Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-10-23 / 57. szám

Második évff, Pápa, t§Sf október Közérdekű f üggetlen hetilap. — Megjelenik; minden vasárnap. Elégetés! ársk: Egész évr>e 6 frt. Negyededre 1 frt 50 kr. — Egyes saáno ára 15 kr. — Hirdetések és oylittei'ek felvétetnek © kiadóhivatalban. Kéziratok VÍJ& A aem adatnak. Előfizetési felhívás a „PÁPÁI közérdekű fúggeífin hetilapra. Október elején uj előfizetést nyitunk független hetilapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. A választásokon kívül a szabadon gondolkozó független polgárság egyedüli tere a sajtó, melyben eszméit és irányelveit képviselheti s mi örömmel látjuk, hogy működésünk, melylyela városnál uralkodó kapkodásnak, fejetlenségnek s terv nélküliségnek útjába vágunk, széleskörben viszhangra talált. Ezután is ellenőrizzük a hatóságot, hogy a polgárság filéreivel könyelmüen ne bánjon ; ellenőrizzük a mai kuitui harczot proklamáló világban azt, hogy egyik vallásfelekezet a másik rovására ne hatalmaskodjék ; képviseljük a józan haladást és fejlődést, de elitéljük a slendriánságot ; nem szününk meg agitálni Pápavárjzw~_ gye érdekében, mely ügyben lapunk méltó feltűnést kei tett tartalmas vezérczikkeivei ; a kereskedelem, ipar és gazdaság érdekeit folyton szem előtt tartjuk. Különösen felhívjuk a t. vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak beküldésére. Hazafias tisztelettel a „PÁPAi KÖZLÖNY' szerkesztősége és kiadóhivatala. A MMN @«J Valóban ugy látszik, mintha hosz' szu évek óta most vegyülne valami eredetiség a városunk emelkedésére törekvő mozgalomba. Értjük pedig ezalatt a „Pápai Lapok* utólsó két számában javasolt sörfezde és czukorgyár felállíttatását ós egy a fejlettebb s több oldalúvá lett gazdasági élet szükségleteinek is megfelelhető pénzintézetnek a létesittetését. Mi, akik örömmel fogadunk mindent — 6 j

öjjö

n a

z bármely oldalról — a mi városunk emelkedését czélozza, föltétlenül helyeseljük a kifejezésre jutott törekvést. Helyeseljük pedig nemcsak azt

P a mi a javaslatok körül mondatik, haiem azt is, a mi elhallgatva lőn, azonban az alapos megokulásból csak sagy ki ri : a vezérköreinkhez intézett intelm. S valóban, nem kell-e önmagunk ellen keserű vádakkal fordulnunk, ha meggondoljuk, hogy ama parágak létesítésével városunk óriási hanyatlását nem csak fyogy felt? iktathattuk volna, kanén?. a&íiak jSi tAt-slömosdithattuk, s ^közvetve a kisipart és a kereskedelmet is nagy mértékbenfejleszthettük voina. Illusírálja a helyzetet, hogy a napokban az ácsi czukorgyár a helybeli pályaudvaron többezer forint költséggel egy mérleget állíttatott fel a vidékünkről neki szállítandó roppant ezukorrépa mennyiség átvétele czéljából. Hagyjuk azonban az immár feleslegessé vált inkriininácziókat a bevégzett pusztulással szemben, e gon9,Giegerli Aranynak is van alakja, Épen ugy egy nemzetnek ; Mert ennél is megesik, hogy Korcsfiai születnek. Korcsszülöttek m uracsok, Ugy nevezett ,gigarli\ Kár, hogy ezek lelkes iéayek, S ember kópét viselik. Oresiptető 8 felgyűlt nadrág Képezi fődiszüket; S buta gőggel, fenhéjázva Hordják üresfejüket A nap lopás és tétlenség Jellemük fővonása; — A szorgalmas, példás méhek Heréinek képmása. — Társadalmi életünknek Nagy teher a Iéfelük; Mert iíjaink jobbjainak Valóságos mételyük. Ha iránt, bogy nekik U Volnának kötelmeik ; Nem is sejtik ; mert az erényt Távolról sem ismerik. Árpád atyánk ! támadj fel és Fogd meg jói a fülüket : S úgy porold ki magyarosan A tohonya testüket. Noé apánk böícsember volt Sok állatott meg mentett; De kár, hogy a bárkájába „Gigerlit* is bele vett! (fesparícs Vinci®. Szervusz ideál ? (Humoreszk). Mindig mosolyognom kell, valahányszor a szerelmesek mélabús ömlengéseit és elragadtatásukat; olvasom., vagy ballom, melylyel ideáljaik tulajdonságait szemeit, haját, szóval egész lényüket festik. Pedig néhány héttől ezelőtt magam sem voltam külörnb. En is azt hittem, hogy 0Ö

