Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

Évet bezáró ima. (.Jutalmat Nagy Isten! Kinek kezedben van kezdet és végezet, gyermeki bizalommal zeng feléd nyelvünk buzgó imát, ha munkánk szerencsés sikeréért esedezünk, s tied a hála és magasztalás, mely szivünk mélyéből száll fel isteni felséged zsámolyához, ha fáradságos munkánk édes gyümölcseit élvezzük. — Vedd kedvesen azért óh jó Atyánk! a buzgó fohászt, mely egy lezajlott tanév végén ajkainkról reppen el hozzád! Vedd kedvesen, inert téged illet az egyedül: te voltál gyámolitónk, ha csüggedtünk, oltalmazónk ha az életnek csábjai, kisértetei támadtak meg bennünket; te őrködtél felettünk, hogy le ne térjünk igaz ösvényedről, hogy szent fiad tudományát tanuljuk és tanítsuk s gyomláljuk a konkolyt, melyet az ellenség hint tisztelő hiveid gyülekezetébe.— Oh! te voltál jó atyánk mindenünk, légy ezután is kérünk velünk! Légy velünk! midőn tudományod felkent csarnokából távozunk, hogy itt szerzett tiszta ismereted szolgáljon szövétnekül megszakított munkánk kis szünetében. — Ennek világánál járjunk, s ennek vezetése alatt térjünk majd ismét vissza ide, hol tudományod tiszta forrása buzog. Azoknak pedig, kik utoljára állnak itt, igaz ismereted tiszta kútfejénél, küld el szent lelkedet! mely vezérelje őket az élet göröngyös pályáján: hogy igéd tiszta világánál keressenek vigasztalást, ha bántalmakat szenvednek; bővölködjenek a lelkiekben, ha szűkölködnek a testiekben; hogy biztatásért mindig hozzád folyamodjanak, ha már-már csügnyert pályamű.} gednek az élet terhei közt: s ekkor megállanak mint Sión beg}

Te és nem ingadoznak, s lesznek szentegyházadnak már itt e földön élő oszlopai. Áld meg oh jó Atyánk! tanárainkat, adj a fáradozásért bő kárpótlást azon örömben , mely a szeretet gazdag forrásából meríthet táperőt, bő kárpótlást, hogy megláthassák anyaszentegyházadnak általunk való terjesztését, mint az elhintett magvaknak gyümölcsözését. — Adj nekik megnyugvást azon édes érzelemben, hogy az elhintett mag gazdag földre talált, s megtermi gyümölcseit, midőn hála és szeretettel öleljük körül emiéköket, midőn tanulva és tanitva példájukat követjük. Aid meg óh minden áldásoknak Istene! iskolánkat, hogy legyen az igaz tudománynak és bölcsességnek messze világitó fáklyája: áldd meg ennek elöljáróit, adj nekik ép értelmet és jó szivet, hogy a tudománynyal szeretetet, a bölcsességgel jóságot párosítsanak ; áldd meg a növendékeket testi és szellemi előmenetellel, s ha majd az élet viharos tengerére lépnek nyújtsd feléjök mentő jobbodat és vezéreld őket a boldogság mosolygó hónába! Mi előttünk pedig: Igazságnak Istene! gyújtsd igazságod soha el nem hamvadó szövétnekét, hogy ennek világánál járva ne csak hirdessük, de cselekedjük is akaratodat, ne csak tanitsuk, de kövessük szent fiad példáját, hogy igy majd kezeidből vehessük el egykoron az örökkévalóság romolhatlan koronáját Ámen. e-npoz cBefa. Egyesség. A theologiai academia végzett növendé- ! is a hosszas megszokás által kipróbált és megkei következő egyességet kötöttek: Mi alolirottak, mint a pápai főiskola theologiai acad'emiájának negyed éves növendékei, azon hittől vagyunk áthatva, — sziveinkben azt érezzük, hogy mindanyiónkat a benső rokonszenv és lélek öszhangzás, vagy legalább erősített barátság köt egymáshoz. S e hitünkben nem is csalódunk. Hosszas tanulói pályánk alatt nem egyszer éreztük a barátság áldásait, midőn a rokon sziv előtt kiöntött fájdalom a résztvevő, vigasztaló szavakra megenyhült; midőn az anyagi vagy más ba-