Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-06-15 / 12. szám

kör számára készítik. Lapunk pedig többnyire csak kizárólag az ő számára irott cikkeket közölt s ez szerintünk szinte egyik érdeme. Reméljük azonban, bogy idővel a természetes fejlődés fol}

rtán a vallásos irányú müvek is mind nagyobb tért foglalnak el. Amely szavakkal lapunk első számát megnyitottuk, azokkal fejezzük be az utolsót. „Ha babért nem érdemlettünk ki és nem szereztünk is e lapokkal, •— amire különben nem is számítottunk; azonban hisszük, hogy jóakaróinkat sikerült meggyőzni komoly törekvésünk felől, melylyel a helyes utat megtalálni igyekeztünk. Aminthogy lapunkról több oldalról elismerőleg nyilatkoztak. Azért Isten áldását s az ifjúság barátainak jóindulatú pártfogását ezutánra is kérve,' hálatelt szívvel rebegjük: Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Az egek urának légyen örök magasztalás: hogy atyai jóságával gyámolított s kegyelmével ennyire engedett jutni bennünket. ^XW-u-íX —— Kemény Zsigmondnak — mint regényírónak jellemzése regényeiből. (Pályadijat nyert irodalmi értekezésből egy résziét.*) Irta : Borsos István. Regényirodalmunkban négy kiváló alakkal találkozunk, s ha az olvasó közönség valamely tagjától tudakoznánk e négy nevet, biztosok lehetünk felöle, hogy rokonszenvére hallgatva ily rendben sorolná elö : első és mindenek fölött kiváló Jókai, azután jönnek Jósika, Eötvös és Kemény. Némelyek taián még elébe teszik Eötvöst Jósikának, de a nagy olvasó közönség eiött Kemény mindenesetre utolsó fog maradni. Ha pedig egy müitész véleményét hallgatjuk, pl. Gyulai Pálét, meglepetve vesszük észre, hogy épen megfordítva első helyre teszi Kemény Zsigmondot, és Jókainak valószínűleg csak a sorozat végén jut hely. E két egymással homlokegyenest ellenkező nézet ítéletében oly szilárd alapokra, erös érvekre támaszkodik, hogy ha valaki az igazság eldöntésére biróúl hivatnék fel, némi tekintetben nehezebb helyzetbe jutna, mint egykor Páris. Az igazság arany-almáját egyik félnek sem nyújthatná oda, legalább egészben nem ; mert azon ritkán hallott ítéletet kellene kimondania : hogy mindkettőnek egyformán igaza van. De csak a saját álláspontjáról tekintve. A nagy olvasó közönség ugyanis, a regényeket unaloműzés és szórakoztatás végett olvassa. A mély gondolatok és magas eszmék egyáltalán nem érdeklik, ha nincsenek azok valami csillogó köntösbe öltöztetve. Az olvasó közönség nagy része a lélek magasabb élvezetei után nem törekszik, s az elragadtatás, gyönyör és bizalom, melyet egy hatalmas költői tehetség mély értelemmel terhelt szavai fölkelthetnek bennünk, — sokkal kevesebb értékkel birnak előtte : mint a szívből fakadó kaczaj, melyet egy szellemes ötlet előidéz, s a gyöngéd szánakozás, melyet patheticus szavakkal hív fel az iró szerencsétlen sorsú sze mélyei iránt. S a legfenségesebb gondolatokkal terhelt lapoknál igen sokan ásítva fordítanak egyet, ha a tartalom felett gondolkozni kell; ha a talán kissé nehézkes mondatok nincsenek kellőleg felruházva ékes jelzőkkel és közbeszúrt szellemdús megjegyzesekkel. Ezen nagy olvasó közönség, melynek czélja tehát a múlatás és szórakozás, nagyon érthetően és következetesen jár el, midőn Jókai müveit — mint kívánalmaival megegyezőt — az égig magasztalja ; Kemény Zsigmond regényeit kifáradva és unatkozva dobja félre, ha ugyan rá adta fejét azok olvasására. Mert ha valakinek csak múlatás képezi a czélját, czéljának superlativusát érheti el Jókai regényeinek olvasásánál, melyekben a könnyen folyó, gyönyörű nyelvezet, szellemes ötletek, ragyogó képzelödéssel szöt mese szerkezet és az utolérhetlen virtuozitással megalkotott phantasticus helyzetek a kíváncsiság és érdeklődés legmagasabb fokára emelik az olvasot; és az unalmat oly messze űzik kedélyétől, mint az egyenlitötol az ott támadó meleg szelek észak jéghegyeit. Jókai képzelődése egy bűvös lámpához hasonlít, mely bármire veti fényét, azt ellenállhatlanúl érdekes színben tünteti fel. Ebben a tekintetben nem versenyezhet vele senki és a ki csak az ilyent kedveli, unalmasnak és élvezhetlennek tartja Kemény müveit. Mert őt a bár erőteljes, de kissé nehézkes és minden pompa nélküli nyelvezet; a mély, de elburkolt gondolatokkal terhelt hosszas elmélkedések és kitérések; a mese egyenes folyamának gyakori erös megszakítása és különösen a sötét, komor hangulat, mely minden müvén átleng: határozott ellentétévé teszik Jókainak. Épen e sötét és komor hangulat ijeszt el tőle legtöbb olvasót, mert igen sokan hangoztatják mély bölcsességet szinlö arczczal e felületes megjegyzést: ugy is elég szomorú az élet, minek keserítené tehát az ember kedélyét még szomorú történetek olvasásával is. Pedig rendszerint azoknak van legkevesebb okuk panaszkodni a sors mostohasága ellen, a kik e megjegyzést szeretik használni.