Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-03-31 / 9. szám

önképzőköri munkásság sokkal meghaladja az előző évekét. Hogy az önképzőkör alapszabályai nincsenek megerősítve, annak közülünk senkisem oka, de ugy hisszük, ha megerősített alapszabályok lesznek is, akkor sem lehetnek azok póntosabban megtartva, mint a mostaniak Mert véleményünk szerint nem lehet és nem volna ésszerű elvenni az ifjúságnak azon jogát, hogy Nt. Tanár elnök úrral egyetértőleg alkalomszerüleg a célnak inkább megfelelő módosításokat ne tehessen azok alkalmazasat s kivitelét illetőleg. Épen ily idő és alkalomszerű határozatok voltak azok, metyek a szavalás és szónoklás mikéntjére vonatkoztak, s melyekben „Quidám" ingadozást és kapkodást lát; mi ellenben nem tekintjük azt másnak, mint a jobb és helyesebb után való törekvésnek. De ha a tévedést észre vesszük, igyekszünk azt jóvá tenni, mert bölcsesség foggal egyik sem jött közülünk e világra és igy tévedhetünk. A jó és célnak megfelelő után való törekvés hozta létre azon különböző határozatokat; s ha talán közülök valamelyik nem felelt meg a célnak, az csak azt bizonyítja, hogy az ember tévedhet. Legnagyobb mértékben bizonyítja ezt cikkirópéldája is, kinek minden a theol. önképzőkörre vonatkozó állítása vagy tudatlanságságból vagy rosszakaratból származik. Ennyit tartottunk szükségesnek a tények helyesebb világításba helyezésére nézve felhozni: s ha „Quidam" ama furcsa szemüveget leteszi, maga is belátja, hogy igazunk van <51 t-nco^Coaiai •kxlp&őtázoutat. A gyorsirászat rövid A czim elolvasása után sokan talán közönynyel fordittanak egyet ezen kis lap levelein, mintegy utánna gondolván: hiszen ehhez ugy sem értek, tehát ez engem nem is is érdekel. Es éppen ezen közönyösség gyorsirászatunk legnagyobb ellensége; mert ha a művészetek közüi valamelyik, ugy a gyorsirászat az, mely méltán kiálthat fel a költő szavaival „Megöl a zord közöny." Azonban jól esik azt hinnem, hogy ugy főiskolánk falain belül, annak növendékei között, mint azokon kivül a városban és vidéken ezen kedves kis lap több olyanok kezéhez kerül akik mivel maguk is buzgó pártolói a gyorsirászatnak, örömmel fogadják ezen czikket mint olyant, melynek célja a hasznos és szép iránt érdékeltséget költeni, és a melynek irója habár maga gyenge is; de erősiti azon tudat, hogy talán akadnak egyesek, akik őt, mint hasznos és szép iránt lelkesülni tudót méltányolni fogják. A tárgy melyről irok, a nagy közönség előtt úgyszólván ismeretlen; még a műveltebb körökből is sokan csak hiréból ismerik a gyorsirászatot, pedig ha foglalkoznának vele, átlátnák annak szükségességét, s belátnák azt, örténete s fontossága. hogy e tárgy megérdemli, hogy mindenki előtt ismeretes legyen: ^ £ Már igen régen foglalkoztatott egyeseket azon gondolat, hogy miképen lehetne — mint Markovits moadja — „Eszmét s élő szót röptében a térhez igézni." Történtek némi kísérletek arra nézve, hogy a közönséges írás valamiképpen megröviditessék már Cicero előtt is; nevezetesen a gyakrabban előforduló szókat csupán kezdőbetűikkel jelölték, azonban ez még nem pótolta a gyorsirászat hiányát, ez még nevezetes rövidséget nem nyújtott. K. e. 63-ban M. T. Tiro, Cicero szabadosa lépett fel a legelső gyorsírászati rendszerrel, a mely ugyan a mai rendszerekhez képest nagyon kezdetleges volt és mivel nem bírt biztos alappal, számtalan félreértésekre szolgáltatott alkalmat; de mégis Tiró tekinthető a gyorsirászat atyjának, és mint némely adatok bizonyítják, rendszere — hiányai daczára is — nagy elterjedésnek örvendett, ,s különösen a klasszikusok lemásolására használtatott. Es talán épen a gyorsirászat tökéletlensége, a szöveg helytelen olvasása szol-