Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-12-25 / 66. szám

Hets testvérek .... 10 „ — „ A markotai-bödögei plébániahivatal gyűjtői vén . . 4 „ 90 „ A tatai katli. legényegylet gyüjtőivón 4 „ —- „ Összesen 1831 frt 44 kr. Ezen összegek beérkeztét kerületünk hírlapjaiban ezennel nyilvánosan nyugtázzuk. Győrött, 1892. deczeinber 13-án. A kerületi keresk. és iparkamara nevében Jerfy Antal s. k. Szávay Gyula s. k. elnök. titkár. Woif Miksa beltag gyüjtőivén adakoztak : Wolf Jeol fiai, Szántó Lajos 5—5 frt, Diamant Jakab, Krausz Miksa, dr. Pfeiffer Fülöp, Hatschek M. és fia 2—2 frt ; Breuer Lsjos, Schlesinger és Podwinetz 1—1 frt. A balatonvidóki takarékpénztár gyüjtőivén adakoztak : Ralatonvidéki takarókpénztár 5 frt, Szürszabó József Bayer Autal, Prommer Lajos 1 —1 frt, Lőwinger Ignácz 50 kr. A markota-bödögei plébánia hivatal gyüjtőivén aeahoztak: Takács János plébános 2 frt, Dömötör Ferencz 1 frt, Czakóházi hivek részéről 55 kr, Fehér Jenő 50 kr, Farkas Mihály 40 kr, Kováts Mihály 25 kr, Kovács Gyula 20 kr. A tata-tóvárosi kath. legényegylet gyüjtőivén adakoztak : Tatai cs tóvárosi kath. legényegylet 2 frt, Horváth Ferencz apátplénános, Kábik J. Gróza 1—1 frt. "'A győri toreiiüi és lartaiarátfll1.) Pályázat poszlóáruk ós szövetek szállítására. 4223. 892. sz. A serajevoi csendőrparancsnokság kezelési bizottsága a bosznyák herczegovinai csendőrség részére a múltnak legparányibb ösvényeire ; az eimult ,kikeiet virágos korszakába, a sugaras nyári n^pok lomha fórfikorába — azután ránézek a jó kedvű Irma élénk arczkópére. Hajnalpiros üdeség sugárzik le arczárói, vörös hajfürtjei mint bohókas gnómok tűnnek fel előttem. Szemében a naiv ie.k^ka csintalan „esprit"-je, furfangos jókedve lappang szüntelenül. — Élénk ördögsereg ül az ajka körül, mely a vérpiros meggynek sötétes színétől lopta pikantériáját. S e piczi piros ajkra fenségesen illik az enyelgő melódia, mely még most is szakadatlanul finoman hangzik felém a szoba aetherében . . . Csengj, bongj drága melódia ; megtestesült fesztelenség zümmöpj a fülembe, csak bátran, jókedvűen . . . Ismerős vagy eíőttejn . . . ismerlek, imádlak . . . S a melódia folyton — szakadatlan tovább zsong körültem. Felidézi emlékemben Irma egész mivoltát, élénk természetér, ki egykor oly hízelgő naivitással, meguyerő bájjal énekelte ezt az ismerős áriát . . . Oh . e iczi-piczi nóta, gondolás legények szerelmes danája zengj csak tovább — tovább. — Nem vagyunk Volencze , titkos" laguniin, nem ül gondolámon bogárszomü lányka, ki a verejtéket letörli homlokáról s édesen dúdolja az ismert melódiát, . . . Rideg szobában vagy, hol a kályha tüze pattog s egy elmélkedő ifjú félre dobva komoly tanulmányait, mély figyelemmel hallgatja incselgő symphoníádat . . . Ismerlek már régen, imádott Irmám előtt drága voltál te egykoron, el-eldalolt százszor, ezerszer derült társaságban s fölvillanyoztad a porüHe lelkeket komor egyhangúságukból. Emlékszem még jól, te vaiál a lelke, egész karaktere, szavaidban benn volt Irma vörös fürtjeinek ártatlan pikantériája, kecses 1893. óvi január 1-tŐl 1895. évi deczeinber végéig szükséges posztóáruk és szövetek szállításának biztosítására írásbeli ajánlati tárgyalást hirdet, melynek megtartási határideje 1893. évi márczius hó 1-én Serajevoba tűzetett ki. 2.) Pályázat különféle anyagok szállítására. 4239. 892. sz. A m. kir. államvasutak igazgatóság az 1893. óvi ápril hó 1-től 1896. óvi márczius végéig terjedő időszakban szükséges különféle leltári tárgyak, úgymint aczél- és kovácsolt vasszerszámok, aczél és sárgaréz bélyegzők, ólom zárfogók, lyukasztófogók, keletsajtók, öntött vasszerszámok, kályhák, takaréktűzhelyek, csavaremelők, őrházi főző kályhák, iáinpásoszlopok, bútorok, asztalos, kárpitos ós esztergályos készítmények, bádogos és lámpagyári munkák, ágynemüek, pokróezok, hajózászlók, ács ós kádárkószitmények, tűzoltó szerek és érczöntvények, villanyos jelzési eszközök, vasszekrények, gyaluk, gyuluvasak, fűrészek, fűrészlapok, kenderkötelek, fostékőrlő kövek, fenő- és nyomdakövek, hajtányok, pályakocsik, csigasorok, lánczok, vastaligák, vasút málhakocsik, kézikocsik, vasrakonczák, emelő álványok mentőszekrónyek és táskák beteghordágyok stb- anyagok szállításának biztosítására nyilvános pályázatot hirdet. A kellőleg felszerelt ajánlatok 1893. évi január hó 17, napjának déli 12 órájáig a nevezett igazgatóságnál nyújtandók be. 3) Pályázat faanyagok szállítására. 