Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-16 / 2. szám

Ez a századik éve. Mily eseményekben gazdag korszak! Küz­delem a létért, lelkiismeret szabadságért! Mily isteni lelkek szereztek számára fényt és hom­lokára babért! Ki ne hallotta volna hirét vagy kifelejt­hetné el a „nagy" Márton Istvánt ki, — mint Péter apostol az anyaszentegyháznak — új­jászületett iskolánknak erős kősziklája volt­Ki ne hallott volna az Ur felkent apostolá­ról, Tóth Ferenczről, a tudós Tarczyról a szeretetreméltó Valiról, az „öreg" Bocsorról? Hányan nyerték emlőjén szellemi táplá­lékukat, hányan lettek általa jelessé, növelve fényét és hirét! Ha egy születésnepot, ha egy névnapot vagy a jó Isten tudja mit megünnepelnek és megünnepelünk: akkor főiskolánk újjászüle­tésének 100-ik évfordulóját vallási, hazafiúi és lelkiismeretbeli kötelességünk megünne­pelni. Ugy hiszem, hogy az iskola minden volt növendéke, lelkes pártfogói és a tanügy iránt érdeklődők szivből kivánnák ezt. Reméljük is, hogy a mozgalom, mely ez irányban megindult, sikerrel fog végződni. Részemről az ifjúság nevében tiszta szív­vel előre kiáltom: „Fény nevére, áldás életére/" —?—f Pár szó Darwin elméletéről. (Folytatást Azon bizonyitékok, melyekkel Darwin az ember és majom közötti rokonságot igazolni akarja, két főcsoportra oszthatók. Némelyek vonatkoznak a testszervezet hasonlóságára, mások pedig az észbelitehetségek rokonságára. S tagadhatlan, hogy a testszervezet közötti hasonlóságot oly alaposan, a tapasztalati ada­tok oly bőségével bizonyitja, hogy hasonlit­hatlan terjedelmű biologiai és anatómiai is­meretei mellett kénytelenek vagyunk előtte meghajolni. El kell ismerni, hogy az ember és majom testszervezete között oly nagy ha­sonlóság van, hogy a legtöbb részben egy­mással megegyeznek. De hisz az ember lényegét nem is az állati test képezi, hanem a benne lakozó ma­gasabb eredetű lélek. S ha Darwin kétségte­lenül kimutatná is, hogy az emberi test a legutolsó porczikáig megegyezik a majomé­val: ebből nem szükségképeni consequentia az, hogy azért most már a majomnak ro­kona, s attól származott. Mert lehet, amint­hogy van is az embernek a testszervezet fe­lett álló olyan tulajdona, ami őt lényegesen elkülöniti minden állattól. Darwin pedig főleg abból következtette az embernek alsóbb állatfajból származását, hogy testének minden része megegyezik a majoméval. S ha valaki az ellenkezőt telje­sen bebizonyította volna neki, ugy hiszem ál­lításával felhagyott volna. Pedig vannak nagy tekintélyű természettudósok az ellenkező né­zet mellett, s ezek közül néhányat fölemlí­tünk. Maga Darwin is fölemliti ezeket mun­kájában. S hogy állitásaikat nem fogadja el, s az ő bizonyitékai mellett gyöngéknek ta­lálja: nagyon érthető az emberi természet­ből, mely azt hozza magával, hogy erős meg­győződés által vezetve~saját eszméit és állí­tásait sokkal világosabbaknak látja, mint a milyenek valósággal. Szilárd meggyőződés mel­lett sokszor esik oly túlságba az ember, hogy azt is látni vagy tudni véli, ami nem létezik. De az elfogulatlan szemlélőket nem tudja Darwin annyira meggyőzni, hogy az övéivel egyenlő erejüeknek, vagy épen erősebbeknek ne tekintse azon természettudósok ellátásait, akik azt bizonyítják, hogy a nagy hasonlóság mellett is vannak az emberi szervezetnek a majométól egészen elütő részei. Igy Sir Charles Bell Darwin által is nagy tekintélyünk elismert müvében azt állítja és bizonyitja, hogy vannak az embernek oly iz­mai, melyek csakis a kedélyhangulatok kife­jezésére szolgálnak. Ez pedig Darwin beis­merése szerint is határozott ellentétben van azon nézettel, hogy az ember valamely al­sóbb állatfajból származott. Lényeges bizo­nyítékul hozza fel Darwin saját állitása mel­lett azt is, hogy az embernek vannak oly két-

Next

/
Thumbnails
Contents