Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-03-15 / 8. szám

A honfi szívben lángra gyúlt a szikra, Es küzdeni a drága szent honért A nemzet lelkesülve szált a sikra, Áldozva kincset, s ontva drága vért, Csatát csatára vivtak és nyerének! Erős markokban villámlott a kard! Es tisztelve állták körül a népek, 8 csodálva, miként egykor, a magyart! . . . De a sas szárnyszegetten hult a porba, Győztek a százezernyi hadak. A hőst az önkény legyűrte, tiporta, Tegnap szabad oroszlán, — és ma rab. 8 a „százszor szent szabadság" drága napja Nem ragyogott többé a hon felett, Homályba tűnt, - s az önkény vad haragja Ütött a fájó sebre uj sebet, . . . De melyet már oly sok vihar megedzett, Mig elrepült egy hosszú ezredév : Elbírta e nagy csapást a nemzet: Megalázták, de meg nem törhetek ! Legyilkolák a jobbakat: hiába! A. meghalt Phoenix uj életre kelt, Es a szabad haza letarolt fája Uj lombot, uj virágokat nevelt! Elfojtva bár, de élt a nép szivében Az eszme, és azt meg nem ölheték! Nem ingott meg a nemzet szent hitében, Hogy felderül a hon felett az ég! Annyi vér, könny nem folyhatott hiába', Kellett, hogy jöjjön egy uj virradat: Es szebb napok derültek e hazára, Szabaddá lett s még mostan is szabad*)! ^Iteccj.vj-ciyzai ^Víuc^e-. Bánatdalok. i. Tornyosulnak fenn a sötét fellegek, Záporeső áztatja a réteket: Megtört szivem eg}^ bús emlék tépdeli 8 megerednek bánatomnak gyöngyei. Rózsabokrot ültettem ki A temető kertbe, Szép kedvesem sirhalmának Hogy diszére lenne. II. Leesett már a végső csép .... süt a nap, Virágbimbó mosolyogva kifakad; De tört szivem vigasztalást nem talál, Ha szememből kiapadt a bánatár. Hervad a szép rózsabokor Régi földjét sinli. Bár naponként áztatgatom Oda járok sirni. Az egykor szép rózsabokor Kiszáradt a siron; De én azért csak áztatom : Jól esik ott sirnom. cftozoM cKáC 1 nan. Mártius 15. **) Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Nemes tanuló ifjúság! Ünnepet ülni jöttünk mi most össze. Egy oly I után ismeri történetét, örömmel és lelkesültséggel gonnap emlékét akarjuk ünnepelni, melyre büszke lélek- dol reá. A képzötársulat nagyrabecsült megbízása folykel emlékezhetnek vissza azok, a kik benne részt vetek, s az utód, ki csak hallomásbol vagy könyvek tán nekem jutott azon nagy feladat, hogy a körünkben hagyományos szokás szerint ama nap dicsőségét *) Elszavalta tolt az „Ifjúsági képzőtársalat ált&l Márt 15-ikén tartott emlékünnepélyen". **) Fe olvastatott az ifjúsági képzőtársulat Márc. 15-ikén tartott emlékünnepélyén. 1