ha azonban a társaság megkívánja még a lumpolástól sem riad vissza. E na­pokban megjött az asszony, meg is szűnt a fuvalom s mosolyog a fájdalom. Éltető a társulat mindenese. Minden újonnan érkezett tagnak lovagjává kínálko­zik. Elfogadják első nap a szolgálatot, de már ha jól érzik magukat tudtára adják neki a feleslegességet. A társulat éjjeli reputáció­jának a megmentője. A „vezérürü" megszó­lításra fellelkesül s elösmeréskép megrázza hatalmas üstökét. A nagy asztal melletti külön asztalnál Pártos Etel a hangadó. A mily kedvtelés­sel üzi a színházban a kokettirozás sportját, ép oly diszkrétül viseli magát az étterembeír Meg van saját asztala körül az udvara, s azok­nak osztogatja a parancsot. Gyuszi, kadét, gya­kornok mind rendelkezésére állanak. Távozá­sakor köpönyeg, kalap, keztyii, mind külön külön lesz átszolgáltatva. H i d a s s y a társulat „Kadét u-ja. Ezen elnevezést a dolovai nábob leánya szerepe után nyerte. A kadét szóra fclevelenedik s kész bármily szolgálatra. A vizet ki nem állhatja annál jobban szereti a vörös bort. Nagy Gyulát csak Gyuszinak szólít­ják. Igen csendes tagja a társulatnak. Étkez s megy haza. Ritkán elegyedik a diskuszióba, akkor is csak „igen" vagy „nem". Lomniczy a fin de siéle embere.

Next

/
Thumbnails
Contents