Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-12-25 / 66. szám

Második évf. Pápa, t§99 deczember 95. 06. szám. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik: minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések é« nylltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Kéziratok viasza nem adatnak. A közönséghez. Hírlapok olyanok mint az emberek. Születnek, fejlődnek vagy elcsenevósznek ós meghamak. Magukkal hozzák fejlődésük csiráit, vagy elsatnyulásuk magvait. Hírlapok, ép ugy mint emberek, a közönség kedvenczóvó lesznek, vagy közömbösek maradnak előtte, állásra tesznek szert, vagy pedig pártolás hiányában megszűnnek. A „Pápai Közlöny" megindításakor nem az volt a célunk, hogy egygyel szaporitsuk a különben is feles számmal létező vidéki lapokat. Nem. Hanem azt akartuk, hogy legyen itt egy lap, amelynek hivatása nem helyi nagyságok beteges hiúságának legyezgetóse, hanem a közérdek önzetlen ós hűséges szolgálata. Legyen egy lap, mely a megye, a város ós a közönség érdekében ne féljen fölemelni szavát. Amely mindenkinek szemébe mondja az igazságot, legyen az az igazság kellemes, vagy kellemetlen. Legyen egy lap, mely ne a nagyúri kegyek bőségesen elhullatott morzsáiból élődjék, hanem a nagyközönség kiérdemelt pártolásából merítsen életerőt. Az igazságot fogjuk szolgálni ós a közjót igyekezünk előmozdítani, már amennyire az egy szerény keretek közt mozgó laptól kitelik. A közpályán szereplő egyének nyilvános működését mindenkor éles és igazságos kritika tárgyává fogjuk tenni; a városi ós megyei kormányzat körül esetleg fölmerülő visszaságokat a nyilvánosság ítélőszéke előtt fogjuk leleplezni. A magánemberek ügyeibe való beavatkozást azonban nem tartjuk a hírlapirodalom feladatai közé tartozónak. A közérdektől távol álló magánügyeknek a nyilvánosság elé hurcolását nem tartjuk megengedhetőnek. Gyűlölj ük a sajtónak ama sürün tenyésző filloxeráit, a kik előtt semmi sem szent, akik csak szenzációt hajhásznak ós revolvert szegeznek a becsületes emberek mellének. Nem lesz semmi közösségünk sem a hízelgők táborkarával, sem a skandalum hajhászókkal. Egyszerit, becsületes, őszinte örei akarunk lenni a közérdeknek. Ezzel a jelszóval lépünk most közönségünk eló. Ezzel a jelszóval akarunk győzni, avagy bukni. Mi azt reméljük, hogy győzni fogunk. Az egyszerű, leplezetlen és tulhajtásoktól mentes Őszinteségnek bizonyára vannak még barátai a nagy közönség körében. És ezektől várjuk a támogatást, ezektől remélünk erkölcsi ós anyagipártfogását. Ezeknek pátolásából fogunk erőt meríteni becsületes küzdelmünkhöz. Büszkón tekintünk a jövő eló és az ellenünk irányuló áskálódásokat egyszerűen megvetjük. Megmaradunk az igazság szószólójának. Lapunk újévi számát ingyen küldjük a nem előfizetőknek s reméljük, hogy újévre tömegesebben sorakoznak a „Pápai Közlöny" zászlaja alá. A „Pápai Közlöny" szerkesztősége. Karácsonykor. — A „Pápai Közlöny" eredeti tárczája. — Elmúlt a szép nyár illatos himes bájoló üde szép virágaival, a mi még belölök meg maradt, azt elvitte magával a hervasztó Ősz ! A nyár össze gyüjiött Kincseit kérlelhetetlenül megszokja semmisíteni. A fagyos dermesztő tél m;1r mit sem talál abból, mindenütt csak a hideg nyom. Íme most is elérkezett már ez évszak utolsó fele, zord s komor képével. Söpri a szél a havat, egyhangú szilaj nótákat dúdolva. Ide s tova futkoznak az óg szféráiba a foszlányos szürke felhők; mintha döntő Ütközetet vívnának egymással. Az egész szemhatár egy nngv csatatér, kol rémségesen küzdenek az elemek. Ki is barangolna most künn a szabadba, ki kisértené ott uz Istent ? ! Nem is látni senkit, csak a szél vágtató paripát kerget maga előtt egy—egy ördög szekeret. Az emberiség meghúzta magát tanyáján, meleg tűzhelynél. Csak a kinek nincs tanyája a kit a kétségbeesés kísér, egy—egy ütött kopott ruháju vándor könytelt szemekkel kopogtat be a szalma födte kis ház ajtaján, meleget és kenyeret kérni. Vidáman beszélgetnek odabent a család tagjai, szánalommal és