8 egy tulvüági lány, hogy szemei csodás fényűek és hozzájuk az esthajnali csillag fénye úgy w&öjiik, mint kandúr sssome % aagfénj* doskodjunk a teendőkről, illetve az ajánlott vállalatok megvalósításáról, mert egyedül az ipari és kereskedelmi vállalkozási szellem ébresztése és támogatása által adhatunk üdvös lökéseket városunk közgazdasági fejlődésének. S továbbá : nem hirdettetik utonútfélen azon nagy előny, a mely a valutaszabályozás következtében öszs&es közgazdasági viszonyainkra hárulni fog ? — Mi sem kételkedünk ebben, de csak az esetben, ha bírni fogunk egy oly eszközzel, egy oly intézmónynyel, a melynek igénybe vételével vagy segítségével a biztos kilátásba helyezett előnyöket részünkre fordíthatjuk. Csak helyeselhetjük tehát egy olyan p. int. létesítését,a mely a napról-napra folyton fejlődő és átalakuló gazdasági élet—de különösen az ipar és igazi kereskedelem jogos igényeinek és szükségleteinek is megfelelhetne. Világos, hogy erre a takarékpénztári intézményünk, a bennök domináló s a kritikát nagyon is kihivó szellemtől eltekintve — már hivatása ,éa korlátolt üzletköre következtében sem alkalmas. Ismételjük, hogy föltétlenül helyeseljük és üdvösnek tartjuk, a városunk emelkedését ós gyarapodását czélüó törekvést, a melyet az összeség érdekében erőnkből támogatni fogunk Megkívánjuk azonban már most, hogy a szóban levő vállalatok, a mennyiben azok létesithetése általunk is kivihető, a mi hozzájárulásunk mellett valósíthassanak meg. hoz; hogy haja o!v sötét mint az éjszaka ; hogy oly parányiak a lábai, mint a kezei; hogy orra olyan mint az ókori Xautippéé, szóval, hogy ^O* valami olyan csodás aetJtteri ködfátyolkép, a kihez lábujj-hegyen kell közeledni nehogy odaórkezésünk előtt elolvadjon. ftos hát mai nap egészei* máskép vélekedtem. Meggyőződtam róla, hogy „Ő" éppen úgy a földön jár, mint ón, és hogy szemei csak éppen olyan szemek, mint minden aiá3 emberé, hogy a kezei sokkai kisebbek, mint a lábai; illetőleg, hogy a lábai sokkal, sokkal nagyobbak mint a kezei, hogy távolról sem úszkál a feMk felett, és nem eszik rózsaillatot, és nyögdécselő esti szellőt, hanem éppen úgy megeszi a gombóezot, mint a hogy jó magam. De mig ezen józan meggyőződéshez ju toítam, addig be sokat szenvedtem, Szeretném önmagamat végig verni, ha eszembe jut mily ostoba voltam. Ha egyszer görbén nézet rám puff l vége volt az éjjeli alvásnak, ha egyszer nom rebegte olyan hangon a sjó éjt® mint a hogy én szersttem volna, akkor egész ójjel öngyilkossági gondolatokkal tépelődtem, szóval kisült, hogy „Ő* bármi olyasmit követett el, mely nézetei* szerint , kizárta szerelmem viszonzását 4n éppen oly hánykolódva töltöttem az éjjelt, mint az, ama bhonyos novellában meg vagyon irva. Szóval ez az „Ő

5 engem aenjira kiásott