Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

Első évfolyam. 12. számPápa, 1886. junius 15. PÁPAI IFJUSÁ AP. Megjelenik minden hó ío-én és utolsó napján. Előfizetési di/j egy egész islcolai évre 3 fr*C. — Az „Ifjúsági képzótársulat" pártfogása mellett, Szerkesztőség: A főiskolai nj épületben. Visszatekintés. A mi kis lapunk is elmondhatja már Aranynyal, hogy: „én is éltem." Igaz, ugyan hogy nem „egynehány tizedévet," hanem csak egyetlen egy évet, De ez kezdő év volt, tehát a legnehezebb, melyen nemcsak azt kellett kipróbálni, hogy anyagi tekintetben fentartható-e, hanem azt is, lesz-e az ifjúság közt annyi munkálkodó tag, amennyi csak egy ily kis terjedelmű lapot is betölteni képes lesz Q'ly munkákkal, melyek olvasásra érdemesek. Most} már elmondhatjuk, hogy a kisérlet sikerült, a tüzpróba ki van állva, A munkát csak folytatni kell a megkezdett irányban és alapon, s utódaink szorgalmától és tehetségétől függ, hogy azt mind nagyobb tökéletességre vigyék. Ha valaki figyelemmel kisérte munkálkodásunkat, ugy hiszem el kell ismernie, hogy elértük azon czélt, melyet az első számban körvonalozva magunk elé állítottunk. A lapunkban közlött bármelyik czikken — talán esetleges hibái mellett is — meglátszik a szorgalmas törekvés és munka nyoma; s nem egy találkozik olyan, melyről részrehajlatlan és méltányos bírálónak el kell ismerni, hogy valódi tehetség csillámlik föl benne. Mi, akik e kis lapnak létrehozói és szerkesztői voltunk, amily nyugodt lélekkel bocsátottuk közre az első számot czélunk helyességének és tisztaságának biztos tudatában : ép oly nyugodt lelkiismerettel bocsátjuk most magunkat mindazoknak bírálata alá, akik — mint az ifjúság barátai — lapunkat figyelemmel kisérték. Mert ez év tapasztalata arról győz meg bennünket, hogy hasznos dolgot cselekedtünk e szerény folyóirat megnyitásával. Az ifjúság több tagjában fölébreszté a munkavágyat és törekvést; és nagyon sok oly dolgozat lett megírva egyesek által, melyek különben soha létre nem jöttek volna, ha e lap nem létezik. Pedig épen az a legfőbb dolog, hogy föl legyen ébresztve valamely ifjú keblében a munkavágy. Ha ez egyszer megtörtént, a kis csira folyton növekszik, munkássága mindig nagj^obb körű lesz s életének meg van adva a helyes irány. Tanulói pályám alatt azt tapasztaltam, hogy amely ifjú egyszer irogatni kezd, azt többé nem kell félteni hanyagságtól, rendetlen élettől és teljes elfajulástól; az ilyenben többnyire oly nemes irányú becsvágy ébred fel, mely sohasem engedi őt a helyes útról meszsz3 letérni. Természetesen nem mindegyikből lesz iró, aki mint ifjú irogat, de mint férfiú többnyire jól betölti a kört, melybe sorsa helyezte. Ezért lehet örülni minden jó léleknek azon, ha az ifjúság szabadidejét az irodalom terén való szárnypróbálgatásra fordítja, S ezt a szárnypróbálgatást többeknél előidéztük. Igaz ugyan, hogy lapunkban kisebb tért foglaltak el a vallásos tartalmú czikkek; de ennek két oly fontos oka van, melyet figyelmen kivül hagyni és egyszerre legyőzni néni lehetett. Nevezetesen a lapot fenntartó ifjúság nagyobb részének óhajtását elégítettük ki, midőn nagyobb tért engedtünk a szépirodalmi résznek; továbbá most még igen kevesen foglalkoznak theologiai kérdések fejtegetésével s általában ezek széles terjedelmű tanulmányozást igényelnek. Nem csoda tehát, ha ilyen müvek megírásához kevesen tognak s amit megírnak, azt is a theologiai önképző-