részvéttel fogadják a szenvedés emberét. Meg osztják vele falat kenyerüket ós meleg hajlókjokat, hogy fölfrissülten folytathassa ismét útját, küzdve a hideggel és az éhséggel, mig újra szánalmas jó sziveket és meleg tanyát talál. A kis falu népe pedig jól berendezett házikóikba fittyet hány a zordon időnek. A befűtött meleg szobákban .járja a vidám mese: pereg a rokka, s zeng a dal. Igy telnek a napok vidáman* össze ölelkezve hetekké, mig egyszer csak közeleg karácsony napja. Egy derűit csikorgó hideg reggel a családfő konferenciára hivja össze a családtagjait; hol is a maga ékes szólásával háza népe elé terjeszti, hogy ; elérkezett a disznó ölés ideje. — Küszöbön vannak már a szent ünnep napok is, ez pedig családi ünnep, nát hozzá méltóan kell eltölteni. — Aztán következik a „farsang* vár is az ember valakit a házhoz. (Erre a szóia a szép Erzsi szive nagyot dobban, mert akadémikus sejtével ki találta, hogy e szó ő reá vonatkozik.^) Már a múltkor Csőre komám uram melesleg megsúgta : hogy Kuruzsa Kató Józsi az a jó módú helyre legény, meg kéri a kezedet leányom Erzsi. Én fontolóra vettem a dolgot, megvizsgáltam össze-vissza minden oldalát, hát nincs ellene kifogásom. És ha te is ugy fogod föl a dolgot édes leányom, akkor nem messze állunk megérkező boldogságodhoz. De hagyjuk azt most, fogjunk hozzá a fent emiitett munkához. Talpon van az egész ház család. Ujjongva örül az apró-cseprŐség, mert tudja, hogy a ssiros töpörtyűs kása, még ma édesdeden fog Ízleni neki. — S midőn A megyei képviselőválasztások. (p.f.) Ez év végével a megyei választott bizottsági tagok felének megbízatása lejár, s a megyei közgyűlés által kitűzött határidőben 1892. évi deczember hó 28-án uj választás dönti el, hogy kik legyenek elltmőrizői a megyei administrációnak. Már két hét telt el a választás kitűzése óta, alig néhány nap választ el a döntő naptól s mégis „minden csendes", minden alszik — csak a hivatalos apparátus van ébren, Megyegyüléseink lefolyásából elég konzekvenciát vonhattunk le, hogy m. bizottsági tagjaink nem tesznek eleget kötelezettségeiknek,de még fontosabb ügyekben is, tüntetőleg nem jelennek meg a gyűléseken s nem igyekeznek megfelelni a hozzájuk kötött bizalomnak. A megyei virilisták sorában elegen vannak, kik a megyegyűlésen vakon igent mondanak, s csak azért jelennek meg a megyegyűlésen — ha 'ugyan megjelennek — hogy egy-két napot kedélyesen tölthessenek a megyei korifeusok között. A választásoknál meg van azonban adva az alkalom, ezen anomáliának legalább részleges megszüntetésére, e jó alkalmat tehát félhasználjuk és városunk polgárait felhívjuk a tettek mezejére. leszúrták és szét konczolták, a jól kihizott ötmázsás kocát, a kedves szép Erzsi örömtül sugárzó arccal vidáman forgolódott kint s bent, mint a kinek fölkelő félben van az élet boldogság meleg sugáro3 napja. Rőzséből tüzet csinál, s rózsapiros pecsenyét süt. A többi háznép is mind el van foglalva ; ki egyet tesz, ki mást. Küun szibériai hideg van. Most tetszik fel a nap bibor vörös korongja s fagyasztó hideg sugarakkal hinti be a kis falu bádogos tornyát. A csergő szarka madarak közelegvén a toros házhoz, vendégeket jelentenek be. Örömmel szemlélik őket, hogy merre billegetik fehér tarka hosszura nőtt farkaikat, mert hát onnan felül várják a vendégeket. Most végig türftlvén sima szép bajuszát a gazda, parancsot ád a Eerkó gyereknek ; hogy készítse el illetve vegye hozzá a nagyobbik vatallét, s gyors lépésekkel siessen a hegyre borért. Meg hagyja n^ki, hogy melyik és melyik hordóból tölcse meg, és tartalmával szaporán térjen vissza. Maga pedig illedelmessen elmegy a rokon, szomszédhoz és komához, meghívja Őket vacsorára. A szép eladó leány ünnepi ruhát ölt magára, gránát piros szallagot fonn ében fekete hajába, s berendezi szépen a szobát. Az ablakba rakja gond&zva nevelt virágait, a muskádlit, s a szép hónapos rózsákat, melynek piros szirmai vissza varázsolják a legszebb tavaszba a szemlélőt. A Ferkó is meg jött a borral, az elébe