Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

bennünk levő jó és nemes tulajdonok által szenvedünk legtöbbet; de az is bizonyos, hogy a bennünk levő jó le is győzheti a sorsot s az erény diadalra juthat. Épen e komor színezet ijeszti el tőle a legtöbb olvasót, j * * * Az eddig elmondottakban Kemény Zsigmondnak — mint regényírónak fény- és árnyoldalait tehetségem szerint feltüntettem. Regényeinek ezen műfaj szabályaira va'ó tekintettel elemzésénél nem hallgattam el sem a hibát, melyet észrevettem, sem a dicséretre méltót. S ha most végeredményképen következtetést akarnék vonni, nem tudok mást, mint azt: hogy ha van is árny, de a fény sokkal nagyobb. — Legnagyobb hibája a legutolszor emiitett, t. i. a sötét színezet, komor életnézet. Hibájául róható fel személyei jellemének, lelki allapot;mak sokszor túlságos részletességbe menő rajzolása, mert épen e túlságos részletesség költöitlenné, unalmassá teszi azokat, sőt néha zavarossá. Néha a regény szerkezeti arányának és egységének rovására túlságos hosszú mellék eseményeket sző be, melyek a cselekvény egyenes menetét megzavarják. De e hiba csak első regényében válik feltűnővé; a többiben vagy épen nem fordul elő, vagy alig vehető észre. Nem lehet eltagadni, hogy régibb müveiben a nyelvezet sok helyen nehézkes, s épen tömörsége miatt homályos. De utolsó müveiben az előadási forma is művészi tökélyig emelkedik. S ha most e hibákkal szembe vetjük a fényoldalakat: a jellemrajz hasonlithatlan erejét, a legpontosabb lélektani következetességet, a kedély, érzelmek és szenvedélyek hatalmas festését, a leirás, elbeszélés szépségét, festőiségét, drámaiságot és végül a korszellemének — melyet tárgyul vett — történeti hűséggel viszszatükrözését: el kell ismerni, hogy a mérleg ezen oldala sokkal nehezebb. El kell ismerni, hogy Kemény Zsigmond oly eredeti, mély tehetségű, gazdag képzelődő erejű iró, kinek müvei romolhatlan, örökbecscsel birnak s kit regényíróink közt a legkiválóbb hely illet meg. S ha népszerűségnek nem örvendenek is regényei, de belső értékük biztosit, hogy mindig találkoznak olvasók, kik lelkűknek magasabb élvezetet azokból merítenek. Varga Eszti. Varga Eszti biró uram leánya, Három fertály sessió néz reája. Sas Pista a falu legszebb legénye: Az lesz a vőlegénye. Az lesz, a vőlegénye. ([Megdicsért ballada.} Csárda talon ki van törve az ablak, Ott hallgatja, amint rajta kaczagnak. „Szegény leány majd megbomlik utánnam, Én meg jaj de utálom! . Én meg jaj de utálom!" Varga Eszti bécsi píros kendője Libeg-lobog a hajnali szellőbe.' Bokrétát köt kis kertjében ugy várja, Mikor jön a babája, — Mikor jön a babája. „Varga Eszti ne szedd le a virágot, Ugy sem jön el ma hajnalban a párod! Csókkal tartja csaplárosné leánya, Ne is várj ma reája, Hiába vársz reája Varga Eszti nem hallgat e beszédre. •— Jaj, de mégis valami jut eszébe. „Nem... Nem lehet!... tán rosszul is emlékszem. -— Hátha mégis ! . . . megnézem! Hátha mégis! . . . megnézem Már a hajnal Jemosolygott a tájra, Még is ott van Sas Pista a csárdába. Oda ült a szép csaplár lány ölébe. — Varga Eszti ne nézz be, — Varga Eszti ne nézz be! Vig kaczaj rá, s édes csók a felelet. Hajnal szellő rezgeti a levelet. -— Varga Eszti oda kap a szivéhez, Azt sem tudja mit érez, Azt sem tudja, mit érez! Hajnal szellő rezgeti a levelet. Varga Eszti jaj! mi történt te veled? — Csárda ajtón a kilincset leköti: „Ne tudjanak kijönni!" Ne tudjanak kijönni!" Lobog a láng, végig futja a tetőt, És a házban bent égnek a szeretők. S hogy száll a füst a lángoló tetőrül, Szegény Eszti megőrül, Szegény leány megőrült. „Varga Eszti gyújtogató a neved, Tudod-e, hogy mi történik teveled?" Dehogy tudja, — csak azt hajtja: „Majd megbomlik utánnam, Én meg jaj de utálom. ..." tfí^fc^r—