4243. 892. sz. A m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatósága az 1893. évben szükséges 1768 köbin. erdei fenyő, 400 köbm. luezfenyő és 640 köbm. bükkfa szállítása iránt pályázatot hirdet. Ajánlatok arra nézve 1893. évi január hó 18. mozdulatának mindtn kis fragmentuma . . . Csengj — bongj csak tovább — élénkebben, hatalmasan, ép úgy mint. egykoron, mikor Irmának ördögét játszottad . . . Hiába minden könyörgés, esengós. Az egykor vidám melódia lomhán, vontatottan rezg át az aetheren ... a gondolások lánggal telt áriája minden tüz nélkül, hideg unalommal viszhangzik fülemben; hiányzik belőle kedves galamoomnak lelkes ihlettsége, szerelmetes hangja . . . Mintha csak Irmának hazajáró lelke volna, kinek kacagása megfagyott ajakán — a titkos melódia elnémult örökre. Gyors röpte volt a Kényes virágszálnak; kikeletnek üditő. illatos szellője leicpte kebléről halandó köntösét. Mire az akáczfának kipattant a szirma, teste künn porlódott ölök hazájában, megkezdve századokra szóló rejtelmes processusát — s a lelke utat tört magának az aether sűrűjében . . . A bájos melódia lelke után lopózott hidegen — megfagyva. Szegény, incselkedő Iima hitehagyott lelko összetörve maradt az élénk áriában . „ . E^ért olyan lanyhán tör elő újra a régi emlékek tarka tengeréből. Meghalt a melódia — kikelet reggelén, egy vörösfűrtü lányka elnémult ajakán találták lánczraverve az élénk ördögöt..-. s most fagyos, vontatott. A harmat zúzmarává keményedett . . . * * * S újra — meg újra fülemben cseng gyászos melancholiája. Utálom, gyűlölöm . . . s nem birok szabadulni tőle . . . Irma galamblelke száll felém minden unalmas szavából; minden kis betűje drága galambomnak megfagyott mosolya. Boldogtalan Irma . . . drága virágszálam , . . napjának déli 12 órájáig a nevezett igazgatóságnál tehetők. 4.) Pótvásár N.-Megyeren. 4261. 892. sz. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur megengedte, hogy a Komáromvármegye területéhez tartozó NagyMegyer községben a f. évi deczember hó 7-óre esett, de elmaradt orsz. vásár helyett f. évi deczember hó 28-án pótvásár tartassék. Mely hirdetményt e kamara azzal teszi közzé, hogy a szállításokra vonatkozó részletek a kamara irodájában megtudhatók. Győrött, 1892. deczember 20-án. A kerületi keresk. és iparkamara nevében : Jerfy Antal sk. Szávay Gyula sk* elnök. titkár. Egy kis reminiscentia — Pápáról. Csak potom 25 esztendeje s mégis azt mondom : régen volt! Persze, hogy régen volt! Akkor, hogy feszelegtek a magyar parlament dólczeg alakjai, a mózesi bölcsessógü, uj honatyák, s a felelős kormány válogatott szép, szellemes, imponáló tagjai, köztük, vagyis inkábo előttük a legfessebb magyar : Andrássy Gyula gróf . . . Igazán régen volt. Akik akkor ősz emberek képében mutatkoztak, ma nómák, láthatatlanok s a kik fekete hajjal, pehely szakállal gavalléroskodtik, most — velem együtt — már a meleg szobának örülnek logjobban. A szép lányokból pedig, kik akkor, a koronázás után való napokban, édes reményeket tápláltak a mózeshetes jövőre nézve, ma — kevesek kivételével — grossmamák lettek. Egyik miniszter a másik után jött; egyik képviselő a másikat buktatta meg; egyik nemzedék ment, a másik jött, — hogy ne volna tehát ez a 25 esztendő n a g v idő ? Nos épen ennyi ideje, hogy az egyetemen szép diktió kisóretóben kezembe adtak — valamit. A diploma volt. Nesze, fogd meg, — gondolám magamban — mert ez nem: semmi; ez több, sokkal több a semminél, ez : valami. Mégis fogtam jói s vittem egyenest haza, apámhoz. — Hm, — mondá jó öregem —~ tehát vége a tanulásodnak, kitanultál ? — Ki biz én felelém. — No, ón meg azt mondom, fiam, hogy nem. Én már annyi ideje tanulok s még sem mondhatom, hogy — kitanultam. S igaza volt. ősz fejjel most is azt vallom, hogy igaza volt. Mert a mit én 25 óv óta tanultam, az sokkal több, mint a mit iskolában, egyetemen kebeleztem be agyamba. Hej, ez az élet bizony nagy mester! Bizonyítja P. Szabó Károly tisztelt barátom, kit fiatal koromban volt szerencsém megismerni. A „Pápai Lapok" nem egy helyen bizonyítanak amellett, hogy „idealista

1* voltam s ma — ? Mennyi az, a fenn tisztelt barátom, az akkori szer-