Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-04-15 / 10. szám

tassék, keresztre feszítessék; elküldötte, hogy ő általa az ő kegyelmének részesei lehessünk. Tudni azt, hogy a földi lét után bekö­vetkező halál nem lesz örök; de egy dicső feltámadás után örök élet, örök boldogság leend elkészitve számunkra. Mi vigasztalná, ha nem az a remény, a földi élet vándorát, mi bátorítaná a csüggedőt, mi emelné fel az elesettet, mi adna vigaszt a szegénynek, ha nem az, hogy küzdelmei után majdan egy­kor örök dicsőségnek leend részesévé? Tudni azt, hogy az igazság végre győ­zelmet arat, hogy az Isten a bünt büntetle­nül nem hagyja, hogy — habár a gonosz egy időre győzelmi ünnepet tart is az igaz­ság felett, —• végre mégis ez utóbbi lengeti amannak porbatiprásával, semmivé tételével diadalmi zászlóját ! Ezen megnyugtató s vigasztaló esemé­nyeknek és igazságoknak emléknapjai a be­következő nagypéntek és húsvéti ünnepek. Kívánom, hog} 7 mindenki lelki nyugalommal, vigaszt és örömet merítve ülje meg e nagy emléknapok ünnepeit. A gyorsirászat rövid története s fontossága. (Folytatá Hazánkban a gyorsirási mozgalom a je­len század első éveiben indult meg (latin nyelven) Tiro rendszerének utánzásával és az angol Taylor rendszerének Danzer által latin nyelvre áttett fordításával; azonban a gyorsirászat hazánkban nyilvánosan először csak az 1832-ik évi pozsonyi országgyűlésen alkalmaztatott. A kifejlett alkotmányos élet daczára hazánkban az országgyűlés tárgyalá­sairól a hírlapok csak rövid hiányos tudósí­tásokat közölhettek és a történelem számára is csak a jegyzőkönyvek és ily hiányos fél­jegyzések maradtak fenn. Némely lelkes nagyjaink, mint Deák Ferencz, Andrássy György, Károlyi György grófok és többen érezték a helyzet állhatatlanságát, ismerték a szomszédos Ausztriában és Németországban használatban levő gyorsírászati rendszerek czélszerüségét: dijakat tűztek tehát ki a gyors­írás fejlesztői számára és egy jó rendszer feltalálój ának megj utalmazására. Ezen pályázati hirdetésnek látszólag lett is eredménye, mert rövid idő alatt, különö­sen a Taylor féle gyorsírászati rendszernek több átdolgozója akadt, mint Borsos, Dobrosy és Gyurits. Ez utóbbi nemcsak Taylor, ha­nem Nowach gyorsírászati elveit is szem előtt tartva alkotta meg saját rendszerét. Azonban ezen rendszerek közül még egyik sem felelt meg ügy, mint várni lehetett a kívá­nalmaknak és rövid idő alatt ki is mentek a használatból. De végre akadt egy fáradhatlan mun­kásságú, önzetlen buzgalmű férfiú, a ki ugy szólván élet feladatul tűzte ki hazánkban meghonosítani a gyorsirászatot, aki határt nem ismerő szorgalma által czélját el is érte és ez a magyar gyorsírók nestora Hajnik Károly volt (1806—1866). Pozsonyban szüle­tett, atyja egyetemi jogtanárrá lett, miért is tanulmányait egész az ügyvédi vizsgálatig Pesten végezte. Ő lépett föl az 1832-ik évi pozsonyi országgyűlésen, mint pályatörő első magyar gyorsíró és ettőlfogva egész 1866-ig ő szerkesztette valamennyi magyarországi és erdélyi országgyűlés gyorsirási naplóit. Ele­inte kevés pártolásra talált és csaknem min­den jutalom * nélkül dolgozott ; ez azonban nem csüggesztette őt nemes czélja: a gyors­irászat meghonosításának kivitelében. A negyvenes években ébredt fel hazánk­ban a gyorsirászat ügye iránt az érdeklődés teljes mértékben, ekkor talált fontossága kellő méltánylásra. A felső táblán többen, továbbá Zalában Deák Ferencz tette azon inditványt, hogy a gyorsírás honunkban országos pár­tolás alá vétessék és annak honunkban meg­alapítója Hajnik országos gyorsíróvá nevez­tessék ki. Az 1843—44-iki magyar ország­gyűlésen József nádor meghagyásá folytán

Next

/
Thumbnails
Contents