Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-12-25 / 66. szám

kesztő és lapalapító, azóta mint „fölös málhát* a tengerbe dobott? Én is a között a málha között lehettem, mert azóta sem tudtam közelébe férkőzni. Vagy, ott van Pápán V. Adolf barátom, az építőmester, ott még néhány kedves emberem, a javából, ök tudják legjobban, mennyi volt az, a mit programmszerüen terveztünk s hova lett mindez a sok ? ? Hát bizony szépen volt. Elmúlt, elveszett, elpárolgott. Sokra már nem is emlékszünk. De hát jól van ez igy. Hova lenne nz ember, a társadalom, a világ, ha mindent, a mit lelke, szive megkopott s dédelgetett, meg kellett volna tartania s összetömöriteni, összeegyeztetni mindazzal, mit eszmeköróbe évtizedek óta újra befogadott s újra dédelgetett. Az idők változtak; mások a mai viszonyok, mint a régiek — voltak s igy nagyon helyes, hogy mi is változunk, eszméink is megváltoztak. A tudományok, a művészetek, a politika és összes tényezői életünknek a haladás ós tovafej lődés örök törvényei szerint óriási utat tettek meg — előre. Ha mi, emberek, ott maradhattunk volna, hol évtizedek előtt voltunk, ma már hasznavehetetlen „fölös málha* számba venne minket is az uj nemzedék s megszűnt volna minden szereplési jogunk ezen a világon. De hát — hál' Isten, — nem ugy esett. Előre törekedtünk mi öregek is, ós — azt mondó vagyok — javában elkól a fiatalok társaságában a mi őszfejünk tapasztaltsága. Nem is adjuk be ha lehet, egyhamar a derekunkat. Részt akarunk továbbra is az élet javaiból: a munkából ós az eredmónyből. Mikor ón ezelőtt vagy 20 évvel T. Dániel tisztelendőók vendégszerető, művelt körében, vagy akár V. Adolf kedves családi otthonában, meg P. Sz. Károly barátom uram szőllejóben az ott egybegyűlt intelligentia társaságában majd aktív, majd meg passiv részese voltam a szőnyegre került kérdések bölcs megbeszélésének ós annak a kedélyes hangulatnak, annak a magasabb niyeau-ju társalgási modornak, mely a nevezett körökben dívott: eszményi világom teljes magaslatán állónak éreztem magamat. Azóta az Öreg Duna sokszor kiöntött már, meg a Tisza is. Azokon az általános érvényű igazságokon kívül, melyekről akkor beszélgettünk, minden egyéb — megváltozott. Az öreg Körmendy bácsi ugyan megjósolta, hogy igy lesz s én akkor jóizűeket kaczagtam viczczes ötletein, mert nem képzelhettem, hogy — mutatis mutandis — csakugyan ugy lehetne valamikor. Ma kénytelen vagyok beismerni, hogy a jó öregnek igaza volt. Pápa városa ugyan még most is ugyanazon a helyen van, a hol akkor ; a tavasz most is csak ugy hozza meg a virágokat és a verőfényes napokat, miként azelőtt, a tél a hideget ós a ködöt, de minden más megváltozott. Csak méltóztassék körülnézni, méltóztassék összehasonlítást tenni. S ujabbi 20 óv után ismét igy lesz. Akkor is ugyanazt fogja valaki konstatálni ptaelj pápai lap hasábjain, Akkór is lesz reminiscentia, csak azzal a külömbséggel, hogy mi már nem leszünk ; sem aktív, sem passiv irányban. Nem mondom én, hogy sasok váltandják fel a verebeket, sem ezek a sasokat, de a m i világunk nem lesz többé! Mi fogja a pápaiakat akkor megörvendeztatni, vagy busitaui, nem tudhatom, de hogy m á s, egészen más világ lesz az, mint a mienk volt, az bizouyos. Ma még in i vagyuuk s ezen positivum érzetében üdvözlöm az ón pápai, kedves barátaimat .... Mtr. Stadler Károly. ZESZ sí x c zclat Karácsonyi hangulat. Unatkozom! Hogy miért, azt magam sem tudom, annyi tény, hogy nem lelem helyemet. Annyi bajom van, hogy azt sem tudom hol a fejem. Reám nézve oly hatást tesz az unalom, minfc a minőt u xOglájás, elrontott gyomor és a nátha egyesült rohama eredményez. Ez a hangulat pedig már napok óta gyötör. írni kezdek, a toll kiesik a kezemből, kimegyek a korzóra a pezsgő elet közepébe,de a mások jókedvében sem tudok telviduini. Délutánonként kimegyek a korcsolya térre, de biz ott sem találom helyemet. Üres, elhagyott. Napok óta vízben áll a pálya, már az elnök azon jó gondolatra jött, hogy addig mig újra beíagy a pulya, regattával fogja az egyleti tagokat meglepni. Szerencsére azonban Télapó megkönyörült az egyleten és költség megkímélése tekintetéből megjelent ós újra folytathatják a sportot. Felkötöttem korcsolyámat, de biz az sem superált. CbŐdöt mondott — az is unatkozik, nem találja helyét lábamon. Vissza hivánkozom a korzóra. Nagy meglepetés ! A megszavazott 10 lámpa többlet nagyobb ré3ze a korzóra került. Övöm