Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-16 / 2. szám

Első évfolyam. 2. számPápa., 1885^otfti7i. lfc. PAPAI IFJÚ I Xj .A. P. Megjelenik minden hó i»-én és utolsó napján. Előfizetési dij egy egész iskolai évre £5 frt. Az „Ifjúsági képzőtársulat" pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. A mult és jelenünk. Hazánk történetében sok oly fényes jelenet van, melyeket ha elolvas egy lelkesen érző ember, önkéntelenül felsóhajt: mégis csak szép idők voltak azok! Mert hiszen ki nem olvasna legnagyobb tisztelettel a magyarok apostoláról; ki nem dicsőitené az egész Európától megtisztelt tiszta jellemű Lászlót, a tudós Kálmánt, a hon újra alapitóját, Bélát; ki nem lelkesülne a hazát három tengerig kiterjesztő Lajosért, a dicső Hunyadiakért; ki nem szeretne regét hallani Toldyról, Kinizsiről, a magyar történet eme hérószairól; ki nem rajongana Zrinyi-, Dobó-, Szondyért és a többi ilyenekért? — Bizony szép idők voltak azok! De hát azután ? ! Kire emlékeztet az: „Isten adj hazánk felett" stb. szövegnek szivet megreszkettető zenéje? Milyen korszakról lebbenti föl a fátyolt? — Igen, a fátyolt; mert ma már ama kornak nincs folytatása, -— meghalt. — A halottra pedig fátyolt szoktak borítani. A középkorból fennmaradt sötét éjszakát elűzte a reformált eszmék ragyogó, éltető napja és hálaadó hymnuszok zendültek meg a reformált tan hiveinek ajkairól. — A zászló körül mindig többen csoportosultak. Templomok emelkedtek: a vallásnak és tudománynak templomai, melyekben buzgó odaadással, fáradhatatlanul működtek a hit apostolai. Létet nyert a pápai főiskola is: a mi édes anyánk. És mindez oly hamar lőn; hiszen voltak Cimonok, a kiknek bőkezűsége csodákat mi„Bu/vffón leoml'Mi) . . . S a jókkal együtt könnyeket áldozom !" Ií e r •/. s e n y i. velhetett az Ur templomainak épitése körül; voltak Péter apostolok, a kik a Szentlélektől megillettetvén, bátrak voltak meggyőződésüket a sokaság között prédikálni. Azonban hirtelen fellegek tornyosulnak, a hálaadó énekek gyászdalokká válnak, ama éltető napot lassan-lassan felhők borítják be, majd sújtó villámok villannak meg, kitör a vihar és — többé nem szabad kinek-kinek meggyőződése szerint dicsérni az istent? Egy véres dráma veszi kezdetét. A. vallás és tudomány templomai fogynak, a legtöbbnek ajtaja bezárul; Eperjes római czirkuszszá lesz; a börtönök fenekén tisztes férfiak: apostolok ajkairól fohászok reppennek el; a tél haván gályákra hajtott martyrok véres lábnyomai tűnnek fel; a gályákon gyász — majd háladalok hangzanak. Rákóczyak, Bocskayak, Bethlenek támadnak, küzdők a lelkiismeret-szabadságért. Mindenütt vér, mindenütt jaj.— Majd meg halotti csend lesz. — Ilyenek a régi jó idők! Azonban a korszellem nagy hatalom, mely előtt meg kell hajolni, ez hallatja szózatát, követeli a magáét és — megjelenik: „a türelmi parancs." A fellegek oszolni kezdenek, a nap felkeléséhez közeledik és biboros hajnal dereng, melynek lehellete új életet önt a megdermedt tagokba. Új templomok, új iskolák épülnek, a régebbieknek ajtajai felnyitván: újjászületnek. A mi „alma materünk" is átküzdötte ama véres korszakot és némi vándoréletet folytatván újra szilárd alapot nyert itt helyben.