Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1886-04-15 / 10. szám
hiányokat is; de ezen rendszerek gyengeségei, előnyeihez képest szóba sem jöhetnek, ha tekintjük az azokat megelőző rendszerek kezdetlegességeit. Történtek ugyan kisérletek ujabban is egy minden tekintetben kifogástalan gyorsirási rendszer megteremtésére, de csakhamar kitűnt, hogy a sokat igérő uj rendszer még annyira sem felel meg a praktitkai használatnak, mint akár Markovitsé, akár pedig Fenyvessyé. Igy adta ki Arends rendszerét 1873. Dohnányi; azonban rendszerének kezdetlegessége miatt, csak épen neve maradt fent a gyorsirás történelme számára. Nagy Sándor ki előbb buzgó követője volt Markovits rendszerének, (tőle több Markovits gyorsírással irott könyv is jelent meg,) 1876-ban elszakadt Markovits iskolájától és ugyancsak gabelsbergeri alapon nyugvó uj rendszerel lépett íel, az úgynevezett „Népszerű" és „Iskolai" gyorsirásával, s rendszerének terjesztésére egy „Népszerű gyorsíró" czimü folyóiratot is adott ki. Rendszere azonban csak kevés ideig szerepelt a nyilvánosság terén, mert az 1878-ik évi miniszteri rendelet a Gabelsberg-Markovits és Stolze-Fenyvessy féle rendszereken kivül minden egyéb gyorsirási rendszerek tanítását megtiltotta a középiskolákban és igy az övét is. A mult évben Nagy-Kanizsán Dr. Kele Antal lépett fel magyar szellemben irott, eredeti magyar gyorsirási rendszerével; de még erről nem szól a krónika, még ez a tüzprópán nem esett keresztül. (Vége következik.) eBozoss 3íáUnán. t & m ® i Az — És lőn mikor az Istenember A földön járt, hogy itt tanítna: Tanítványokkal és sereggel Útját vevé város — Nainba. S imé egy gyászsereg közelget, Midőn a városhoz jutának, Koporsóban holtat emeltek! Egyetlenét özvegy anyának. Az özvegy sírt, végig zokogta Az utczákat mély fájdalomtól, — Oh e sírásba", sóhajokba' A sziv végetlen kinja tombol; Hisz' az, ki volt egyetlen egyje, Édes fia letört virága: A halálnak van eljegyezve Mint vőlegény fehér ruhába 1! özvegy és fia. Ne sirj : Lukács 7. r. 13. v. És árczain a nagy seregnek Ott ült a gyász, a tiszta részvét; Szemükből hő könnyek peregtek, A gyászoló anyát ha nézték. — Ö sírt tovább; de ime szót hall: „/Ve sirj"! — se szó mint égi zengzet, Úgy illeté . . . sirása elhal; Gyógy balzsama termett a sebnek. A nép megáll s az istenember Megilleti a gyászkoporsót: „Tenéked mondom ifjú kelj fel ! LÍ S ezen szavára kél a megholt, Körültekint a sokaságra Édes mosolylyal s szólni kezde, S az üdvözítő őt megáldva: Átadta a szülői kézbe. A nép MStelfogva télelemtől, Dicséneket zeng Istenéhez, Rebegve: 0 az eljövendő A próféta bizonnyal ő lesz! Oh, jó bizony az Ur: az Isten; Tekintete rajt függ a népén! — És száll a hír és tudja minden És zeng a hymnus őt dicsérvén.
