Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Negyedik évfolyam - 1889-05-15 / 11. szám
Atyámfiai, mindezek a legmagasabb lelki tulajdonságok: az Igehirdetési képesség, az Istenség elrejtett titkaiba behatoló ismeret, a liit, mely a lehetetlennek látszó dolgokat is lehetővé teszi — még ezek sem biztos ismertető jelei az újjászületésnek. „ Es ka minden marhámat a szegények tápláttat ásókra költeriém is és ha testemet a tűzre adnám is; ha szeretet nincsen bennem, semmit az uem haszn&l nékem" Azt gondolhatnék ker. Atyámfiai, hogy lua valaki jót tesz a szegényekkel, ha életét embertársaiért vagy vallásáért föláldozza, az ilyenben okvetlenül kell. hogy lakozzék az igaz szeretet. De fájdalom, az emberi sziv annyira csalárd, hogy még ebben is csalatkozhatunk. Ha ritkán is, de lehet rá eset, hogy valaki mindezt csak azon dicsőség kedvéért tegye, amely az ilyen tetteket követi, ! vagy pedig azért, hogy ezen jócselekedeteivel magának az üdvösséget, a mennyei koronát, metyet pedig csak hit által bírunk, kiérdemelje. Az ilyenekre már Jézus megmondotta volt: „Bizony mondom néktek, hogy \ elvették jut almokat" Azért, bár mindvégig áll az, hogy mi emberek azt a ki jót cselekszik Isten gyermekének kell hogy tartsuk. (1 Ján. 3,7 — Máté 7, 10), de a mindentudó Isten előtt, ki a sziveket s veséket vizsgálja, semmi egyéb meg nem állhat, mint „azon hit. mely a szer elet által munkálkodik(Gal. 5, 6.) Tehát végre is csak ker. Atyámíiai a megtérésnek, újjászületésnek egyetlen bizonyos ismertető jele maga a szeretet. Mily magasságra emeli itt nemde az apostol a szeretetet, midőn minden, de minden egyéb dolog meghajol a szeretet előtt, még a hit ís, mivel a hit csak eszköze az üdvösségnek, a szeretet pedig már maga is az üdvösség! Vájjon ezek után a legfontosabb kérdés mit önmagunkhoz kell intéznünk nem ez-e, hogy birunk-e mi ezzel a szeretettel? Fontoljuk meg jól ezt a dolgot Atyámfiai s vegyük komoyan ezt a vizsgálódást, nehogy Önmagunkat megcsaljuk. Az a szeretet, mely előtt minden egyéb lelki tulajdonság elvész, mely egyetlen ismertető jele az igaz megtérésnek, egyetlen záloga az üdvösségnek: ez a szeretet nem lehet oly nagyon könnyű dolog, a mint feltenni szokták. Nem elegendő erre, hogy felebarátunkat épen meg ne károsítsuk, meg ne gyilkoljuk, az Isten ellen ne káromoljunk ; hanem tudjátok, hogy mit kíván tőlünk az isteni parancs: ,,Szeressed a te Uradat istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből és a le felebarátodat mint magadutezen kettős nagy parancsolatnak miként leendő fölfogására nézve pedig szépen mondja János apostol: „Mi tudjuk, hogy a halaiból általvitetünk az életre, mert szeréljük a mi atyánkfiait; aki nem szereli az ő attyafiát, a halálban marad" Halljátok ezt ti, kik folyton gyűlölséggel viseltettek embertársaitok ellen? A szentírás azt mondja: „A ki nem szereti az ő attyafiát, a halálban marad." Ne gondoljátok, hogy ti keresztyéneknek nevezhetnétek magatokat ezen gyűlölködés mellett is, mert a megtérésnek egészen biztos ismertető jele nem egyéb, mint az igaz lélekből fakadó önzetlen szeretet. Az Isten szeretetére is pedig ugyancsak ezen János apostol ád nekünk utmutatást, ezt mondván „Ez az isteni szeretet, hogy az ő parancsolatit megtartsuk és az ő parancsolatai nem nehezek." (I. Ján. 5, 3.) Az Isten szeretete tehát abban áll, hogy tartsuk meg az ő parancsolatait, más szóval, legyünk mindenben mértékletesek, igazak s végezzük el híven az állásunkkal járó reánk eső kötelességeket. Oh mily egyszerű nemde, de egyszersmind mily fenséges, magasztos dolog — ezek | után Ítélve — a szeretet! A szeretet, s csupán csak a szeretet mutatja igazán, hogy kicsoda az Isten gyermeke. Abban az örök életben, melynek mindnyájan eleibe megyünk, el íog esni mellőlünk minden egyéb dolog s csak egy fog megmaradni: a szeretet! A szentírás maga mondja ezt nekünk, rígy hogy semmiképen nem kételkedhetünk benne: „A M*
