Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

jóktól könyezett felé nem egy baráti kéz nyúlt, hogy a legönzetlenebb indulattal segitse öt; — midőn az ifjú hév, vagy meggondolatlanság miatt rosz útra tévedett elé odaállt a leghűbb barát s tréfás, vagy komoly hangon, szelid, vagy- ha kellett- szigorú szavakkal íigyelmezteté: megállj , mert örvénybe jutsz! S ki tudná közülünk elmondani, hány édes órát szerzett a bizalmas együttlét, az egymással folytatott derűs beszélgetés. Az igaz barátság mind ezen áldásait mindanynyian nem egyszer élveztük. Bátran elmondhatjuk, hogy bár dús földi javakkal nem dicsekedhetünk, mégis gazdagoknak érezzük magunkat, gazdagokká tesz bennünket ezen barátság, mely sziveinket szorosan egybe fiizi. Ezért tekintünk aggódva szét most, midőn a válás órája elközelgetett. Keressük az uj kapcsot, mely ha lehet még szorosabban összefűzzön bennünket, s kis körünknek a sors által szét szórt tagjait a távolság által se engedje egymástól teljesen elszakadni. Bizunk ugyan, hogy barátságunk sokkal szilárdabb alapon nyugszik, hogy sem az idő és tér egyhamar megsemmisithetné, s a feledés sötét fátyola eltakarhatna bennünket egymás lelkei elöl: de az élettapasztalat mosolyogva nézi a mi bizalmunkat s gúnyos arczárói az olvasható, hogy az idő, a távolság és az éle. színpadán küzdő ellentétes érdekek sok erősnek hitt köteléket szaggattak már szét, s a legerősebb bizalom az azt tápláló sziv vei együtt megtörött. Ezen lehetőség ellen keresünk mi védszert. Hisz legdrágább kincsét mindenki óvja, félve védelmezi. A védszert saját lelkünkben és egy külső kötelékben véljük feltalálni. Ezért ünnepélyesen szavunkra fogadj k hogy egymásról meg nem feledkezve ezután is ápolni, fentartani igyekszünk a barátságot, mely eddig kebleinket összeköté; sőt ha kell egymást gyámolitani, segíteni és védeni is mindenkor készek leszünk. Bizalommal fordulhatunk ezután is egymáshoz, s a ki e bizalommal visszaél, a többi társ megvetése sújtsa azt. S hogy az ifjúkor szép emlékeit felujitsuk, visszavarázsoljuk annak egy feledhetlen szép napját, becsület szavunkra fogadjuk, hogy 10 év múlva épen ezen iskolai vizsgánk és bucsuestélyünk napján, az az 1896. jun 21-én itt Pápán mindannyian megjelenünk, midőn egymást kebleinkre ölelve s lélekben megifjodva még szorosabbra köthetjük az oly sok idő által megszentelt barátságot; midőn a szerencsésnek sorsán örülhetünk s a sors által üldözött újra résztvevő baráti kebleken sirhatja ki fájdalmát, melyekben, ha sziv lesz, őt szóval és tettel gyámolitani szent kötelességüknek ismerendik. Hogy pedig e kis társulatunknak legyen mintegy központja, elnökül választjuk magunk közül Borsos Istvánt, a ki felügyel arra, hogy fogadásunk hiven megtartassék, s a kinek kötelessége és jogában áll az e fogadást hiven meg nem tartót és a baráti bizalommal visszaélőt komolyan megfeddeni és fogadásának megtartására figyelmeztetni. A ki közülünk lakást változtat, azt neki épen ezért tudtára adni tartozik, valamint ő is tudatja esetleges lakhely változtatását mindannyival. Hozzá lehet fordulni minden egymásról való tudakozódásról. Alelnökké választjuk Gyalókay Lászlót, a ki az elnök helyébe lép, ha az meghalna, vagy kötelességét hiven nem teljesitené. Ezek köteleztetnek egyszersmind, hogy a 10 évi összejövetel napjára a többi társakat jó előre még hirlapok utján is figyelmeztessék s ha valamelyik a megjelenhetésben szegénysége által lenne akadályozva, valamely tapintatos módon tegyék lehetővé néki a megjelenhetést. Ezen fogadás tételünket saját nevünk, valamint mélyen tisztelt s kedves tanárunk nak, mintegy tanúnak névaláírásával megerősítve a főiskola könyvtárába letéteményezzük. Kelt Pápán, 1886. junius 19-én. Borsos Istcán elnök. Bajcsy Gyula Gózon Gyula, Neupor Béla, Csekey Dávid, Előttünk: Németh István, hittanár. Gyalókay László nlelnök. Tuba Gáspár. Fodor Gyula Bakó József, Helessy Zsigmond.