Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Első évfolyam - 1886-03-15 / 8. szám
a mennyiben fejlesztése mesterkélt, sőt szerkezete is kifogásolható. Vannak továbbá részei. melyek inkább unalmát, mint érdeklődést ébresztenek. A regényhős dróton mozog és csupán azért él, mert rajta akarta bebizonyitani, hogy az a művelt demokratia hive, kinek meggyőződései levén, a megyében levő ferde viszonyok miatt ott mindenkinél ellenkező nézetre talál. Szenvedései pedig általános emberi gyarlóságok s nem kizárólag a megyei rendszer rosz következményei, tehát nincs indokolva teljesen annak pessimismusa Irány céljéból Tengelyinek ártatlanul a megye rendszer áldozatává kellett volna lennie. Azonban Tengelyi végre is boldogul. Az egész regényen bizonyos guny vonul végig, a mely azonban nem válik élessé, tűlságos keserűvé, nem személyeskedik, csak az általános érdekeknek szolgál; tűloz bár, de nem hamisit, az igazságtól el nem tér. Csupán a Statárium előadásában alkalmaz erősebi) színezést. Ezen gúny Eötvösnél nemcsak részletező de egyúttal kimentő is, a mennyiben rajzolva vannak a hivatalnokok önkénykedése, jobbágyok nyomora, a kegyetlen executio. pártélet, korteskedés, zsidó-üldözés, statáriális bíróság: szóval nincs olyan társadalmi hitványság, közigazgatási visszaélés, mely e regényből ki volna feledve: egy szóval nyilt őszinte könyv ez, melyben nincs hízelegve hiúságnak, de célja egyedül az, hogy javítást sürgessen. A regényben előforduló hasonlatok egészen alkalomszerűek, a mennyiben csupa tényeket tartalmaznak, minden mondat telve j 1 van kellemetlen vonatkozásokkal. 13e Eötvös satirája e regényben mégsem tökéles, minthogy gyakran érzelmességgel párosul: néha könnyed, van mosolya is; láthatni mennyire érzi az író a gúnyolt állapotok tarthatatlanságát. Ezért nem mondhatjuk telsen Sat.irai regénynek, de irány regény sem egészen szorosan; mert igy nem nyerte volna meg a halhatatlanságot, ha csupán valamely időszerű kérdést old meg, akármily oldalról fogja fel a kérdést. Mindkettőnél több ez költői mű, mely az emberiség érdekében a költő, philosophus és tudós, bájoló phantasisiájával, tapasztalásával es mélységével, végre a hazafi fájó melegségével van irva. Igy törekedett Eötvös szolgálni a nemzeti előhaladás ügyét, bár e regénye miatt is az irányt illetőleg megtámadták, czélzatait kétségbe vonták. Azonban ő elkeseredve a vádakra, egy költeményében föltárja lelkének legbensőbb titkait s kifejezi azt, a mit az irodalom céljának tart s a melyet ő is követ hogy a komoly, valóról és a nemzet bajairól kell énekelni. Ezen nyilatkozatról e regény folyamában is meglehetünk győződve, mert csakugyan jellemzi müvét e néhány sor vers: „Ilven legyen dalom: egy villámfénye Egy könny kimondva ezrek kínjait, Kit nem lievit korának érzeménye Szakítsa ketté lantja húrjait," a & —C Á %öy W JÍL „Talpra Magyar!" harsogta lángszavakkal A nemzet legdicsőebb dalnoka. És viszhangzott ezrek ajkáról a dal 1 Egy nemzetet eskető végszava. Feltűnt a nap és tündöklő sugára Áttört a szolgaságnak fellegén! Szabadság napja sütött c hazára Es felvirult a honfiu-erény. Letépte rozsdás békóit az eszme, Homlokáról lehűlt a mirtus-ág, Es győzelemnek babérja övezte Égi fényben tündöklő homlokát! Szabaddá lett a szellem, és az önkény Röptének többé nem szabott határt! | A bérezi sas ketreczét kitörvén, | Légi hónába, a magasba szállt!
