Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-04-02 / 14. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. A t. közönséghez! Nem volt ugyan szándékunk a jelen esetben, midőn a t. előfizetőinket az uj negyedévi előfizetés megnyitására felhívjuk, lapunk ellen indított taktikai manőverekről említést tenni, de mivel utóbbi időben már annyira vitték az úgynevezett érdekelt felek a tisztességtelen manővrirozást, hogy bár nem szívesen, de előfizetőink irányában tartozó kötelesség kényszerít bennünket ez ügyben „tiszta borral" szolgálni. Lapunk vezércikkei utóbbi időben méltó feltűnést okoztak városunkban, a mennyiben tárgyilagosan reámutattuuk azou ferde állapotokra, melyek országszerte páratlanul állanak. Az érdekelt felek találva érezték magukat s kiadták a jelszót: „Élné m i t a n i a Pápai Közlönyt." S mikép vélték czéljukat elérni? Megtettek minden intézkedést arra nézve, hogy a kiadótulajdonost rábírják, inipzerint bennünket a fenntjelzett kinövések ezutáni agyon hallgatására reábirjon. Ez neki nem sikerülvén saját érdekében kénytelen volt más szerkesztőről gondoskodni s természetesen olyanról, akiről feltételezte, hogy akaratának, illetve az érdekeltek kívánságának megfelel, azaz — hallgat. A kiadó azonban ezen az uton már azon egyszerű okból sem érhetett czélt, mivel a „Pápai Közlöny" tulajdonjogával nem rendelkezhetett. Hogy most már czélját mégis elérhesse, a „Pápai Közlöny" kiadásáról lemondott, azt képzelvén, hogy ezáltal lapunk is megszűnik. A kiadó és a háta mögött állók terveztek, a szerkesztő azonban — végzett. Nem kiméivé semminemű anyagi áldozatot, lapunk mai száma már Goldberg Gyula ur nyomdájában jelenik meg. Lehet, hogy egyesek részéről miként eddig, ezentúl is csak közönyt, ridegséget, elzárkozottságot, sőt talán gyűlölséget tapasztalunk, mint ezt minden önzetlen, munkakész ós a közjóért lelkesülő journaliszta, lépten-nyomon tapasztalni kénytelen; lehet hogy eljárásunkat túlzottnak aposztrofálják, lehet, hogy irigykedő, a 11 a t o m o skodó és csak a személyes érdekeket hajhászó emberkék módjára ellenünk talán daczszövetséget is kötnek, nem törődünk vele, czélunk öntudatos, feladatunk kimért s akadályok ellenében is igéretünknek minden tekintetben helyt fogunk állani. Miként a bátor katona szokta, mi is oda állunk az ágyuk tátongó, tüzes menykőt szóró torka elébe svagy győzünk vagy meghalunk, de álláspontunkból egy hajszálnyit nem engedünk, szóval — el nem adjuk magunkat. Mi e fontos és nehéz felelősséggel járó munkát akarjuk végezni, s hogy ezt tehessük, szükségünk van a t. közönség becses támogatására. Uj programmot nem adunk, ösmeri azt már a nagy közönség. Megmaradunk a régi elvnél. Elveink nyiltak, őszinték. Független gondolkozásuak és szókimondók maradunk. Eddig a tettek mezején valamint a tények és események pártatlan elbírálásában mindig becsülettel megálltuk helyünket, zászlónk és jelszavunk elé csoportosítva a polgáriság őszinte bizalmát és rokonszenvét elnyerni továbbra is, lelkünk egész hevével szivünk minden dobbanásával törekedni fogunk. Bizunk a város és vidéke nemesen ós függetlenül gondolkodó közönségének erkölcsi támogatásában és mondjuk ki, anyagi támogatásában is. Ám ha méltatlanoknak bizonyulnánk e nehéz feladatok megoldására, akkor törjenek pálczát felettünk s működésünk felett, mert hiszen mit is érdemelnénk egyebet? De ha ki fog tűnni, hogy a most kitűzött hivatás elérésére megteszünk minden TÁ RC Z A. Wauomás. Szezetfefi szeze fanem fángfievével, dJlitiént, az éjt a csitYaaofi. €í csitfag éj néffiül nem jöhet jel Sn te né Ifiül ed meg fia le fi. SCéped máz zégen szive mfe vés re, éfCisz ofif zegen szezelíefi én! S Sol'dog vagi/cfi fiisz a te szivedfe (9fuan (áng ég, mint az enyém ! Szezetíek... fiimond fiatattan hévvel, SHiAént csak istennőt tefiel. S fia fiéfi szemeddel te zeám nézef, megtaláltam a — menyet. — A leányok. Engedelmökkel megbontom a rendet. Tudom, hogy az, mit most tenni fogok, nagy bün is, melyet ajkbigyesztéssel fognak „trats"nak „indiskrét hivalkodás"nak minősíteni. Nem bánom! Ha ezentúl kedélyesen csevegni fogtok leányok, nézzetek körül, nincsen-e köztetek olyan, ki tollat forgat — ha még olyan ügyetlenül forgatja is — s ha van, tanácslom halgassatok, mert nincs az az ártatlan, ostoba kis fecsegés, amit az képes ne legyen elárulni, ha még ugy esküdözik fogadkozik, „Akármi legyek, ha elmondom ' " „ Harapófogóval sem vehetnek ki belőlem egy szócskát ! " „Bizony Isten ! " Hát hiszen harapófogóval nem is; de ha toll kerül a kezébe, akkor nem állok jót semmi titoktartásért. Félhomályban ültünk a kandalló előtt, Rózsika és én a két nagy karosszékben; egy kis tabouretten Irén és lábainál a zsámolyon Mariska. Letárgyaltuk volt már egymás báli toilettjeit, könnyedén érintettük a sütést, főzést, már ugy befőttet, tortákat és croquenbouchet illetőleg aztán áttértünk egy igen hálás themára; a mamákra. Az enyém aranyos, édes. Nincs más gondja, mint hogy én jól mulassak, csinos legyek. — No azt az enyém is teszi, csakhogy már szeretné, ha férjhez mennék. Hogy, hogy nem, egy perezre csend lett. — Angyal szálott át a szobán ! jegyezte meg pazar szellemmel Rózsika. Jé! szerelmes, szerelmes, szerelmes! O törte meg a csendet, ergo szerelmes! — Ah ! Hová gondoltok, bolondság ráfogás! — De bizony ! Az egész biztos! Kibe ? Szőke? Barna? magas? alacsony? csinos? okos ? kedves ? hangzott össze vissza. — De ki? — Hát ő, ő, ő! A nagy O! — Először nekem nincs is nagy „O" m, másodszor pedig tudhatjátok, hogy ha nekem tetszik, feltétlenül csinos, kedves, okos. Tehát van ! ujongott unisono a kar, — No mesélj, beszélj hát! Halljuk! Jól van. Ha utánnam sorba mindegyik elmondja a szive titkát, nem bánom megkezdem én. — De röviden. Mindenki öt perczig beszélhet. Te kezded. Rózsika kényelmesen visszadőlt a nagy karosszékbe, aztán nevetve kezdte: — Hát, hát . . . persze, hogy szerelmes vagyok, mint ti is, hiába is tagadnátok. Nagyon csinos, szőke, de milyen gyönyörű szőke. Óriási jellem, no. meg aztán remek csárdás tánezos. Egy majálison ismerkedtem meg vele.