Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-02-15 / 6. szám

fékezni. Csak egy ember előtt hajol meg önkénytelenül és akarata ellen, akiben a férfiasság és lelki fönség megtestesülését látja. Ez Hollephernes, aki a bátor és nemes lelkű hősnek mintaképe, ki egészen kiválik Nabukodnozor léha lelkű udvaronczai közül. Judith bátor lelkű s fenkölt gondolkozású aszszony, akinek lelkét bántja népének elfajulása s a kit az alkalom hőssé tesz. Ezek a beszély főalakjai, a kik körül mozognak a többi szinte élet teljes alakok. A mellékszemélyek közt leginkább leköti érdeklődésünket Nabukodnozor hölgyének, Nahámának rokonszenves alakja. Az események elbeszélése érdekes, figyelmünket folytonosan lekötve tartja, sőt több helyen egészen drámaias. Oly képeket tár elénk, melyek szinte meglepnek és megragadják lelkünket, Igy midőn Nabukodnozor dőzsölő udvarát festi, mintha csak egy komor dráma változó jeleneteit látnánk legördülni szemeink előtt, melyek visszataszító voltuk mellett is lekötik figyelmünket. A nyelvezet tömör és sok helyen festői. Különösen figyelmet érdemel Naliáma első dala: „Ki az, ki ül hófehér paripán," melyben sem versmérték, sem rim nincs, mégis valódi költemény. Hasonlit az ó héber énekekhez, milyenek a biblia egyes helyein találhatók s szenvedélyes indulatkitörésekből állanak, hol a költőiség a tartalmas gondolatok ellentétezése és párhuzamosan egymás mellé helyezése által van fentartva. (Pl. Mindjárt a biblia elején Lamekh dala.) Hibájául a beszélynek az róható fel, hogy nincs egy határozott központja, mert Judith mellett Iíollophernes is annyira előtérbe lép, hogy a történet kettőssé válik. A prózai művek között tehát kettő van, mely határozottan megállja helyét, u. m. Judith és Toldy Ferencz emlékezete. A többiek már kisebb nagyobb hibákban szenvednek, de azért ifjúkori szárnypróbálgatásoknak megjárják. A M fíf> fK & Panaszkodnak rám, hogy miért vagyok Ej- s nappal kávéházban szüntelen! Intenek, hogy javitsam meg magam, Mert máskép nem tudják mi lesz velem Én a jó tanácsot meghallgatom; Meglehet, hallgatnék is rá talán, Ha oly igen nagyon nem vonzana Margit, a szép kasszirleány. Margit, a szép .... Midőn először láttam őt, amint Betekinték csak úgy az ablakon: Szivem rögtön dobogni kezde és Azóta el nem halgattathatom. És ott vagyok ő nála szüntelen Nappal épen ugy mint az éjszakán; S lumppá ki tőn. ki oly szolid valék Margit, a szép kasszirleány. Egészségem meg van romolva már, Szememben a kór lázas lángja ég, Fejét csóválja látva orvosom, S a baj-—mondja—ha sok nem már, elég! Nem mondaná, ha látná egyszer is Arczom milyen üde, milyen vidám, Midőn csókolva az ölemben ül Margit, a szép kasszirleány. •MC'ZxZ-.