Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-03-31 / 9. szám

Első évfolyam. 9 szám Pápa, 1886. márczius 31. PAPAI Megjelenik minden hó lo-én és utolsó napján. Előfizetési clij egy egúsz i?-; Imolái óvi-o 2 fi-t. Az „Ifjúsági képzőtársulat" pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. 0 falsa species, iustum non kabet! Válasz a »Pápai Ifjúsági Lap« 8-dik számában megjelent »Az ifjúsági <'önképzőkörökről« ezt mii csikkre. Ezen kis 'lap múlt számában „Quidam" aláirással egy közlemény jelent meg, mely a főiskola kebelében működő két önképzőkörről elmélkedvén, oly kritikát gyakorolt a tlieologiai önképzőkör felett, melyet mi szó nélkül nem hagyhatunk, hacsak azt nem akarjuk, hogy a „qui tacet, consentit" elvénél fogva azt higyjék rólunk, hogy fájdalommal bár, de elismerjük mindazokat, melyek ott mondattak. Előre is kijelentjük, hogy nem sértett hiúság, vagy más ily indulat vezet bennün_ ket válaszunk megírásában; hanem a legtisz. tább igazságszeretet, mely minden irányban igaz mértékkel mér. Igy tekintve a dolgot nem vádoljuk czikkirót, hogy talán nyílt rossz akarat vezette bírálatában: sőt inkább föltesszük róla, hogy csak jót akart, s czélja csak az volt, hogy élénkebb szellemi munkálkodást idézzen elő. De mind e mellett ki kell jelentenünk, hogy midőn a theológiai önképzőkört bírálta, — illetve érintette, — ez alkalommal vagy fekete szemüvegen át tekintette a tényeket, vagy pedig olv furcsa készítésűt használt, mely visszaadja ugyan a tárgyak képét, de csak torzított alakban. Ép azért erre a dologra nézve Phaedrus versét megváltoztatva elmondhatjuk: „O falsa species, iustum non habét." „Quidám" czikkének egy helyén azt mondja, hogy a „keret mindkét körben nagyon hasonlít, de a kiszinezés elüt". Egy kis változtatással ugyanezen mondás alkalmazható az ő egész elmefuttatására, mert a keret, t. i. bírálatának alapváza igaz, de a kiszinezés és a belőle vont következtetés legfölebb csak látszatával bír az igazságnak. Igaza van ugyanis abban, hogy nincsenek megerősített alapszabályok, s hogy a szavalás és szónoklásra nézve többféle határozat volt mióta ő Pápán végzi iskoláit. De már a kiszinezés és következtetés nagyon átlépi a valóság határait. Azon állítására nézve, hogy az alapszabályok nem jók, csak azt mondhatjuk, hogy ez oly egyéni vélemény, mellyel az ifjúság tűinyomó részének véleménye ellenkezik. S mi határozottan abban a véleményben vagyunk, hogy a többségnek igaza van, a mint azt a több éves gyakorlat be is bizonyította. Különben is állítását semmiféle okokkal és érvekkel nem támogatja; igy nem tekinthetjük másnak, mint hangzatos mondásnak, mely bővebb tárgyalást nem igényelhet. Ezen állításából, hogy t. i. az alapszabályok nem felelnek meg a czélnak, folyik az a következtetése, hogy az önképzőkör működése satnya és lankadt. De valamint előbbi állítását elfeledte érvekkel bizonyítani, ugy itt sem tartja azt szükségesnek. Igy jóformán nem is védekezhetünk vádja ellen, sőt föl is vagyunk mentve a védekezés alól, mert hisz nem tudjuk miben látja ő a satnyaságot ós lankadtságot. Legfeljebb azt tehetjük, hogy a mily kategoricus rövidséggel kimondja ő a vádat, szinte oly röviden és nyugodt önérzettel felelhetjük mi, hogy nincs igaza. Hivatkozhatunk e tekintetben Nt. Elnök úrra, ki a leghitelesebben bizonyíthatja, hogy az 9