Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Negyedik évfolyam - 1889-05-15 / 11. szám
nevezett rhétorok, kik részint másokat tani-' tottak a szónoklás művészetére; részint az önmagok által mesterségesen elkészített beszédeket bibetétlen nagyságú összegekért, sok ezer forintért, áruba bocsátották. Az ilyen beszédekben azután minden Qgves szó s kifejezés meg volt gondolva, az egész beszédnek hatalma, beosztása pedig úgy volt kiszámitva hogy az ellenálhatatlanul nyerje meg magának a hallgatóknak jótetszését. Talán nem csalódunk, ha föltesszük, hogy az apostol első sorban is ezen görög rhétorok mesterségére gondolt, midőn ezt mondá „Ha embereknek s angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem mint a zengő érez és a pengő czimbalom." Azt akarja ő ezzel mondani: hogy habár a legkiműveltebb embereknek, a rhétoroknak, minden mesterséges ügyességével, de sőt ínég azon 'felül nem emberi, hanem angyali ékesszólással szólnék is, — a szeretel nélkül csak zengő érez és pengő cimbalom vagyok. Szép, nagyszerű dolog az ékesszólás ker. Atyámfiai. Valami fenséges van abban, ha egy-egy szónok könyökét tud csalni hallgatóinak szemeiből; a legsúlyosabb áldozatra, életük koczkáztatására ráviszi őket, de mindazonáltal, nemhogy a világi, még az egyházi ékesszólás sem bizonyos ismertető jele a megtérésnek. Mert van rá eset, vagy lehet legalább, hogy az a szónok, a ki gyönyörű nyelvezetével szinte elragadta hallgatóit, mégsem bir Istennek s felebarátainak igaz szeretetével, ilyen esetben pedig ő, még a legragyogóbb szónoklat mellett is olya n „mint zengő érez, és a pengő czimbalom. u Valamint a zengő érez — a harang, s a pengő czimbalom — a zongora önmagukban holtak, úgy holt önmagában az a kitűnő szónok is, kiben igaz szeretet nem lakozik, mert ő belőle ez esetben csak a mesterség, a tanulmány beszél, nem a lélek. Az igazi élet csak a szeretetben, a szivnek meghatottságában nyil- ; vánul s ezt legtöbbször észrevehetjük magában a s-zőnoklásban is. mert a mig a leg' mesteribb előadás, ha szivböl nem fakad, j hidegen hagyja a hallgatót, addig még egy igen egyszerű beszéd is megindithat, ha érezzük, hogy a szónok szavai eg} Tenesen a szivböl jőnek. Szóval csak a szeretet az, a mi értéket külcsönöz; a legmesteribb szónoklatnak is, vagyis a mint ezt a régi pogányok is már felismerték: „A sziv az, a 'mi ékesszólóvá, tesz". (Pectus est cjuod disertum facit.) „Es ha jövendőt tudnék is mondani és minden titkoluű és minden bölcseséget tudnék is; és ha egész hitem volna is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvinném helyükről: ha szeretet nincsen énbennem!, semmi vagyok Az alaki-külső kiválóság után következik az anyagi-belső. A belső legkiválóbb s különösen vallási tekintetben értékes tulajdonságok sorában felemlíti az apostol a jövendőmondást, a tudást s bölcseséget, végre a hitet. Alig birjuk elképzelni, ker. Atyf., hogy az olyan nagy lelki tulajdonságok, mint a minőket itt az apostol felsorol, valakiben létezhessenek a szeretet nélkül; de mivel az apostol ennek lehetőségét felteszi, kell, hogy feltegyük azt mi is. Fel kell tételeznünk tehát, hogy lehessen valakiben jövendőmondás, vagyis az igehirdetésre való képesség, továbbá oly ismerete az isteni dolgoknak, mely behatol a vallásnak, az Istenségnek legmélyebb titkaiba — szeretet nélkül; de még ezen sem fogunk annyit csudálkozui, mint azon. a mi most következik, hogy t. i. hite, hegyeket megmozditó hite is lehessen valakinek — szeretet nélkül. Ez igazán csak úgy lehetséges, ha ez a hit az Istenre, az Istennek a Jézus Krisztusban kinyilvánított kegyelmére nem vonatkozott, Es ilyen, úgyszólván természeti hite igenis lehet valakinek szeretet nélkül. A nagy hadvezérek és államférfiak, a nagy búvárok és felfedezők, mindazok, a kik rendkívüli s hihetetlennek látszó dolgokat véghezvittek — ezek mind birtak ilyen •— gyakran hegyeket megmozditó hittel, de hogy birtak-e szeretettel is egyszersmind, azt még mindebből bizonysággal meg nemitélhetjük. Es ismerettel, az igehirdetésre való képességgel birtak a Farizeusok is, a kikről mindazonáltal azt mondta az Ur: Tudom, hogy az Istennek szerelme nincsen ti bennetek (János 5, 42.)'Tehát ime ker.