telt arcokat látok, vidáman társaioguak, de mind hiába kedély, hangulatomra ez sem bir befolyással. Ismerőseim kikkel találkozom kérdésekkel halmoznak el; Mi bajom ? Hol van uz örökös jókedv? s ón nem tudom őket felvilágosítani, mert magam sem tudom. Már azt is rebesgették, hogy szerelmes vagyok. No még csak ez hiányzik 1 Ezen híresztelésnek és feltevésnek köszönhetem, hogy ezen meiancholikus kedélyhangulatból kibontakoztam, amennyiben magam-magamat megintervimoitam s arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen hangulatomat a karácsonyi ünnepek idézték elő. Látom mái hetek óta a készülődést a nagy ünnepekre. Mindenki iparkodik hozzátartozóit valami csekélységgel meglepni, mindenkinek jut osztaiyréazui a karácsonyból, csak — nekem nem. Tehát ez volt az a mi engem oly levertté tett I . Reminiscentiák voltak, melyek elémbe varázsolták a mult emlékeket, .uidőn még nekem 'is jutott egy kis hely a családi körben ós élvezhettem azon örömöket, mellekről most le kell mondanom. Ne vegyék rossz néven tőlem tehát, ha rendes hangulatomból eltérve egy kevés időre elkomolyodtam. Nem tart sokáig. A karácsonyi ünnepek elmúlnak, s én újra a régi „Frici" leszek. Ti pedig kedves barátaim, kik engem szerelmeseknek hitettek, mondjatok le erről a feltevésről, mert ón szerelmes nem vagyok — csak voltam — régen. Nincs ugyan kizárva az eshetőség, hogy — nem leszek, ami ugyan nem is volna csoda, ahol annyi sek szép lány van — mint Pápán, de egyelőre nem fuziónáltam senkivel. Végül engedjék men kedves olvasóim, dacára kogy nekem lesz boldog karácsonyom, de önöknek tiszta szívből kívánhassak : Boldog karácsony ünnepeket ! Fríezi. A Llojd estély. Nem is hinné az ember milyen nagy nálunk a szokás hatalma, az önképzőkörben például a mi közönségünk a táuczban sem találja meg a valódi élvezetet ha nincs felolvasás előzőleg, a leány egyletben a legszellemesebb felolvasás után sem érzi jól magát, ha elmarad a zongorajáték, és a Lloyd is csak akkor bir számára vonzóerővel, lia a belépti dij alól felmentetik, az előbbi két szokás oly különczködésie "all, mintha valaki csakúgy szereti a pecsenyét, ha előbb salálát eszik, az utóbbi szokás azonban bir némi reális alappal. A fentemiitett egyesfiletek vezetői — nagyon okosan szám ott vetettek az „ ezerfej ü szörnyeteg" szeszélyeivel. Így az önképzőkör megszerzi a felolvasót, a leányegylet a zongorát, a „Lloyd" pedig hosszabb szünet után ismét rendezett ingyenes zeneestélyt szombaton. A mulatságok ez a faja kizáróhg csak a Lloydban díszlik, mbel „zártkörben" egyenlő társadalmi állású közönség verődik össze és itt a kedélyességet, otthoniasságot mindenki megtalálja. Mulatott is a JwZóujo^, HÍM a saját módja szerint. A papáit kergették a „pagátot" vagy ánzágolták a ,türczeket és bálákat", a mamák a pénteki bevásárlás árfolyamáuak megállapításán fáradoztak, a fiatal emberek a „Lloydosmtk" ÍV borát kóstolgatták ós ölelgettek a borotf fiaská^at, a legények pedig az aszfalton képződött korzóról bátran csicseregtek maguk között olyan dolgokat melyeket profán fülöknek megballgatniok nem szabad, mivel a fiatalság — amint ez már szokás — a másik teremben trainirozta magát a táncra : azaz a bor által hevítette magát. Nem tudom a bor volt e nagyon jó, vagy a fiatalság lángja éledt-e oly gyorsan tény az, hogy 10 óra tájban fúziót kötött a két nembeli fiatalság és tánezra perdült. A Lloyd közönsége azonban nem szokván raug az ejjeiezést éjfélkor már elszéledezett, csak a fiatalság állta még tovább is a sarat. Nem tudom a bor volt e éjfél után nagyon jó, vagy a nők szeme részegitett-e meg bennünket tény az, hogy 3 óra tájban nem tudtam volna megmondani fiu vagyok e vagy lány. Pápai szokások. Szokás Pápán incognito vőlegény hírében lenni, de nem szokás a leányos mamákat erről értesíteni. Szokás Pápán magát eljegyezni, de nem szokás a mennyasszonyt Papáról választani. Ssokás Pápán éjjeli zenét kapni, de nem szokás az ablakokat kivilágítani. Szokás Pápán a szerkesztőnek cikket ígérni, de nem szokás a cikket beküldeni. Szokás Pápán bálba eljárni, de nem szokás a tánchoz kesztyűt húzni. Szokás Pápán az étlapokra somlai bort feljegyezni, de nem szokás, csak pápai vackot mérni. Szokás Pápán vadászatra eljárni, de nem szokás magával fegyvert vinni. Szokás Pápán kriskindlit venni, de nem szokás magával pénzt is vinni. Szokás Pápán a „Pápai szokás ok"által magát találva érezni, de nem